- 2015. június 26., 13:00
Az LG egyik idei LED-es csúcsmodellje járt nálunk, amely már az új ColorPrime technológiát is tartalmazza.

Extrák

Okostévé funkciók (webOS 2.0)

Az LG tavaly gyökeresen felforgatta az okostévé piacot, amikor a korábban a HP-tól megvásárolt webOS-t kezdte el a tévéin használni. A felületet a gyártó a felhasználók visszajelzésre alapján tovább fejlesztette, és noha annyira nagy ugrásra ebből ne futotta, mint tavaly, rengeteg olyan apróságot kapunk, amelyek a használhatóságon nagyon sokat javítanak.

A webOS-ben a tévé működési elve a feje tetejére állt: nem a smart felület fut a tévén, hanem fordítva: a tévé a webOS egyik (de a legfontosabb) alkalmazásává alakult át. Ennek az apró módosításnak elvileg nem kellett volna befolyásolnia a tévézési szokásokat, azonban az UI pontosan ezért kissé lassúra sikerült a webOS első verziójában – nos, szerencsére a második változat ezen a téren hatalmasat javult. Ez azt jelenti, hogy bekapcsolás után most már nem kell hosszú másodperceket várni arra, hogy akár csak a bemenetet megváltoztassuk, vagy az okostévé felületbe belépjünk. A webOS 2.0 papíron 60 százalékot gyorsult, és ez nemcsak a tévé indítása során érhető tetten, hanem akkor is, amikor alkalmazásokat indítunk.

A kezelőfelület alapjaiban nem változott, a programokat továbbra is a képernyő alsó részén megjelenő kártyácskák jelzik, és ugyanolyan maradt a menü dizájnja is. Funkcionalitás terén ugyanakkor vannak újdonságok: például a „My Channels” kártya megjelenése, amely a kedvenc csatornákhoz ad gyors hozzáférési lehetőséget. Az alkalmazások is a kártyák segítségével érhetők el, amelyekből a főképernyőre kilenc fér, sorrendjük pedig tetszőlegesen változtatható. A szoftver erőssége, hogy egyszerre több alkalmazást is kezel, amelyek között a balra, oldalt elérhető feladatkezelővel váltogathatunk. A telepített alkalmazások listája a ráncfelvarráson átesett LG Store-ból bővíthető, a kínálatban pedig természetesen ezúttal is vannak hazai vonatkozású appok szép számmal.

Az alkalmazások listája jelentősen nem bővült tavalyhoz képest, vagyis jelenleg idehaza nagyjából 100 app az, ami elérhető. Köztük van nyilván minden fontos közösségi oldal (így a Facebook, YouTube, Twitter, Picasa, stb.) is, valamint az LG tévéinél már ismerős hazai tartalmak (Index, Origo, stb.)

A webOS 2.0 természetesen támogatja a hangalapú keresést, amely elég jól használható magyar nyelven is; például az „egy aprócska kalapocska, benne csacska macska mocska” is működik, és gyorsan fel is ugrik a Macskafogóból az a jelenet, amikor Edlington belép az Intermouse főhadiszállására. A keresési eredmények kategóriákra bontva jelentkeznek, így például a témához kapcsolódó, YouTube-on belül elérhető videók vagy éppen a böngészővel megnézhető találatok is külön-külön fület kaptak.

Felvételi opciók

Ha a tévéhez merevlemezt csatlakozatunk, akkor rögzíthető a tévéadás, illetve az időeltolásra (timeshift) is lehetőség adódik. A maximálisan tárolható felvételek számát és hosszát csak a HDD kapacitása szabja meg. A felvétel programozható, akár az EPG-ből is, arra viszont figyelni kell, hogy mivel az LG55UF950V minden tunerből csak egyet tartalmaz, felvétel közben nem tudunk másik csatornára kapcsolni. A felvételi lehetőség az analóg tunerekkel nem működik, forrásként a digitális tunereket illetve a komponens analóg bemenetet használhatjuk.

Médialejátszó

A webOS 2.0-ban a médialejátszó funkcionalitása szinte egyáltalán nem változott, de a program felülete kicsit átalakult: ezeknek a változtatásoknak hála talán valamivel áttekinthetőbb is lett. Forrásként USB-s adattárolót vagy DLNA kiszolgálót is választhatunk. A SmartShare-ben balra a tartalomtípusokat választhatjuk ki, és itt találjuk a keresés funkciót valamint a beállításokat is, jobbra pedig az aktuális mappában lévő (vagy a választásunknak megfelelő) fájlok látszanak. A fejlécben a fájlkezeléssel kapcsolatos lehetőségek jelennek meg (például törlés vagy nézet megváltoztatása).

A videolejátszóról elmondható, hogy a netről letöltött videók többségét tudja kezelni, de azt sajnos nem lehet garantálni, hogy a készülék minden fájllal boldogul (erre viszont egyetlen másik tévé sem képes).
A formátumtámogatás (videók esetén) a következő:
• Konténerek: DAT, MPG, MPEG, TS, TRP, TP, VOB, MP4, MKV, AVI, DIVX, WMV
• Video: DivX/XviD, MPEG-1/2/4, H.264/AVC, WMV
• Audio: AC3, DTS, AAC, HEAAC, MP3, PCM, WMA
• Feliratok: SMI, SRT, SUB, ASS, SSA, TXT, PSB
Filmnézés közben a szokásos lehetőségeink vannak: megállítás és elindítás, léptetés, gyorstekerés valamint felirat használata. Természetesen emellett van egy sor további beállítási lehetőség, amelyet a bal alsó sarokban lévő piktogrammal érhetünk el. A tévének nem okozott gondot sem a több hangsáv sem a több felirat kezelése, azonban a feliratoknál a karakterkódolást minden alkalommal át kell állítani (vagy kalapos ő és ű betűk jelennek meg).

Képnézegetésnél mappanézetet nem tudunk választani, azonban a legtöbb esetben a dátum szerinti csoportosítás is tökéletesen megfelel. A SmartShare nemcsak a JPG fájlokat kezeli, hanem a PNG és BMP állományokat is. A teljes képernyős nézet kiegészült egy filmszalaggal is, amely a mappában (vagy legyűjtésben) található további képek között teszi gyorsabbá a navigációt.

A SmartShare a zenéket az átlagosnál jobban szereti, de a megújul felület sem képes csodákra; egy méretes zenegyűjteményhez azért nem egy tévét ajánlanánk. A Magic Remote-tal persze sokkal jobb a navigáció, de nem annyira, mint egy PC-n vagy egy érintőképernyős telefonon. A számokat előadó, album és műfaj alapján tudja rendezni, a csoportosítás pedig (a csatlakoztatott adattároló sebességének függvényében) elég gyors. A formátumtámogatás maradt: az MP3, OGG, WMA és AAC fájlok támogatottak.

A SmartShare-rel kapcsolatban annyit jegyeznénk még meg, hogy ha a tévét és egy okostelefont a rajta futó SmartShare alkalmazással párosítunk, akkor utóbbiról minden multimédiás tartalmat egyszerűen átküldhetünk a tévére. Ehhez kapcsolódik, hogy a telefon és a tévé párosításához NFC-t is használhatunk az összeköttetés pedig Miracast vagy WiDi segítségével, akár vezeték nélküli is lehet.

Összegzés

Tavaly még egyértelműen azon az állásponton voltunk, hogy az UHD felbontás prémium ára nem éri meg, azóta azonban a tévék olcsóbbak lettek, a 4K pedig megkerülhetetlen. No nem azért, mert a tartalomszolgáltatók elárasztották volna a piacot a 4K-s filmekkel és sorozatokkal, hanem azért, mert a gyártók a felső- és csúcskategóriában már szinte csak UHD tévéket dobnak piacra. Így akinek a legújabb technológiákra van szüksége, annak meg kell barátkozni a 4K-s felbontással is.

Tesztünk alanya, az 55UF950V egy kiváló tévé: jó dizájnnal, okos elektronikával rendelkezik, így nemcsak maga a készülék szép, hanem az általa megjelenített kép is. Emellett a részletességgel sem volt probléma, és még a gyári beállítások is elég jók voltak ahhoz, hogy azt mondjuk: nem feltétlenül szükséges hardveres kalibráció még akkor sem, ha valaki a képminőségre nagyon érzékeny. A tévé mellett szól(hat) még, hogy „lapos”, vagyis az LG ezt a modellt nem dobta fel az ívelt készülékeket szállító vonatra. A webOS 2.0 is remekül teljesít, idén még egyértelműen az LG rendszere tűnik a legjobbnak. A negatív oldalon az átlagos fekete és kontraszt áll, valamint az, hogy a tévé nem kezeli a HDR anyagokat. Nyilván kérdés, hogy a HDR a képminőséget mennyire fogja tudni javítani, az viszont nem vitás, hogy az iparág a HDR felé mozdult, így e funkció kihagyása szerintünk hiba volt. Egyébként nemcsak a versenytársak, hanem az LG is aktívan figyeli a HDR-t, de egyelőre úgy tűnik, hogy csak az OLED-tévéknél fogja alkalmazni.

Az LG 55UF950-t az LG-től kaptuk kölcsön a tesztelés idejére, köszönjük. A készülék ára kb. 860 ezer forint.

Címkék
Ez is érdekelhet
2020. december 2., 12:00
2020. május 5., 12:00
2020. március 27., 08:00
2020. február 10., 13:00
2020. február 12., 16:00
Hozzászólások