Úgy véljük, hogy az okokat nem kell különösebben magyarázni: egyszerűen arról van szó, hogy az ünnepek alkalmával a képkeret kiváló ajándék lehet a nagymamának vagy a család távolabb élő tagjának, hogy a szerettei legalább virtuálisan mindig vele legyenek. A digitális képkeretek a megjelenésükkor még igen borsos árral rendelkeztek, nem volt ritka a 70-80 ezer forintos ás sem. Szerencsére ma már viszont szinte fillérekért lehet hozzájutni olyan termékekhez, amelyek megfelelő minőséget kínálnak. Ezúttal két belépő szintű Hama terméket próbáltunk ki.
Hama Digital Photo Frame (92274)
Tavaly járt már nálunk egy képkeret a Hamától, a Digital Photo Frame az akkor bemutatott képkeret kisebb testvére. Ez a modell elsősorban abban különbözik tőle, hogy fektetett helyzetű használatra tervezték, képaránya pedig nem 16:9-es, hanem 4:3-as. A készülék felépítése viszont markánsan nem tér el; igényes, acélból készült keretet kapunk, kb. 6 mm-es keret vastagság és 4 mm-es készülék vastagság mellett. A képkeretbe TN-panel került, 800×600 pixeles felbontással; ez nem túl nagy, ha figyelembe vesszük, hogy ma már az 5 colos okostelefonok között is rengeteg olyan van, amelyik Full HD felbontást kínál, de mivel a képkereteket jellemzően nem közvetlen közelről nézzük, a gyakorlatban ez nem jelent problémát. Az energiaellátásról külső tápegység gondoskodik.
A képkeret elektronikája az LCD mögötti kis dobozba került, amely egyben állványként is szolgál, és persze tartalmazza a csatlakozókat és a gombokat is. Gombból összesen három van, egy négyirányú D-Padot valamint egy vissza és egy bekapcsoló gombot kapunk. A készülék értékelhető méretű saját memóriával nem rendelkezik, a képeket USB-s adattárolóról vagy SD/SDHC/MMC típusú memóriakártyákról tudjuk nézegetni. Mivel a panel felbontása csak 800×600 pixel, a legjobban akkor járunk, ha a fotókat leméretezzük – a Hama készüléke kezeli ugyan a nagyobb fotókat is, de az átmeneti effektusok szebbek, pörgőbbek, a képkezelés pedig gyorsabb lesz, ha az elektronikának nem kell feleslegesen átméretezéssel is bajlódni.
Ahogyan korábban már írtuk, a panel TN+film technológiával készült, ennek ellenére a színei nem rosszak – viszont el kell fogadnunk azt is, hogy a betekintési szögek a technológiából adódóan nem túl nagyok. Egyébként azt vettük észre, hogy oldalról nézve messze nem fakulnak annyit a színek, mint várnánk. A panel elhelyezéséből adódóan az árnyalatok lentről nézve fordulnak inverzbe, elvileg ilyen irányból sosem fogjuk nézni a fotókat. A képkeret maximális fényereje 200 cd/m², kontrasztaránya pedig 500:1-hez. Mi azt vettük észre, hogy a színek elég fakók, így gyorsan megnéztük, hogy a menüben lehet-e javítani rajtuk; szerencsére igen, csak erősíteni kell a színtelítettségen. Sőt, a kontraszt 25-re emelésével és a fényerő 10 alá csökkentésével a kontraszt is látványosan javítható, így összességében bőven megfelelő képminőséget lehet kicsiholni a Hama Digital Photo Frame-ből.
Ha a készülékben van memóriakártya, vagy csatlakozik hozzá USB stick, akkor bekapcsolás után (egyébként pedig az adattároló csatlakoztatása után) automatikusan a diavetítés indul el, egyébként pedig a kezdőképernyő fogad. Ez utóbbin egyszerűsége miatt nem lenne nehéz eligazodni, a magyar fordítás azonban nem sikerült túl jól, így az átmeneti effektek beállítása vagy a paraméterezés néhol egy kis gondolkodást is igényelt. A kezdőképernyőre a vissza gomb többszöri megnyomásával bármikor visszatérhetünk. Diavetítés során a képkeret mappa és név alapján rendezett vagy véletlenszerű sorrendben is meg tudja jeleníteni a fotókat; az állított helyzetű képeknél kérhetünk automatikus elforgatást vagy nagyítást is, hogy a fotók mindig kitöltsék a rendelkezésre álló helyet. A Digital Photo Frame ára kb. 16 ezer forint.
Hama „Vittoria” Digital Portrait Frame (95262)
Bár nevében (majdnem) azonos a most tesztre kapott portré keret azzal a modellel, amelyet tavaly vizsgáltunk meg, külsőre a két digitális képkeretben valójában túl sok hasonlóság nincsen: az idei verzió egy, a Samsung-féle Monolithic dizájnra hajazó megjelenést kapott, fényes fekete műanyag borítással és a keretet körbevevő, áttetsző (akril) díszítéssel.
A „Vittoria” DPF 12 ezer forintos árával jelenleg az egyik legolcsóbb modell a piacon. 6 colos, 800×480 pixeles felbontással rendelkezik; talán nem túl meglepő módon a benne lévő panel szintén TN+film, viszont bőven vállalható, 200 cd/²-es maximális fényerővel és 500:1-es kontrasztaránnyal. Az alacsony felbontás ellenére a részletességgel nem volt gond, sőt; 800×480 pixel 6 colon 156 PPI-s részletességet jelent, ami nagyobb, mint a cikkben szereplő másik modell 125-ös PPI értéke.
Érdekesség, hogy a kisebb képátló és a kedvezőbb, 12 ezer forintos ár ellenére a kütyü többet tud. A támasztóként is szolgáló doboz, amely az elektronikát is rejti, USB csatlakozót ugyan nem tartalmaz, csak memóriakártyákat (SD/SDHC/MMC) használhatunk, viszont kapunk egy hangszórót is, amely az ébresztő óra funkció miatt került beépítésre. További extra a fényerősség-érzékelő, amelynek segítségével a képkeret automatikus fényerő beállításra is képes, valamint este és reggel (sötétben és világosban) tud automatikusan kapcsolgatni a diavetítő és a digitális óra funkciók között.
Az állított helyzetből és a 16:9-es képarányból adódóan a fényképezőgéppel készített fotóknál jobban járunk, ha manuális kivágást készítünk, így biztosan az lesz a középpontban, amit mi szeretnénk. A képminőséggel elégedettek voltunk, a TN+film panel ellenére a betekintési szögek ezúttal is rendben voltak, a színek pedig megfelelően teltek, a kontrasztarány kellően nagy volt.
A cikkben képkereteket a Hamától kaptuk kölcsön a kipróbálás időtartamára, köszönjük!