- 2015. május 6., 13:00
A UMi Zero leszámol a sztereotípiákkal: ez a mobil ára ellenére a csúcstelefonokkal kíván egy ligában játszani.

Kína már a spájzban van; ha pedig az okostelefonos világra gondolunk, akkor egy picivel már beljebb is. Nem túlzás azt állítani, hogy szinte naponta bukkannak fel újabb és újabb gyártók, amelyek több-kevesebb sikerrel hasítanak ki maguknak egy kisebb szeletet a tortából, hogy a hirtelen jött vélt vagy valós népszerűséget kihasználva hosszabb időre megvessék a lábukat a frontvonalon. Vagy rosszabb esetben, amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is tűnjenek a süllyesztőben. A kínai gyártóknak mindenképpen sajátos helyzete van, mert termékeiket mindenki az olcsó, de nem feltétlenül a csúcsminőséget képviselő mobilokkal azonosítja – pedig a helyzet korántsem ennyire egyszerű, a Huawei például már sokszor bizonyított, és a Xiaomi népszerűsége is abból adódik, hogy termékei jók. Mostani tesztünk alanya, a UMi Zero, szintén ezzel az előítélettel számolna le, rövidesen kiderül, hogy mekkora sikerrel teszi mindezt.

Az UMi-ról valószínűleg nem sokan hallottak még idehaza; ez legnagyobb részben azért van, mert a vállalat még csak a szárnyait bontogatja. Viszont ez nem jelenti azt, hogy termékei csak alakulóban lennének, sőt, éppen ellenkezőleg. A Huawei és a Xiaomi mintájára az UMi is azt szeretné megmutatni, hogy a kínai gyártókban is van potenciál.

Külső

A kínai gyártók telefonjait alapvetően kettő kategóriába sorolhatjuk. Az elsőbe tartoznak azok a termékek, amelyekről messziről látszik, hogy legfontosabb tulajdonságuk a jó ár/érték mutató, míg a másik csoportot azok a modellek alkotják, amelyeknél arra is odafigyeltek, hogy a végeredmény minden szempontból rendben legyen. Mostani tesztünk alanya ez utóbbi csoportba tartozik, így kissé talán szokatlan módon úgy külseje mind belső értékei alapján a csúcskategóriába tartozik.

A telefonnak már a csomagolása is messzemenően eltér attól, mint amit az olcsó termékeknél megszokhattunk: a viszonylag nagyméretű, ugyanakkor szellősen „berendezett” dobozból a telefonon kívül némi dokumentáció, és a külön-külön is dobozban elhelyezett töltőfej valamint microUSB-kábel került elő. Illetve még egy tok szerű valami, amely a típusnév után stílusosan Z formát kapott. Ennek a kiegészítőnek az egyetlen, ámde nagyon fontos funkciója az, hogy védje a mobil sarkait, amelyek kissé hegyesek, így az átlagosnál sérülékenyebbek.

Az UMi Zero szinte mindenben más, mint a kategória többi képviselője. Formavilága egyedi és tetszetős, műanyaggal pedig szinte nem is találkozni rajta: elő- és hátlapja üvegborítást kapott, az oldalai pedig fémből készültek. A telefon dizájnja alapján simán lehetne valamely top gyártó terméke is, annyira rendben van. És nemcsak az anyagválasztás miatt, hanem az összeszerelés minősége okán is.

Az üvegre vonatkozóan nincs ok panaszra: elöl-hátul Gorilla Glass 3, így bírja a kemény tárgyakkal való találkozást. Viszont cserébe sokkal jobban gyűjti az ujjlenyomatokat. A kijelzőt körbeölelő keret elég vastagra sikerült, úgy két oldalt mint fent és lent, így a telefon nem tartozik éppen a kicsi készülékek közé: alapterülete 70,4×146 mm, vagyis a mobil lényegében olyan magas, mint az LG-féle G3, noha jóval kisebb kijelzőt kapott. A 145 grammos tömeg is nagyobb az átlagosnál, viszont a vékonyságra nem lehet panasz, 6,4 mm-es vastagságával a telefon az egyik legvékonyabb mobil jelenleg. A telefont egy kézben is kényelmesen lehet tartani, viszont kijelzőjét átlagos kézzel csak félig lehet elérni.

Az előlap legnagyobb részét ezúttal is a kijelző foglalja el, amely fölött a beszédhangszóró rácsa, az előlapi kamera nyílása és a közelségérzékelő valamint fényérzékelő ablaka található. A visszajelző LED lemaradt, de ez valószínűleg nem fog hiányozni, mert a visszajelzéseket a készülék a kijelző alatti gombokkal oldja meg, ezek töltés közben például folyamatosan világítanak. Összesen három gombot kapunk, amelyek funkciója balról jobbra menü, Home és vissza. A feladatkezelő nem kapott külön kezelőt, de könnyen elérhetjük, mégpedig a Home gomb nyomva tartásával.

A minőségi érzet elsősorban annak köszönhető, hogy a mobil oldalán fémkeret húzódik, amelyet csak néhány ponton tör meg műanyag betét – erre természetesen azért van szükség, hogy az antennák megfelelő módon kilássanak. A unibody kialakítás velejárója, hogy a telefon hátlapja nem távolítható el, így a SIM-kártyát tálcás megoldással kell a helyére csúcstani. Ez a tálca a jobb oldalon található, és két SIM vagy egy SIM és egy microSD-kártya fogadására alkalmas. A bekapcsoló gomb és a hangerőszabályzó gombpáros ezúttal a bal oldalra kerültek – előbbi helye furcsa, hiszen alig van készülék, amelyen nem jobb oldalt vagy felül van a bekapcsoló gomb. Viszont kényelmesen elérhető a helye, így a használatot ez a dolog egyáltalán nem befolyásolja. A microUSB csatlakozó fentre került, lent pedig a mikrofon és a fülhallgató kimenetei találhatók. A SIM-et tartó tálca kihúzásához egy tüskét is kapunk, amelynek kialakítása olyan, hogy akár a fülhallgató kimenetben is tudjuk tárolni.

Hátul a fő kamera, hozzá egy dupla LED-es villanó és mikrofon valamint a kihangosító hangszórója helyezkednek el, vagyis itt igazából semmi meglepő nincsen.

Címkék
Hozzászólások