- 2015. április 16., 13:00
A Samsung abszolút csúcsmodellje a Galaxy S6 edge, de széles körben az S6 lesz népszerű. Mutatjuk, miért.
Hirdetés

Multimédia

Képnézegetéshez a Galériát és a (Google) Fotók alkalmazást kapjuk. A Samsung Galaxy S6 hardverén mindkettő gyorsan fut. Utóbbi (illetve most már a Google+/Drive) extrája, hogy a fényképeket tudja szinkronizálni Drive tárhelyünkre. A klasszikus megosztási lehetőségek mindkét szoftverben megtalálhatók, mint ahogyan az alapszintű, némi effektezésre is jó képszerkesztő is része a programoknak.

Filmeket a Videók appal játszhatunk le, a hardvernek pedig nem jelent gondot a 4K-s klipek kezelése sem. Persze nem érdemes ilyen filmeket felmásolni a mobilra, ez a képesség azért fontos, mert a kamerával lehet 4K-s felvételeket készíteni, ezeket is nyilván vissza kell tudni nézni a mobilon. A Videók app kezeli az MKV fájlokat, a különlegesebb hangsávokat (akár már AC3 is) viszont nem, így gyorsan arra a sorsra juthat, hogy egy Google Playből letöltött alkalmazásra cseréljük. Pedig tud néhány érdekes trükköt is: a feliratok kezelése mellett a videókat ablakos nézetben is le tudja játszani, állítható vele közvetlenül a hangerő és fényerő, és van benne egy alapszintű videoszerkesztő is.

Ahogyan korábban már említettük, a microUSB port HDMI-kimenetként is funkcionál, így a készüléket akár LCD-tévére is köthetjük. A lejátszási idő egy feltöltéssel (Full HD-s filmmel és 50%-os fényerővel) kb. 11 óra, ami nem rossz, de nem is olyan jó, mint a Note 4 13,5 órás eredménye.

A zenelejátszó is megújult, igaz nem funkcionálisan, csak külsőre. A telefonban Wolfson DAC végzi a digitális-analóg átalakítást, így a mobil nem is szól rosszul, ha normális fülest használunk (a mellékelt fülhallgatóról nem tudunk nyilatkozni, mivel nem kaptuk meg a készülékhez). Rendezni szokás szerint műfaj, előadó, album és számcím alapján lehet. Van hangszínszabályzó is, hogy a hangzást a lehető legjobban az igényeinkhez szabjuk. Nyilván alternatívaként használhatjuk a Play Zenét is, amely az ismert funkciókkal rendelkezik.

Fényképező

A kamera sosem tartozott a Samsung gyengeségei közé (legalábbis a csúcskategóriában), így a Galaxy S6-tól is sokat vártunk. A telefonba egy 16 és egy 5 MP-es kamera került, értelemszerűen a nagyobb felbontású modul néz hátrafelé. A Samsung a Galaxy Note 4-ben már megismert Sony képérzékelő(ke)t használja, amely akkor nem nyerte el maradéktalanul tetszésünket, a Galaxy S6-ban viszont sokkal jobban sikerült összehangolni a hardvert és a szoftvert. Mindkét objektív F1.9-es fényerővel bír, és a hátsó kamera optikai képstabilizátort is kapott, így elvileg minden adott ahhoz, hogy jó és kevésbé jó fényviszonyok között is kiváló képeket készíthessünk. Sötétben még egy LED-es villanó is besegít, ami persze akkor azért nem tud csodát tenni, ha egyedül kellene beragyognia egy teljes szobát.

A kamera a Home gomb kétszeri megnyomásával is indítható, még akkor is, ha a mobil amúgy ki van kapcsolva – de ha valakit idegesít ez a funkció, akkor le is tilthatja. A fő funkciókat (Galéria, videozás, fotózás, kamera csere és üzemmód) a jobb oldalon, a gyorsgombok pedig a bal oldalon sorakoznak egymás alatt. A bal szélről az effektek, a HDR (be/ki/auto), az időzítő, a vaku és a részletes beállítások érhetők el. Az üzemmódok között van automatikus, szelektív fókusz (DSL-re jellemző mélységélesség) panoráma és szelfipanoráma, valamint készíthetünk gyorsított és lassított felvételeket is. A legtöbb beállítási lehetőség professzionális módban van, ilyekor a fényérték, az ISO, a fehéregyensúly, a jelenet és néhány képjellemző is állítható. Utóbbi gyári profilok és két egyéni profil segítségével, amikor is a színhőmérséklet, a tónus, a kontraszt, a színtelítettség, a kiemelés és az árnyékok finomhangolhatók – sajnos a képélesség és a zajszűrés továbbra sem. Ha kedvünk tartja, akkor a meglévő üzemmódok mellé a Galaxy Store-ból továbbiakat tölthetünk le.

A beállítások panel elég tömörre sikerült, de így is minden megvan benne, amire szükségünk lehet: a képméret mellett bekapcsolhatjuk a követő AF-et, a képstabilizálást videóknál, kérhetünk rácsvonalakat és geotagginget, aktiválhatjuk a főleg az előlapi kamera használatakor hasznos hangvezérlést (smile, cheese, capture vagy shoot szavakkal fényképezhetünk), és kiválaszthatjuk azt is, hogy a hangerőszabályzókkal mit szeretnénk csinálni. Hangutasítások helyett, ha az előlapi kamerát használjuk, exponálhatunk a pulzusmérő megérintésével is.

Fotózni gyorsan tudunk, a kamera alkalmazás nagyjából 1 másodperc alatt elindul, és a képkészítés is megvan ennyi idő alatt. A fókusz gyors és pontos, és már néhány cm-es távolságnál is működik, így kiváló makro fotókat lehet készíteni a mobillal. Érdekesség, hogy a mélységélesség kisebb, mint a telefonoknál megszokott, így szoftveres trükkök nélkül is tudunk DSLR-szerű fotókat lőni – nyilván azért nem teljesen annyira látványos eredménnyel.




A képminőség nagyon jó, ha van fény, a telefonnal simán el lehet érni a kompakt fényképezőgépekkel hozható minőséget, ami nagyon jó, tekintettel arra, hogy a telefon sokkal kisebb objektívvel rendelkezik. A Sony képérzékelő átka ugyanakkor visszaüt: hogyan a fény csökken, úgy lesznek egyre gyengébb minőségűek a képek. Az eredmény messze nem lesz katasztrofális, de a szenzor egyre több zajt szed össze, amit a szoftver eltávolít ugyan, de így a részletesség és a vonalélesség is romlik. Ha viszont van fény, tényleg egy szavunk nem lehet: a színes is szépek, a kontraszt is megfelelő. Jogos a kérdés, hogy mi számít még elég fénynek és mi nem; ha egy szobában, normál lámpa mellett fotózunk, akkor az már nem elég ahhoz, hogy a fenti hibák ne jelentkezzenek, legalább kis mértékben. A nagyon sötét környezetben készült fotók viszont jelentősen jobbak, mint bármilyen más telefonnal fényképezve, mert a mobil több képet is lő, amelyek összefésülésével számítja ki a végeredményt – ez azért jobb, mintha a záridő növekedne, mert kisebb az esélye annak, hogy a telefon bemozdul. A teljesség kedvéért megemlítjük azt is, hogy Professzionális módban az ISO állítható, így a képzajt lehet csökkenteni – de ez sokszor nem igazán járható út, mert a legnagyobb záridő is bőven 1 másodpercnél rövidebb (1/7 s).

Nem rossz az előlapi kamera minősége sem, amelynek 5 MP-es felbontása mellett a legfontosabb tulajdonsága az, hogy támogatja a HDR funkciót is.

A telefonnal készített videók minősége kifogástalan, akár 30 akár 60 fps-es képsebességet választunk. Szintén van HDR, az FHD mellett pedig QHD és UHD részletességet is választhatunk.

Összegzés

A Samsungnak sikerült megalkotnia a majdnem tökéletes telefont: a Galaxy S6 igényes külsővel rendelkezik, hardveresen a csúcsot képzeli, és a TouchWiz UX is megszelídült. Vegyük ehhez hozzá az 5,1 colos, tehát nem lapátméretű, de mégis QHD felbontású kijelzőt, amely ráadásul OLED, szép (igaz, nem tökéletesen helyes) színeket nyújt. Plusz a nagyon jó, hétköznapi körülmények között a kompakt fényképezők helyét simán átvenni képes kamerát, a fitnesz funkciókat valamint a kiváló zenei élményt biztosító Wolfson DAC-ot. Végül plusz pont a vezeték nélküli tölthetőség is, igaz, maga a töltő nincs a dobozban. A negatívumok között első helyen a microSD-kártyás bővítési lehetőség hiánya említendő, amelyet valamelyest azért enyhít, hogy az induló modell is 32 GB-os.

És persze itt van még az ár kérdése is: a mobilt 230-250 ezer forint közötti áron lehet majd kapni (függetlenként). Ezzel együtt biztos, hogy sokan fogják választani, hiszen a szolgáltatóktól sokkal olcsóbban, akár már 50 ezer forinttól is el lehet majd hozni.

A Samsung Galaxy S6-ot a Samsungtól kaptuk kölcsön a tesztelés idejére, köszönjük!

»4 - Multimédia, fényképező és összegzés
Címkék
Hozzászólások