Felépítés
Az eredeti Neato XV-11 formája és színezete az ipari eszközöket, vagy még inkább a katonaságot idézte (nem véletlen kapta a szerző családjától a soldier, vagyis katona nevet), amivel a második generációnál láthatóan szakítani akartak. Az előző széria a méregzöld mellett még egy sor színben is kapható volt, amiből valószínűleg a fehér fogyott a legjobban, így az új generáció tagjai fehérek lettek (ez csak feltételezés, nem tudjuk a valódi okot). Az élek kissé lekerekítettebbek, a lézer burkolata modellenként eltérő színű és szinte gömbölyű, és láthatóan próbálja meglovagolni a tíz évvel ezelőtt divatos Apple termékek által bevezetett színvilágot. Sajnos itt a részletek nem klappolnak annyira, így az összhatás nem az igazi, de csúfnak sem neveznénk. Persze ennek megítélése nyilván egyénenként változó, de mi a Neato helyében kerestünk volna egy Apple-től kiugrott dizájnert, ha már azt a divatot akarjuk majmolni.
A Neato Botvac 85 robot 33,5 cm széles 32,1 cm hosszú és kereken 10 cm magas. Az eltérés a korábbi modellhez képest mm-ekben mérhető, de szemmel még a két robotot egymásra téve sem látható (főleg a lekerekítések miatt). A tömege is nőtt egy kicsit, de az a 30 dkg még a 4,1 kg-os tömeg 10%-át sem teszi.
Ahogy a méret, úgy a forma is változatlan. Az orr részen szögletes, hogy a sarkokba jobban beérjen, hátul pedig lekerekített, hogy forduláskor kevesebb baj legyen vele. Az orr részben lévő ütköző a korábbi modellhez hasonlóan benyomható, de vékonyabb lett és a burkolat mögötti mechanika is teljesen megújult. Sem az ütköző sem pedig a robot többi része nem kapott gumírozott borítást, így ütközéseknél a műanyag hamar tönkreteheti azokat a bútorokat, amelyeket a 9 cm-en köröző lézer nem vesz észre.
Érdekes módon szakítottak az egyértelmű kezeléssel. Az előd modellen a START feliratú gomb egyértelműen jelezte, hogy mivel kell a robotot munkára fogni, de a Botvac robotokra ilyen már nem került. Helyette az ütköző mögött kialakított kapaszkodó (aminél fogva a robot felemelhető) két oldalára tettek egy-egy gombot, amelyeket szöveg helyett piktogramok díszítenek. Szemből nézve a jobb oldali házat szimbolizáló ikon nem a házba vagy dokkolóba való visszatérést, hanem a ház takarítást akarja jelenteni, mígy a közepén kiszínezett négyzethálós füzet a szpot takarítási módot aktiválja. Zavaros? Szerintünk nagyon. A ház gombot egyébként viágító csík szegélyezi, így sötétben is jól látható, és egyben ennek villogása adja az akkumulátor töltésének visszajelző fényét is.
A felső panel középső, jelentős részét foglalja el a portartály teteje, ami az előd modellhez hasonlóan egybe van építve magával a tarállyal. Ez a részegység jelentsősen átalakult az előző generáció óta, így a fedél alatt a korábbi közel négyzetes alapú doboz helyett egy hosszúkás dobozt találunk. A módosított kialakítás előnye, hogy megnövelhették a szűrő felületét, így az elvileg később fog eltömődni, mint a korábbi modellé. A tartályon és az ürítési megoldáson sajnos semmit sem változtattak, mint ahogy nem változott a kétfajta szűrő anyaga és felépítése sem (csak a méretük).
A portartályt rejtő üregen belül a fogantyú mögött található a szívónyílás. Itt szívja be a kefés hengertől a koszt a vákuum a tartályba. A nyílás melletti fekete gombocska a tartály visszajelző kapcsolója, ami jelez, ha a tartály nincs rendesen a helyére téve. A tartály szűrős oldalán egy meglehetősen nagy felületű nyílás gondoskodik a légáramlásról.
A tartályon belül található még egy ON/OFF kapcsoló, ami a robot főkapcsolója, és aminek a bekapcsolására a frissen kicsomagolt roboton külön matrica is figyelmeztet. A kapcsoló melletti kupak a robot frissítéséhez használható micro USB csatlakozót rejti. A Neato az egyetlen olyan porszívó (vagy talán egyetlen robot) gyártó, amely rendszeresen ad ki frissítéseket a robotjaihoz. A közel 5 éve bemutatott XV szériához még szeptemberben is készült frissítés, ami az akkumulátorkezelést hivatott javítani (jelenleg is teszteljük).
A lézeres távmérő a színes (a Botvac 85 esetén kék) fordított csészealj alatt található. A burkolat alatti korong élén nem sugárirányban elhelyezett lézer fénye környezetből visszaverődve a mellette lévő kis nyílásra vetül, ami tulajdonképpen egy egyszerűsített fényképezőgép szenzort tartalmaz. A tárgyak távolságát a robot abból tudja kiszámolni, hogy a lézersugár a szenzor mely részére tükröződik vissza. Mivel ez a páros nagyjából másodpercenként körbefordul, kb. fokonként távolságot mérve, a robot folyamatosan tisztában van a körülötte lévő tárgyakhoz mért távolsággal.
A robot kezelőfelülete is változott. Eltűntek a nyomógombok, helyettük érintésérzékeny felületek vannak a burkolaton, a korábban monokróm képernyőt pedig színesre cserélték. A 2,7×3,4 cm-es kijelző (korábbi modellen 4,5×4,3 cm volt) felbontását nem adta meg a gyártó, de nem a mai retina kijelzőkhöz szokott szemnek való. A menürendszer gyakorlatilag nem változott semmit, egyedül a Spot mód került ki belőle, mivel az ebben a sorozatban a külön gombról érhető el. (És a kontrasztállító menüpont, mert a színes kijelzőnél erre már nincs szükség.)
A robot aljának felépítése a szokásos sémát követi, de azért akad bőven változás. Sőt, a legfontosabb, legtöbb Neato tulaj által várt módosítás is itt látszik igazán. Ez pedig az oldalkefe, ami a fal és bútorok mellett haladó robotnak segít a kosz és szemét begyűjtésében. A kefe négy csomóban tartalmazza a meglehetősen rövid sörtéket, és érdekes módon nem a kefés henger elé, hanem mögé került. A kefét mágnes tartja a helyén, így akár szerszám nélkül is levehető.
A kefés illetve gumilapátos henger is megújult, így változott a rögzítési és meghajtási rendszerük is. Ennek eredménye, hogy sokkal könnyebb betenni és kivenni ezeket a hengereket, mint a korábbi modellnél. A különösen hosszú, 27 cm-es henger az oldalkefe felöli végén egészen kiér a burkolat széléig, ami nyilvánvalóan jót tesz majd a takarítás minőségének.
A robot meghajtása nagyon hasonló a korábbiakhoz, de a mechanikai megoldásokon itt is változtattak egy kicsit. Hogy ez hatással lesz-e a robot manőverező és szabaduló képességeire, az majd a menetpróbán kiderül. A robotot elöl és hátul két-két kisebb kerék támasztja.
A Neato Botvac 85 áramellátásáról egy darab 10 cellás, 12 voltos, 3600 mAh-ás Ni-MH akkumulátor gondoskodik, amit egy rúdként a henger mögé építettek be.
A lefelé menő lépcsőket és egyéb szintkülönbségeket a Botvac az orr rész két sarkába beépített infrás távmérőkkel érzékeli. Valószínűleg ezek mellé kerültek a mágneses csíkot érzékelő szenzorok is.
A robot oldalán a falkövetéshez használt infrás távolságmérőt az ütközőről áttették az oldalkefe mögé, ami így jobban tudja segíteni a külső sarkok és az asztallábak körüli manőverezést.
A robot hátulján lévő krómozott csík a töltő érintkezője, amit a dokkolón lévő hasonló csíkhoz nyom hozzá a robot dokkoláskor. A portartályon és szűrőn átszívott levegő az érintkezők közötti rácson távozik a készülékből.
A dokkolóra ugyanaz jellemző, mint magára a robotra. Első ránézére azt mondhatnánk, hogy csak a színe változott, pedig teljesen új konstrukció, miközben működési módja valószínűleg változatlan. A stabilitást egy előre kinyúló talppal növelték, a felesleges kábel pedig a burkolat levétele nélkül feltekerhető és tárolható. Fontos észrevenni, hogy a korábbi külső tápegység beépítésre került, így egyrészt azzal nem kell bajlódni, másrészt külön tápegységgel nem lehet tölteni a robotot. Ezeket nyugodtan besorolhatjuk a pozitív változások sorába.
A robothoz sem távirányító sem pedig virtuális fal nem jár, bár ez utóbbit a mellékelt 2 méteres mágneses csíkkal helyettesíthetjük. Nem lehet úgy elrejteni, mint egy láthatatlan infravörös jeleket vetítő tornyocskát, cserébe sosem merül le benne az elem és olcsóbb is, ha kell még belőle néhány méter.
