- 2015. július 13., 09:00
A HTC az elődmodellek hibáit kijavítva, de továbbra is a megbízható alapokra építkezve alkotta meg a One M9-et.
Hirdetés

Használat közben

A HTC One M9 a gyártó saját fejlesztésű kezelőfelületét, a Sense UI-t használja, és a tervezők a felületet annyira újragondolták, hogy az alatta futó Androiddal még nyomokban sem találkozhatunk. Ez nem feltétlenül baj, hiszen a HTC tulajdonosok konzisztens élményt kapnak. A Sense UI egyébként a legújabb, vagyis a 7-es verzió, az Android pedig az 5.0.2, tehát már a Lollipoppal van dolgunk. Mi tagadás, a Sense UI 7.0-s verziója dizájnban sok újat nem mutat a 6-os verzióval szemben: továbbra is a HTC-től megszokott letisztult, alapvetően flat ikonokkal operáló felületet kapjuk. Amely véleményünk szerint még mindig az egyik, ha nem a legszebb.

Hogy újdonságot mennyire nem érdemes keresni a dizájban, azt jól mutatja, hogy kezdőképernyőből továbbra is összesen ötöt használhatunk, plusz a kikapcsolható Blinkfeed panelt.


A HTC maradt a 4×4 pontos rács és az ötelemű (programválasztó plusz négy ikon) fix sor mellett, ami 5 colon nem biztos, hogy baj, mivel nem lesz túl zsúfolt a kijelző. Az alkalmazások rendezésében egyébként mappák is segédkeznek.

Az alkalmazásválasztó 4×5-ös vagy 3×4-es elrendezésben mutatja a szoftvereket. A felület lapozós, azonban nem jobbra-balra, hanem fel-le tudunk váltani az egyes oldalak között. Ez elsőre akár még fura is lehet, de könnyen meg lehet szokni a dolgot. A HTC a menü struktúráját nem változtatta meg, de a hozzá tartozó ikonokat lecserélte.

Az értesítési sávot újrarajzolták, de az Android 5.0-ban lévő funkciókat megmaradtak: egy ujjal lehúzva az értesítéseket, két ujjal lehúzva pedig a kapcsolópanelt lehet elérni. A két felület között természetesen váltani is lehet, mégpedig a jobb felső sarokban lévő ikonnal, vagy fel/le irányú simítással is. A kapcsolópanel viszont továbbra is csak 12 elemet tartalmazhat.


A lezáró képernyő az időt és a szokásos kártyás értesítéseket mutatja, a mobilt feloldani pedig lentről indított simítással lehet. Bár középen látható a lakat ikonja, a mozdulatot nem szükséges innen indítani. A lakat mellett két oldalt a fix sorban lévő ikonok is megjelennek, ezeket az alkalmazásokat közvetlenül is elindíthatjuk.

A Sense 6.0-ban megjelent, a kijelző kikapcsolt állapotban is működő funkciók a 7-es verzióban is visszaköszönnek; a dupla koppintással például be- és kikapcsolhatjuk a háttérvilágítást, hogy megnézzük az értesítéseket, ha pedig lentről indulva végigsimítjuk a kijelzőt, akkor a mobilt szépen feloldhatjuk. Azaz nem szükséges megnyomni a bekapcsoló gombot, így a folyamat jelentősen felgyorsítható. Néhány gesztust (pl. kamera indítása a hangerőszabályzóval) külön engedélyezni kell viszont a használat előtt! A HTC a gyári helyett saját feladatkezelőjét használja, amely kártyás elrendezés helyett csempés megoldást használ, és egyszerre kilenc appot jelenít meg (előnézeti képpel). A menüsorban megjelenő X-szel az összes programot egyszerre is bezárhatjuk vele.

A widgetek között többségében az Android gyári felületei köszönnek vissza, a HTC elsősorban az óra/időjárás felületek valamint a kapcsolók terén nyújt extrát. Illetve van még egy érdekes dolog, amely Sense kezdőoldal néven fut: ennek lényege az, hogy a hely- és mozgásadatokból a mobil kitalálja, hogy otthon vagyunk-e, dolgozunk-e vagy utazunk, és ennek megfelelően mutogat különböző parancsikonokat – van egy előválasztás, de természetesen egyedileg állíthatjuk be, hogy mikor mit szeretnénk látni.

Alapfunkciók

A klasszikus telefonos funkciókat illetően a HTC nem bonyolította túl a dolgot, tulajdonképpen minden alkalmazás pontosan azt tudja, mint amit a Sense 6.0 alatt – de egyébként azt is mondhatnánk, hogy pontosan ugyanazt, mint bármelyik másik mobil. A Sense 6.0-hoz képest azért van némi eltérés, de ezek többsége csak abból adódik, hogy az Android 5.0 irányelvei alapján a piktogramok helyett szövegek ajánlott használni; és a HTC követte ezt az „utasítást”. A tárcsázó, a névjegyek, a híváslista, a kedvencek és a csoportok egy alkalmazáson belül érhetők el, éppen úgy, mint az Android gyári felületén.

A HTC saját megoldása annyiból viszont mindenképpen jobb, hogy kompakt: egy képernyőn több elemet képes megjeleníteni, ami a keresést megkönnyíti. Tárcsázásnál a beírt számok vagy betűk alapján is tud szűkíteni a mobil. Az SMS-ek kezelése a szokásos, párbeszédes formában történik, míg a levelek kezeléséhez a Gmailt és a HTC saját e-mail alkalmazását kapjuk. A naptár program is minden olyan képességgel rendelkezik, amely a kényelmes használathoz kell, vele kapcsolatban a gyári alkalmazáshoz képest igazából csak annyi történt, hogy a HTC mérnökei a Sense-hez igazították a külsőt.

A HTC saját billentyűzete számgombokat nem tartalmaz, viszont a gombok elég nagyok rajta, így a gépelés többé-kevésbé kényelmes – azért csak többé-kevésbé, mert a szóköz viszont egyes helyzetekben nagyon apróra zsugorodik össze. Ide tartozik még, hogy van egy költözési segéd is a mobilban, amely a korábbi telefonunkról segít átmenteni a személyes adatokat.

Alapprogramok

A HTC One M9 programválasztója első ránézésre szegényesnek tűnik, de ez csak azért van így, mert a szoftver már eleve tematikus elrendezésben tartalmaz egy sor alkalmazást, így gyári állapotban majdnem a teljes kínálat kifér egyetlen képernyőre. A kínálat nem sokat változott a One M8-hoz képest, de ez nem feltétlenül gond. A Google csoport értelemszerűen a Google szoftvereit tartalmazza (Gmail, Google+, Play Zene, Play-filmek, Play Könyvek, Play Újságos, Play Játékok, Drive, Fotók, Hangouts), a Média mappába pedig a Kamera, Zene, FM-rádió, Képszerkesztő és One Galéria kerültek. Ez utóbbi nem a mobilon található képekhez, hanem az online tárolt fotókhoz készült, és a HTC külön kiemeli, hogy az app csak nézegetésre való, a telefonon lévő képekből semmit nem tölt fel a felhőbe. A támogatott szolgáltatások között a Drive, a DropBox, a Facebook és a FlickR is megtalálható.

A harmadik, Produktivitás nevű mappát akkor kell megnyitnunk, ha Tárcsázóra, Üzenetekre, a Firka (jegyzetelő), Polaris Office 5 (teljes), Fájlkezelő vagy Skype appokra lenne szükségünk, míg az Eszközök szekció a Számológépet, az Időjárást, a Letöltéseket, a Beállításokat, a Hangrögzítőt, a HTC Biztonsági mentést és a HTC Dot View-t tartalmazza. Ez utóbbi a telefonhoz kapható speciális tokkal együtt alkalmas arra, hogy a tok fedelének kinyitása nélkül is megjelenítsen bizonyos értesítéseket.


A telefonon megtalálható tovább az összes alapszoftver, így kapunk levelezőt, Naptár appot, a Google Maps, Témák, Galéria, Facebook, Twitter, Óra, Chrome, Emberek, Play Áruház, YouTube is a csomag részei. A különlegesebb appok közül a Peel Smart Remote digitális műsorújság és univerzális távirányító, a Zoe, az autós kezelést megkönnyítő Car Mode és a Zoodles-ra épülő Kid Mode (a szoftver számos, szülői szemmel hasznos szolgáltatást kínál) említésre méltóak.

A Zoodles amellett, hogy átalakítja a mobil kezelőfelületét, képes blokkolni a reklámokat valamint egyes játékokat azok szereplői vagy kiadói alapján, valamint van benne egy ajánló részleg is, amely a megadott szempontok figyelembe vételével pl. életkor, hogy csak a legtriviálisabbat említsük, keres a kínálatban.

A HTC által összeválogatott csomag összességében egy kényelmes indulást jelent; a mobilon még éppen nincsen annyi szoftver, hogy azt tolakodónak, kellemetlennek nevezhetnénk.

Címkék
Hozzászólások