- 2014. augusztus 22., 08:00
Régen vártunk ennyire LG okostelefont, mint a G3-at. De vajon megérte a várakozás?
Hirdetés

Hardver

Egy csúcstelefon elvileg minden alkatrészével azt sugallja, hogy az elitbe tartozik, az LG azonban – legalábbis mai szemmel – mégsem pakolta be a legdurvább elérhető hardvert a telefonba. Tulajdonképpen persze nem sok hiányzik ahhoz, hogy a G3 jelentse az abszolút csúcsot, ráadásul a mobil fejlesztésekor a Snapdragon 805 valószínűleg még nem is volt elérhető. Így a telefonba a Snapdragon 801-es SoC került, amely négymagos, 2,5 GHz-en futó magokat tartalmaz, és egy Adreno 330-as grafikus gyorsító van benne. Ez a rendszerchip nem sokban különbözik a Snapdragon 800-astól; amely viszont már az LG G2-ben is benne volt, így hardverben az LG nem igazán lépett előre. Persze kérdés, hogy kell-e egyáltalán előre lépni, ha már a kiindulási alap is egy olyan vasat jelent, amely a felhasználók 99,9 százalékának az igényei minden erőlködés nélkül tudja teljesíteni. A RAM mérete a teszttelefonban 2 GB volt, de létezik egy 3 GB-os modell is. A belső tárhely modelltől függően 16 vagy 32 GB lehet – ennek nincsen akkora jelentősége, mint tavaly a G2 esetében volt, mert most már van bővítési lehetőség microSD-kártya segítségével. A szintetikus tesztek eredménye, ahogyan vártuk, kiváló eredményt hozott, de az LG mobilja a csúcsokat nem tudja meghódítani.

AnTuTu 4.0.1 Pontszám
Total score 34053
UX Multitask 6212
UX Dalvik 4113
CPU Integer 3466
CPU FP 3343
RAM Operation 1297
RAM Speed 1883
Grafika 2D 1621
Grafika 3D 10011
SD írás 1278
SD olvasás 665
Tesztprogram Pontszám
Quadrant 22462
SmartBench 2012 (p) 8836
SmartBench 2012 (g) 4005
Linpack (single) 369,453
Linpack (multi) 856,291

Az egyik legnagyobb érdekessége a mobilnak a kijelzője – no nem a technológiája miatt, hiszen ez továbbra is IPS. Hanem azért, mert felbontása QHD (ami nem keverendő össze a qHD-vel), vagyis 1440×2560 pixel. A mobil így alaposan ráver a G2 424 PPI-s részletességére, hiszen egyetlen colon már 534 képpont is elfér. A számok alapján mindez szép dolog, és maga a kijelző is gyönyörű, azonban a pixeleket már az LG G2-nél sem lehetett észrevenni, így a felbontás növelése majdnem csak öncélú dolog – gyakorlati haszna a dolognak szinte nincsen. Azért csak szinte, mert a telefonnak vagy egyetlen egy olyan funkciója, amelynél a nagy felbontás előny, erre később még vissza is fogunk térni. Összességében viszont inkább hátrányára válik a telefonnak, hogy ennyi pixel van rajta, hiszen ugyanannak az Adreno 330-asnak, mint ami a G2-ben is volt, most 78 százalékkal több képpontot kell kirajzolnia, legyen szó akár csak az UI megjelenítéséről, akár filmlejátszásról. Nem kell nagy matek ahhoz, hogy belássuk, a valóságban az LG G3 grafikus teljesítménye semmiképpen sem lehet olyan jó, mint amilyen a G2-é volt. Persze ügyes optimalizálással azért ezt a dolgot egész jól el lehet rejteni, azonban sajnos az LG programozóinak ezt egyelőre nem sikerült tökéletesen megtenni, így bizony elő-előfordult, hogy az UI megakadt egy pillanatra – ez főleg nem a lapozáskor történt meg (de néha akkor is), hanem olyankor, amikor a képernyőn egy olyan widgetre kattintottunk, amihez valamilyen 3D-s animáció tartozott.

A kijelző, ahogyan korábban már írtuk is, IPS technológiát használ, így sem a színeivel sem a betekintési szögeivel nem volt problémánk. A színhőmérséklete nem állítható, de ez nem is hiányzik, mert kellemes, 7100K-s színhőmérséklettel rendelkezik, ami elég közel van az optimálisnak tartott 6500K-hoz. A fényerősség sem rossz, maximálisra felhúzva 474 cd/², persze nem ajánlott a telefont így használni, mert az akku elég gyorsan lemerül. Nem véletlen, hogy az automatikus beállítás is elég konzervatív.

Az LG G3-ban négysávos GSM és UMTS modul található, de nem maradt el az LTE adapter sem; letöltésnél így maximum 150/42 Mbps-os, feltöltésnél pedig 50/5,76 Mbps-os sebességet érhetünk el. További kommunikációra ott a kétsávos WiFi (a/b/g/n/ac), a Bluetooth 4.0, a GPS és az infra port. A G3-ban természetesen az NFC chip is megtalálható, a szenzorok listáját pedig gyorsulásmérő, giroszenzor és digitális iránytű is gyarapítja. A mobillal lehet hallgatni rádiót is (feltéve, hogy a füles be van dugva) az USB port pedig host funkcióval is rendelkezik (OTG). Az MHL kimaradt a listából, de WiFi hálózaton keresztül el tudjuk küldeni a képet a tévére, ha ez minden vágyunk (WiDi).

Címkék
Hozzászólások