Használat közben
A notebookot az Acertől mi még Windows 8.1-gyel kaptuk, és akik mostanában vásárolják meg a gépet, azok valószínűleg szintén azzal fogják kapni – de semmi vész, természetesen lehet frissíteni a 10-es verzióra. A gépen a „sima” Windows 8.1 fut, tehát Windows 10 Home-ra lehet váltani (a 4 GB RAM ellenére 64 bites az OS). És ez nemcsak elvi lehetőség, hanem az Acer hivatalosan is ajánlja, és a lehetőséget a notebookon matrica is hirdeti. Ez azt jelenti, hogy a Windows 10-re frissítők is részesülnek terméktámogatásban, és számukra is rendelkezésre áll az összes szükséges illesztő, valamint az Acer a gépre telepített alkalmazások Windows 10-es változatát is kiadja (vagy gondoskodik alternatíváról). Az extra szoftverek tekintetében az Acer nem viccelt, a saját fejlesztésű, felhő alapú alkalmazásaiból kapunk egy szép nagy csokrot, de jár a masina mellé 15 GB Dropbox tárhely (csak három hónapig, szóval ez nem nagy szám), vidoeszerkesztő (Cyberlink PowerDirector), vírusirtó és Office, Skype is. A szoftvereket érdemes átnézni, és amire nincsen szükség, azt eltávolítani, főleg mert egy részük a memóriába is beköltözik, adott esetben teljesen feleslegesen.
A Windows 8.1 kezelését érintőképernyő könnyíti meg, nem kell agysebésznek lenni ahhoz, hogy kitaláljuk: ezt a beviteli módot főleg tablet, sátor és médiaállvány módban érdemes használni. De azért pár nap után mi azon kaptuk magunkat, hogy a dokumentumok szerkesztése közben vagy netezésnél még notebook módban is egyre többet nyúltunk a kijelzőhöz. A billentyűzethez sátor módban hozzá sem lehet férni, tablet és médiaállvány módban viszont igen – gondot szerencsére ez nem jelent, mert a klaviatúra mindkét esetben inaktív. Az érintőképernyő elég megosztó funkció, de egy 2-in-1 gépben természetesen elvárás. Még akkor is, ha notebook módban sokkal jobb lenne a matt kijelző – sajnos azonban a panel elég jól tükröződik, így ha hátulról nagy fény „érkezik”, kihívás lehet elolvasni, ami a kijelzőn látható.
Az Acer Aspire R11 Celeron processzora azért nem egy teljesítménybajnok – noha nem egy Atom CPU, azért jóval lassabb, mint a négymagos Pentium N3700, és persze a Core termékcsalád bármelyik aktuális példánya. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a masinát simán lehet használni tartalomfogyasztásra, de egyszerre több feladat futtatásakor azért nehézségekbe ütközhetünk. A kijelző felbontása messze nem 4K, de azért jó tudni, hogy az UHD felbontású YouTube videók lejátszása külső monitorral sem fog menni.
A gép bekapcsolásának időtartama nagyjából 20 másodperc, de ha az R3-at a fedél lecsukásával küldtük el aludni, akkor azért jóval gyorsabban folytathatjuk a munkát. A Celeron N3050 TDP-je mindössze 6 watt, ami azt jelenti, hogy a hőtermelését egy passzív hűtési rendszer is képes elvezetni. Az Acer a feladatot közepesen jól oldotta csak meg, mivel a gép huzamosabb használat során bőven felforrósodhat annyira, hogy az már lehetetlenné tegye a notebook ölben történő használatát. Cserébe legalább azt is elmondhatjuk, hogy a CPU órajele sosem csökken. Zajjal szinte nem is kell számolnunk, hiszen nincsen légkavaró. Azonban tényleg csak szinte, mert a gépben nem SSD van, hanem HDD, és így ez az alkatrész lépett elő elsődleges zajforrásként – teljesen csendes szobában nemcsak a fejmozgás, hanem a tányérok forgásából eredő halk morajlás is hallható.
Billentyűzet és tapipad
A klaviatúra szigetes kialakítású, és a 11,6 colos kijelző szélessége ellenére nem kisebb, mint egy átlagos notebook billentyűzet. A szokásos korlátozások persze élnek: nincsen dedikált gomb az extra funkcióknak, az F sorban lévő billentyűk magassága csak fele a többi gombénak, és ugyanez elmondható a kurzor mozgatására szolgáló nyilakról és a PgUp PgDn gombokról is. A kis méretet megsínylette még a jobb oldali Ctrl is, ami egyszerűen hiányzik. A gombok járása a mi ízlésünknek túl puha volt, ráadásul határozott nyomáspont nélkül. És ha túlságosan a szélét nyomjuk meg valamelyiknek, akkor előfordulhat az is, hogy egyszerűen nem lesz érvényes a leütés. De a gépet nyilván nem is arra tervezték, hogy kilométeres írások szülessenek rajta – egy e-mail bepötyögése viszont természetesen nem okoz majd gondot senkinek. A billentyűzet felülete egyébként gépelés közben behajlik, de csak egészen minimális mértékben.
A tapipad a 11,6 colos képátlóhoz képest elég nagyra sikerült, ami főleg annak köszönhető, hogy a gombokat egybeépítették az érintésérzékeny felülettel. Ezt a megoldást alapból nem szoktuk kedvelni, de ha e között és mondjuk az az Acer korábbi, Timeline sorozatba tartozó gépeinél megismert mini verzió között kellene dönteni, akkor egy másodpercig sem lenne kérdés, hogy az egybe gombos változat mellé kerülne a pipa. Az egér a szokásos trükkökre képes: bárhol megnyomható, egy ujjal nyomva elsődleges, két ujjal megnyomva másodlagos kattintást „kapunk”, és a Windows 8.1 gesztusainak értelmezése (kétujjas görgetés, zoom, elforgatás, stb.) is működik. A pontosság is kiváló, így annak ellenére volt nagyon jó használni a tapipadot, hogy egy picit billegett. Ha ez utóbbi apróság nem lett volna, az Aspire R3-ban lévő tapipad az egyike lenne a legjobbaknak, így csak nagyon jó minősítést kaphat. (Ami persze még mindig a kategória átlaga feletti.)
Összegzés
Azt mindjárt az értékelés elején le kell szögezni, hogy az Acer R11 nem hibátlan termék, azonban abban az árkategóriában, amelyben versenyez, nem találni nála jobbat. Ha szigorúan csak az árat nézzük, akkor alternatívaként ugyanis szinte csak 10 colos, Atom processzoros gépek jöhetnek szóba, amelyek teljesítménye, már csak a memória méretének szigorúbb korlátozása miatt sem veszi fel a versenyt még tesztünk alanyának teljesítményével sem – és akkor a Pentium N3700-as CPU-val szerelt, erősebb változatról még nem is beszéltünk. Persze kell kompromisszumot kötni, ami elsősorban a kijelzőre és a billentyűzetre, másodsorban pedig a tömegre vonatkozik, de az Acer véleményünk szerint megtette, amit lehetett, és a rendelkezésre álló keretből kihozta a maximumot.
Az Acer Aspire R11-et (R3-131-C72X) az Acertől kaptuk kölcsön a tesztelés idejére, köszönjük. A gép ára kb. 119 ezer forint.