- 2014. október 11., 16:00
A tévék nem hozták el a 3D forradalmat, mert nem tudják a moziban tapasztalható élményt nyújtani. És a projektorok?
Hirdetés


some text

A tévégyártók négy éve nagyon ráfeküdtek a 3D-re, mégsem lett a dologból semmi. Részben azért nem, mert eleinte kevés volt a megfelelő tartalom, részben pedig azért, mert ahhoz, hogy a 3D megfelelő élmény legyen odahaza is, ahhoz nagy képernyő lenne szükséges – miközben Európában 37, az USA-ban pedig 42 col az átlagos képátló, ami nyilvánvalóan kicsi. Aki látott már 3D filmet moziban, és bírta is, az valószínűleg egyetért azzal, hogy a technológia segítségével igen látványos eredményt lehet elérni, viszont otthoni körülmények között ezt nagyon nehéz reprodukálni. Amíg a moziban a jelenetek egyszerre ugranak ki a mozivászonról, és húzódnak be mögé is, addig egy tévén nézett 3D film szinte mindig úgy látszik, hogy az események, bár térben történnek, a tévé mögött zajlanak. Ezt a jelenséget akvárium hatásnak is szokták csúfolni, és egész egyszerűen az okozza, hogy a tévék kijelzője kicsi; hiába nézzük akár majdnem teljesen sötétben a tévét, nemcsak a képet, hanem a tévé környezetét is látni fogjuk valamennyire, így a valós és virtuális síkok összemosódnak, a tévé ráadásul messze nem tudja betölteni a látómezőnket.

Ha viszont az otthoni környezetben nem túl kényelmes 3D legfőbb okának a kis képátlót adjuk meg, akkor adja magát a megoldás: projektoros rendszert kell használni. Ez jól is hangzik, azonban a gyakorlati megvalósítást általában meggátolja, hogy a 3D projektorok drágák vagy nem adnak túl jó képminőséget: mivel általában aktív záras szemüveggel működő rendszerekről van szó, ezért villogással mindenképpen kell számolni, de problémát jelent a csökkent fényerő is. Van viszont egy alternatív megoldás, mégpedig a passzív 3D és a projektor házasítása. Ez sem olcsó (sőt), viszont cserébe a technológiából, amit lehet, azt képes kihozni. A NEON Multimedia Kft. jóvoltából most mi is ki tudtunk próbálni egy ilyen szettet.

Mi ez, és hogyan működik?

A passzív 3D alapjairól a Geeks.hu hasábjain már számtalanszor írtunk (például itt), de azért egy kis ismétlés sosem árt: egy ilyen megjelenítő (vagy megjelenítők), bármilyen technológia is szolgáltatja az alapot, a bal és a jobb szemnek szánt képet egyszerre mutatja (mutatják), és a néző fején lévő szemüveg választja szét az információkat egymástól. A projektorok működési elvéből adódóan, amennyiben egyetlen készülék adja a képet, csak az aktív záras megoldás jöhet szóba, így logikus, hogy a passzív rendszerhez kettő kivetítő kell. Ez a helyzet a cikkben bemutatott rendszer esetében is, amelyre a továbbiakban egyszerűen csak passzív3D rendszerként fogunk hivatkozni, mivel valójában nem egy termékről lesz szó, hanem egy olyan rendszerről, amelynek elemei tetszőlegesen összeválogathatók.

Mi kell hozzá?

Mint minden 3D rendszerhez, a passzív 3D rendszerhez is szükség van lejátszóra és megjelenítőre, valamint megfelelő tartalomra. Fentebb már említettük, hogy passzív technológiával állunk szemben, így kivetítőből kettő kell. Hogy milyen, azt mindenki szabadon megválaszthatja – a most bemutatott rendszerben éppen az a jó, hogy a lehető legnagyobb szabadságot adja használója kezébe azáltal, hogy a rendszer egyik legfontosabb elemével szemben gyakorlatilag semmilyen követelményt nem támaszt.

A kivetítőknek még csak 3D-snek sem kell lennie, hiszen a térbeli hatást nem a projektorok maguk, hanem a kiegészítők biztosítják. Bár nem feltétlenül szükséges, de azért erősen ajánlott két ugyanolyan projektort választani, és az sem árt, ha azok életkora is azonos – ha bármelyik feltétel nem teljesül, attól még működni fog a 3D-s mozi, csak éppen a beállításokkal kicsit nehezebb dolgunk lesz, főleg azzal, hogy mindkét készülék fényerejét hasonló erősségűre állítsuk be, és a színhelyesség se térjen el. Mivel projektorról és 3D-ről van szó, kell egy vetítővászon is. A cikkben bemutatott szetthez, más projektoros passzív megoldásokkal ellentétben, nincsen szükség semmilyen különleges (ezüstös) vászonra – hogy miért, arra rövidesen visszatérünk.

Szemüveg

A rendszer működési elve passzív, azon belül is spektrumszűrős megoldás, vagyis a bal és jobb szemnek szánt képek szétválasztása nem polarizáció, hanem a fény hullámhossza alapján történik. Ez a metódus számít jelenleg a legkorszerűbbnek, az Avatar bemutatóján is ilyet használtak (Dolby 3D, ez az alapja a cikkben bemutatott rendszernek is). Előnye az összes konkurens technológiával szemben a minimális, gyakorlatilag észrevehetetlen crosstalk, az akív rendszerekhez képest pedig természetesen érvényes az is, hogy a kép cseppet sem vibrál, és még a fényerő is sokkal jobb. A spektrumszűrő miatt nem szükséges az ezüstös vászon sem, viszont a szemüveg drága; 9 ezer forint körül lehet hozzájutni egy példányhoz, és nem is túl kecses viseletről van szó.

Ami viszont csekély árnak tűnik ahhoz képest, hogy milyen minőséget kapunk. A szemüveg működési elve egyébként a legtöbb rokonságot a hűskorban használt cián-vörös 3D-s szemüvegekkel mutatja, de mivel az összes színinformáció átjut a szűrőn, ezért a kép színes maradt. Az áthaladó kép ugyanakkor valamivel kisebb színtérrel rendelkezik, mint a kiindulási alap, és a színhelyesség is romlik – ez utóbbin persze a projektorok kalibrálásával lehet segíteni.

Képfeldolgozó egység (processzor)

A 3D-s tartalom lejátszáshoz bármilyen olyan kütyüt használhatunk, amelynek van HDMI/DVI-D/DisplayPort kimenete. (Ha HDMI-s erősítőnk van, akkor a lejátszót ahhoz kell csatlakoztatni, és az erősítőből továbbhaladó jelet kell úgy kezelni, mintha közvetlenül a 3D lejátszó felől érkezne). A kábel másik végét nem a projektorhoz kell kapcsolni, hanem egy közbülső egységhez, amely átalakítja kissé a képet – természetesen valós időben.

A „doboz” egy HDMI-ből csinál kettőt úgy, hogy azokon a jel már nem keverve, hanem bal és jobb szem számára készített információkra szétválasztva áramlik. Ezt a két HDMI jelet kell a két projektor felé továbbítani. A NEON Multimedia jelenleg a tajvani GeoBox két termékét forgalmazza; a két modell között az alapvető különbség a hozzáadott extrákban keresendő.

A nagyobb modellel több beállítási és finomhangolási lehetőséget tartalmaz, több rajta a bemenet, és alkalmas arra is, hogy a két projektorral a térhatású helyett 21:9-es képarányú vagy extra nagy fényerejű mozit vetítsünk.

Spektrumszűrő

A rendszer harmadik eleme a spektrumszűrő; ebből jelenleg az amerikai Omega Optical négyféle típusát lehet megvásárolni, 55 illetve 70 mm-es szélességgel valamint LCD illetve DLP technológiára optimalizálva – ez éppen kiadja a négy lehetséges verziót. A szűrő méretét alapvetően a projektor objektívjének mérete határozza meg, az pedig evidens, hogy az LCD/DLP verziók közül mikor melyiket kell használni.

Azonos méretet felételezve a kétféle projektortípushoz szánt szűrők ugyanannyiba kerülnek.

Egy kis hazai extra

Mivel a rendszerben két projektor működik, ezért nagyon fontos, hogy azokat pontosan tudjuk beállítani – a két vetített képnek nagyjából fednie kell egymást. A szóhasználat nem véletlen; egy korábbi, a 3D-vel foglakozó elméleti cikkünkben részletesen leírtuk, hogy miért, így most ettől eltekintünk, de a 3D-nél nagyon fontos, hogy a bal és jobb szemnek szánt képek egymáshoz képest vertikálisan ne legyenek elcsúszva. Projektornál nyilván az is fontos, hogy a kép magassága mindkét vetített képnél azonos legyen, és persze az is, hogy azok ne legyenek egymáshoz képest elforgatva. Horizontálisan már nem kell, hogy minden tökéletes legyen, de az optimális térhatást akkor kapjuk, ha a képek teljesen fedik egymást. Ha nem, akkor a 3D hatás kicsit erősebb vagy gyengébb lesz, mint ahogyan azt a film rendezője szeretné.

A korábban bemutatott lencséket és a központi egységet a NEON Multimedia veszi, viszont a rendszer harmadik elemét, amely a tökéletes beállíthatóságot biztosítja, saját maga fejlesztette. Ez tehát hozzáadott érték, és nem is akármilyen: az állvány mindkét ráhelyezett projektort bármilyen irányba tudja mozgatni akár nagyon finom lépésekben is, és választható hozzá akár motoros szűrőmozgató is, amivel egy pillanat alatt el lehet húzni a szűrőket a projektorok elől.

Telepítés

A bemutatott rendszer eléggé összetett, ez az eddigiekből világosan látszik. Mivel minden elemét meg lehet vásárolni egyénileg, így elvileg annak sincsen akadálya, ha valaki maga szeretné tökéletesre csiszolni a dolgokat, és szívesen pepecsel a beállításokkal. De véleményünk szerint érdemes igénybe venni a profik segítségét: ezt a készülék forgalmazásában részt vevő valamennyi partnernél lehet kérni. A telepítés időtartama a használati környezettől is függ, optimális esetben azonban nem tart tovább 1-2 óránál.

Használat közben

A puding próbája az evés, szokták mondani, és ez a 3D rendszereknél különösen így van. A passzív3D-t a NEON Multimedia budapesti főhadiszállásán próbáltuk ki, ahol két belép szintű BENQ projektorral és egy kb. 100 colos vetítővászonnal használták a spektrumszűrős rendszert. A képfeldolgozó processzorok közül a nagyobb tudású G-501-es modell volt bekötve; gyorsan végigszaladtunk a beállításokon.

A pontos beállítást tesztábra segíti

Megnéztük többek között azt is, hogy mennyire egyszerű feladat a két projektor képnek egymásra illesztése és a további képjellemzők beállítása. Persze nyilván volt azért csalás a dologban, mert egy kész helyzetbe csöppentünk, ahol a projektorok már eleve úgy voltak rögzítve, hogy képük ugyanoda vetült, így a beállítás szimulációjához először direkt rontanunk kellett kicsit a helyzeten. Ha a projektorok vetítési távolságát és a kép magasságát is nulláról kellett volna állítani, akkor a procedúra pár percnél nyilván tovább tartott volna.



A finomhangolási opciók között az egyik érdekesség az ívelt vászonra vetítés lehetősége, amikor a rendszerchip úgy alakítja át a képet, hogy az az ilyen vásznakon se legyen torz.

Tesztvetítések
A NEON Multimedia Kft. az érdeklődők számára tesztvetítések megrendezését tervezi. Kis (8-10 fős) csoportokban lehet meglesni élőben is, hogy mit tud a technológia. A bemutatók időpontjával kapcsolatban a legfrissebb információkat a passziv3d.hu weboldalon lehet nyomon követni.

A 3D szemüveget felvéve a kép értelemszerűen sötétebbnek látszott, mint szemüveg nélkül, hiszen mindkét szem csak a neki szánt információkat látta, azonban a helyzet az, hogy az aktív 3D-vel működő projektorokhoz képest még így is sokkal nagyobb a tartalék. (Szándékosan írtunk tartalékot, mert optimális esetben az ember sötétben mozizik, így általában még az aktív szemüveggel működő projektorok is meg tudják oldani a feladatot, ha szigorúan csak a fényerő szempontjából nézzük a dolgokat.)

Az gyorsan kiderült, hogy a bal és jobb szemnek szánt képeket a spektrumszűrők remekül szétválasztják, a szokásos beállításokkal fényképezve a képet gyakorlatilag nem volt áthallás. És ezt nemcsak a fényképes teszt erősítette meg, hanem a gyakorlati tapasztalat is. Az eredmény, főleg a villódzásmentes képpel együtt az, hogy a 3D-s filmnézés sokkal pihentetőbb élmény.

Persze a passzív3D sem képes a térhatású megjelenítők minden hibáját kiküszöbölni (például azt, hogy a kép csak ott éles, ahol a rendező akarta, nem pedig ott, ahová éppen nézünk), azonban a nulla (közeli) áthallás és a tévékhez képest sokkal nagyobb képméret egészen más dimenzióba helyezi a 3D-s filmnézést. A térhatás megfelelő (a mélység állítható egyébként), és nekünk a színek sem tűntek fakónak – nyilván ebben azért annak is volt szerepe, hogy beállított kütyüket néztünk. De egy demónak végső soron éppen az a célja, hogy megmutassa, mit lehet kihozni valamiből. Röviden összegezve: otthonra ennél jobb minőséget nem igazán lehet vásárolni, ez nem vitás. Viszont nem átlagfizetésből élőknek szóló termékről van szó: ár/érték alapján bőven akadnak kihívók.

Mennyibe kerül?

A spektrumszűrős passzív 3D rendszer nem olcsó, ezt aláírjuk. A technológia viszont nem is azoknak készült, akik 120 ezer forintos projektorral a fűrészporos tapétára vetítenek, hanem azoknak, akiknek akár a filmek akár a játékok miatt szükséges a 3D, és hajlandók arra áldozni, hogy jó minőséget kapjanak.

Induljunk ki abból, hogy 3D lejátszó már van otthon. A dolog ott kezdődik, hogy rögtön két projektort kell venni, viszont mivel a 3D megjelenítésre nincsen szükség, valamennyit lehet spórolni azzal, hogy nem kell feltétlenül a drága modellek közül választani. Mindenesetre ez alsó hangon is rögtön 150-200 ezer forinttal dobja meg az árat, de a különbség jóval több is lehet. Kötelező vennünk annyi szemüveget, ahányan nézni szeretnék a mozikat – egyenként 9 ezer forintért. A szűrők párja 129 vagy 279 ezer forintért vásárolható meg, mérettől függően. A GeoBox G-303 képfeldolgozó processzor ára szintén 129 ezer forint, a nagytestvér viszont (G-501) 299 ezerbe kerül. Ha szükség van a profi állványra is, akkor az újabb 129 ezer forint, hozzá a motoros szűrőállító 79, a manuális pedig 30 ezer forintba kerül. Ha még a képfeldolgozóhoz készített állvány is kell, akkor az további 10 ezer forint, de ez már szinte elhanyagolható tételnek számít. Vagyis az extra projektor mellett alsó hangon 275 ezer forintos extra költséggel kalkulálhatunk, de ha mindenből a legjobbat szeretnénk, akkor az sem kizárt, hogy még 800 ezer forintba sem fogunk beleférni. Tehát azt kell eldönteni, hogy az abszolút csúcs megér-e ennyit vagy sem.

A cikkben szereplő termékek kipróbálását a NEON Multimedia Kft. tette lehetővé, köszönjük! További információk itt találhatók: passziv3D.hu.

Hozzászólások