- 2015. július 13., 09:00
A HTC az elődmodellek hibáit kijavítva, de továbbra is a megbízható alapokra építkezve alkotta meg a One M9-et.

Multimédia

Aki a Google-féle Play Zene helyett a HTC saját alkalmazását szeretné használni, annak elmondjuk, hogy az app tavaly esett át a nagyszervizen, idén így a fejlesztők csak apróságokhoz nyúltak, a külső például csak annyiban módosult, hogy a felület igazodjék az Android 5.0 dizájn alapelveihez. A funkcionalitás viszont maradt, ami csak azért baj, mert az amúgy full extrás csomagba az equalizer ezúttal sem fért be.

Ezt részben pótolja ugyan a BoomSound, de azért nyilván lehet sejteni, hogy a két dolog nem teljesen ugyanaz: a BoomSound lényegében csak extra mélyhang kiemelést nyújt, igaz, ezt azzal az előnnyel teszi, hogy rendszerszintű beállításról van szó, ami nincsen lejátszóhoz kötve. A HTC azzal azért sikeresen kompenzálni tud, hogy a gyári füles kitűnő minőségű, és mobilos körökben jól szólnak az előlapi hangszórók is. A HTC-től megszokott módon a zene widget a lezáró képernyőn is látszik – és természetesen használni is tudjuk itt. A beállítások között a hálózaton elérhető DLNA klienseket is megkereshetjük, illetve csatlakoztathatunk Bluetooth hangszórókat is.

A képnézegetéshez használható galéria Idővonal (dátum alapján), Album, Helyek és címkék alapján tudja rendezni a fotóinkat, és többféle felületet is választhatunk a böngészéshez. Ha az első két opciót választjuk, akkor van olyan skin is, amelynél a képek felett egy, a kiválasztott mappában lévő fotókból összeállított montázs látszik. Mappán belül a rácsszerkezet nagyjából 3×4-es. A fotók kirajzolása gyors, de annyira azért nem, hogy a második, teljes részletességű újrarajzolást ne lehessen látni. Természetesen a megosztási lehetőségek listája teljes, a képeket (szinte) bármilyen közösségi site-on illetve bármilyen üzenetküldőn megoszthatjuk.

A Galéria szolgál a videók megtekintésére is; a 4K-s felvételkészítés miatt a repertoár a 4K-s felvételek kezelésével is bővült, ugyanakkor a formátumtámogatás nem az igazi, és a beépített alkalmazás a feliratokkal sem igazán tud mit kezdeni.

Fényképező

A One M9 mindkét elődjét rengeteg kritika érte az UltraPixel kamera miatt, amely ugyan remek fotókat lőtt, de csak 4 MP-es felbontást használt. A HTC elgondolása – finoman szólva – sem jött be; hiába kerül a lőtt fotók 90 százaléka a netre, ahová még a 4 MP is sok, bebizonyosodott, hogy a felhasználóknak a megapixelek is kellenek. Ez egyébként úgy nem meglepő, ha a konkurencia közel ugyanazt a minőséget tudja produkálni, csak éppen tizensok megapixeles felbontás mellett. A HTC One M9 ennek megfelelően ismét bekapcsolódott a megapixel háborúba, ráadásul az alkalmazott 20 MP-es érzékelő rögtön a top ligába is repítette a telefont. Nem rossz az objektív fényereje sem, kezünk bemozdulását azonban optikai képstabilizátor nem csökkenti (a konkurenseknél ez szinte alap a csúcskategóriában), és az is szembetűnő volt, hogy a kamera látószöge kisebb az átlagosnál. Még mindig a hardvernél maradva, rossz látási viszonyok között a dupla LED-es villanó segít, amely két eltérő színhőmérsékletű LED-et használ a természetesebb fény eléréséhez.


A kamera szoftvere a HTC korábbi logikájának megfelelően épül fel: jobbra a fő kezelőket találjuk, lent pedig a gyorsgombokat és a menübe vezető három pontot. Az üzemmód váltására a jobb alsó sarokban található négy kis karika szolgál, itt gyárilag az Önarckép, Kamera, Panoráma, RAW kamera és Kettős fényképezés módok köszönnek vissza, a lista azonban bővíthető. Az igényesebb fotósok igényeit nemcsak a RAW mód szolgálja ki, hanem az is, hogy állíthatók az alapvető képjellemzők, és a manuális paraméterezhetőség is elég jó – a záridő például 1/8000 és 2 másodperc között variálható. Nem rossz a makró sem, ami akár már 8 cm-es távolságra lévő tárgyakat is tud fotózni. Mindemellett az olyan szokásos alapfunkciók is rendelkezésre állnak, mint legjobb kép mód (sorozatfelvétel), mosolyfelvétel, időzítő, geotagging. Ami nekünk nem tetszett, az az, hogy a kamera meglehetősen lomha működésű (legalábbis ebben a kategóriában nem ezt szoktuk meg).



HDR ki (balra) és be (jobbra)

Az elkészített fotók minőségével nappal, átlagos körülmények között elégedettek voltunk, a HDR fotóknál azonban nem elég agresszív az elektronika, így a képek fakulnak. Emellett az oldalról érkező fény a belső tükröződés miatt szintén fátyolossá teheti a végeredményt – ezek mind olyan dolgok, amelyekkel manuális beállítással, RAW móddal vagy jó helyezkedéssel lehet segíteni, de egy mobilban lévő fényképezőnek pont az lenne a lényege, hogy a zsebből kivéve azonnal jó képeket tudjuk lőni vele. A vonalélesség és a képélesség erős közepes, ami főleg annak köszönhető, hogy az elektronika a képzaj eltűntetését kompenzálandó rögtön helyi élesítést is alkalmaz. Ebből adódóan az sem túl meglepő, hogy gyenge megvilágításnál a képekkel ezen a téren több a probléma.

A videók készítése 4K-s móddal is bővült, ezt leszámítva azokat az opciókat kapjuk, mint a One M8-nál is: Full HD-ben 60 fps-es rögzítés is van, valamint készíthetünk lassított felvételeket is (rögzítés 720p-ben 120 fps-sel, visszajátszás 30 fps-sel).

Az UltraPixel kamera nem tűnt el, csak átalakult: elöl kapott helyet, így most már a szelfik világában csillogtathatja tudását.

Összegzés

A HTC az M9 tervezésekor megint az az utat választotta, hogy a mobilt nem tervezi át alaposan, ezúttal azonban nemcsak a külső, hanem a belső is szinte teljesen változatlan maradt, a szoftver tekintetében legalábbis. A hardver nyilván fejlődött, az pedig egyértelmű pozitívum, hogy a vállalatnál végre nem erőltetik tovább az UltraPixel kamerát a hátlapon. Viszont az új, 20 MP-es modul (vagy a vezérlő szoftver) még mindig nem top ligás, a csúcstelefonok mezőnyében a HTC legfeljebb a Sonyt tudja befogni, de még ezen is lehet vitatkozni. A mobil külsőre továbbra is nagyon ott van, a hardver azonban a fejlesztésekkel együtt sem lett kifogástalan, mivel vagy túlzott melegedéssel, vagy a gyárinál alacsonyabb órajellel kell számolnunk. A HTC nem hajtott rá továbbá arra sem, hogy a versenytársakat a specifikációban legalább beérje; no nem mintha a Full HD kijelző nem lenne tökéletesen elegendő, a világ azonban sajnos nem így működik, ráadásul kicsit mintha azt szimbolizálná, hogy a HTC nem tanul elég gyorsan a múlt hibáiból. A Sense UI-t viszont még mindig nem érheti szó, kezelőfelületet a HTC nagyon tud tervezni, ez nem vitás. A kérdés csak az, hogy mindez mire lesz elég – elméletben akár nagyon sokra is az lehet, majd meglátjuk, mit hoz a gyakorlat.

A HTC One M9-et a HTC-től kaptuk kölcsön a teszt idejére, köszönjük. A telefon ára kb. 250 ezer forint.

»4 - Multimédia, fényképező és összegzés
Címkék

Ezek is érdekelhetnek

2012. június 18., 12:00
2011. december 18., 12:00
2012. augusztus 14., 12:00
2012. július 2., 12:00
2014. április 9., 16:00
2013. május 6., 13:00
Hozzászólások