- 2015. szeptember 1., 13:00
A Honor 6 Plus a márka első phabletje, amely néhány érdekes funkcióval is rendelkezik. Megnéztük, mit tud.

Használat közben

Aki a Honor 6 Plust kézbe veszi, az valószínűleg biztos lesz abban, hogy a mobilon az Android Lollipop fut, mivel a vissza, Home és feladatkezelő gombok a az Android 5.0-ban lévő változatokra hajaznak. Azonban a helyzet az, hogy ez csak ügyes trükk a fejlesztők részéről: a felület az EMUI 3.0 része, nem az Androidé, amely csak a 4.4.2-es változat. A Huawei korábban megígérte már, hogy a telefonra lesz Android 5.0 frissítés is, azonban a helyzet az, hogy a vállalat a Honor esetében egyelőre csak az ígérgetésnél tart – reméljük, hogy ez gyorsan meg fog változni. Az EMUI viszont pontosan azokkal a képességekkel rendelkezik, amelyekkel (például) a Honor 4X esetében is, így aki korábban megjelent tesztünket is olvasta, annak az alábbi sorok meglehetősen ismerősek lesznek.

Az Emotion UI eléggé átrajzolja az Androidot, szinte egyetlen pixel sem maradt érintetlen. A változtatások között egy olyan van, amely nagyon megosztó lehet, mégpedig az, hogy klasszikus programválasztó nincsen, helyette a szoftverek mindegyike kikerül a kezdőképernyőre. A többi módosítás inkább a dizájnt érinti, mint a funkcionalitást. Kezdőképernyőből összesen kilencet hozhatunk létre, az alkalmazások rendszerezésében pedig mappák is segítenek. A képernyők közötti váltás lapozós (de ez változtatható). Egy képernyőre 4×4-es, 5×4-es vagy 5×5-ös rács mentén helyezhetjük ki az ikonokat, widgeteket, és ott van még a fix indítósáv is, amelyben akár az öt leggyakrabban használat szoftver ikonját is el tudjuk helyezni.

A Huawei cserélte az ikonokat is, amelyek nem lettek rosszak – ha viszont mégsem vagyunk elégedettek, akkor csak szét kell nézni a témák között, amelyek nemcsak a színeket és a háttereket, hanem az ikon szettet is cserélik. A menü érdekes lehetőségeket is tartalmaz; a mobil képét vezeték nélkül átküldhetjük a kompatibilis megjelenítőkre, és állítható a színhőmérséklet is. Az értesítési sáv az Android stock megoldásához hasonlóan működik: az értesítések mellett egy külön lapon a kapcsolópanelt is tartalmazza. Eltérés viszont, hogy nem lehet ez utóbbit lehúzni (nincs kétujjas húzás). Az értesítési panel külsőre egyébként nagyon másképp néz ki: az EMUI 3.0-ban lévő felület nekünk azért jön be, mert kiemelten látszik, hogy az egyes értesítések mikor érkeztek. A kapcsolópanelhez annyit, hogy ahol releváns, ott a rövid, kapcsolást indító érintés helyett hosszan „lenyomva” az ikont a menü megfelelő részébe ugorhatunk, ilyen például a WiFi és a Bluetooth. A menüben amellett, hogy az összes opció látszik, van egy Általános fül is, ahol a leggyakrabban szükséges kapcsolókat, menüpontokat találjuk meg. A SIM-kártyák kezeléséhez külön menüpontot kapunk, amely lehetőséget ad a SIM-ek engedélyezésére és tiltására, valamint megadható az is, hogy melyik SIM legyen a 4G-s, és melyik az alapértelmezett a hívásokhoz illetve adatforgalomhoz.

A lezáró képernyő simítással oldható. Lentről felhúzhatunk egy kapcsolópanelt, amely a hangrögzítőt, a számológépet, a lámpát és a fényképezőt a mobil feloldása nélkül is elérhetővé teszi. A feladatkezelő kártyás elrendezésű, és egyszerre mindig négy appot mutat, előnézeti képpel. Amelyik programra már nincsen szükségünk, azt felfelé kell kitolni a képernyőről a bezáráshoz. Ötletes, hogy a feladatkezelő mutatja, hogy mennyi a szabad memória kapacitás.

A normál kezelőfelület helyett használhatunk egyszerű kezdőképernyőt is, amely widgetek és ikonok helyett nagyméretű felületekkel, nagy(obb) feliratokkal és alap funkcióválasztékkal operál. A klaviatúra a szokásosnál nagyobb gombokat kapott, így az elgépelésnek csak minimális veszélye van. A Huawei jó szokásának megfelelően az ékezetes karakterek többségének is külön gomb jutott (nyilván csak akkor, ha magyar kiosztást használunk), viszont számgombok nincsenek.


A „Ne Zavarj” mód időzítővel működik, és bekapcsolása esetén csak azoknak a hívása fog kicsöngeni, akik rajta vannak a „fehér” listán. A többiek hívása is eljut persze a mobilhoz, de azok nem fognak csörögni. További kényelmi funkció, hogy az Értesítéskezelőben egyedileg adhatjuk meg, hogy az egyes szoftverek tudjanak-e elhelyezni üzeneteket az értesítési panelen vagy sem, míg a Védett alkalmazások listájába azokat a programokat kell belevennünk, amelyek futását szeretnénk engedélyezni akkor is, amikor a telefon ki van kapcsolva. További kontrollt ad a felhasználók kezébe, hogy minden feltelepített programnál meg lehet adni, hogy 4G/3G illetve WiFi kapcsolaton keresztül tölthet-e le adatokat.


A Huawei mérnökei még rengeteg apróságot építettek be: a telefon például többé-kevésbé tudja érzékelni, ha zsebben van, és ilyenkor meg tudja növelni a hangerőt és a rezgés intenzitását, a kijelző érzékenységét pedig csökkenteni tudja a véletlen feloldás elkerülése végett. Használhatunk továbbá gesztusokat a telefon lezárásához (kijelző letakarása), feloldásához (dupla koppintás), a némításhoz (lefelé fordítás) és az alkalmazások indításához (betűt kell rajzolni a panelre). A nagy kijelző mellé kötelezően beépítésre került az egykezes üzemmód (gombok méretének csökkentéséhez és oldalra rendezéséhez) valamint a Lebegő gomb, amely egy oldalról behúzható felületre teszi az Android kezeléséhez szükséges alapvető gombokat. Ötletes extra a Touch Plus, amely egy fólia segítségével a kijelző sarkai mellé (a kijelzőn kívülre) telepít pár gombot.

Alapfunkciók

A Honor 6 Plus a telefonálás illetve üzenetkezelés szempontjából az Androidtól megszokott, vagyis „gyári” funkcionalitást mutatja, kicsit felturbózott kezelőfelülettel. A tárcsázó, a névjegyek és a hívásnapló ugyanabba az alkalmazásba kerültek, így könnyen és gyorsan válthatunk közöttük. Természetesen a névjegyzékben szereplő kontaktokhoz hozzácsatolhatunk Twitter illvete Facebook profilokat is, ha ezeket az alkalmazásokat már telepítettük. A tárcsázó és a napló a kettős SIM megoldás miatt kiegészült azért némi extra lehetőséggel, hívásnál például kiválasztható, hogy melyik előfizetéssel szeretnénk indítani a hívást, a bejövő eseményeknél pedig látszik az is, hogy melyik szám fogadta a hívást.

Az üzenetek párbeszédes formában jelennek meg, így könnyű őket áttekinteni, és nem utolsó sorban a keresés is gyorsabb; elég, ha tudjuk, hogy a keresett üzenetet kinek küldtük/kitől kaptuk. A leveleink kezeléséhez nemcsak a Gmailt kapjuk, de valljuk be, a gyári Email alkalmazás nem sokat tud, eléggé butácska és lassú is, nem érdemes használni. (A Gmail egy ideje nemcsak a Google fiókhoz ad hozzáférést, hanem POP3, IMAP illetve Exchange kiszolgálóhoz is csatlakozhatunk vele.)

A teendők nyilvántartásához a Naptár alkalmazást használhatjuk, ez szintén gyári és szintén most újul meg éppen. A bejegyzéseket többféle bontásban is megnézhetjük; rendelkezésre áll napi, heti, havi illetve napló nézet is – bár a legújabb verzióban a heti nézet valójában csak öt napot mutat.

Alapprogramok

A telefonhoz köthető funkciók egy része, amelyeket a Huawei eszközöknek hív, és a Google alkalmazások a főképernyőre, külön mappába kerültek. Ha ezekre éppen nincsen szükség, akkor tegyük őket odébb, de semmiképpen se töröljünk, mert a sajátos ikonkezelés miatt ilyenkor az alkalmazást a telefonról is eltávolítjuk, nem csak a kezdőképernyőről.

Az Eszközök csomagba került az Időjárás, a Tükör, a Nagyító (nagyjából 6 cm-ről ad éles képet, a fő kamerát használva), a Zseblámpa, a Számológép, a Jegyzettömb, A Felvevő, az FM rádió, a Biztonsági mentés (ez SD-kártyára ment), a Frissítések, a Letöltések, az Alaklmazás Telepítő, a SIM eszközök, a Képernyőzár és a Napló, de tulajdonképpen ebbe a csoportba sorolhatjuk még a főképernyőre külön jogon kikerült Zene, Galéria, Óra, Kamera, Fájlok (amelyben széf is van, az érzékeny állományok zárolásához), E-mail és Videók appokat is, valamint a gyorsindítóban helyet foglaló Böngészőt.


Google fronton a Chrome, a Gmail, a Google+, a Térkép, a Play Zene, Play Filmek, Play Könyvek, Play Újságos, Play Játékok, Drive, YouTube, Fotók, Hangouts, Play Áruház, Hangalapú keresés alkotják a választékot.

Az „extra” appok között a dokumentumok kezelésére (szerkesztés is) szakosodott Kingsoft Office-t találjuk meg, valamint a Telefonkezelőt, amely tartalmaz például egy memória optimalizálót, de használhatjuk a hívások és adatforgalom tiltására vagy alkalmazások zárolására is. A HiCare egy online kézikönyv, távoli segítségnyújtási lehetőséggel, a Címkevarázs segítségével pedig az NFC-t használhatjuk arra, hogy a mobil automatikusan profilt váltson, ha beértünk (mondjuk) a munkahelyre. A Huawei erre a mobilra néhány játék demóját is felpakolta.

Végezetül kapunk még egy távirányítót is Okos vezérlő néven, amelynek nagyon nagy előnye, hogy az előre leosztott konfigurációkon túl arra is képes, hogy megtanuljon bármilyen parancsot – vagyis ha kedvünk tartja, akkor egyetlen kijelzőre zsúfolhatjuk a tévé, a set-top-box, az erősítő és mondjuk a HTCP fontosabb kezelőit is.

Ami a böngészőket illeti, az AOSP-n alapuló „gyári” változat és a Chrome is megfelelő sebességgel fut, közöttük leginkább az extrák terén van eltérés. Sorokat szabadon újratördelni csak az AOSP tud például, a Chrome viszont tudja szinkronizálni tevékenységét az asztali gépeken futó változattal, így akár még a megnyitott füleket is áthozhatjuk egyik készülékünkről a másikra. A nyolc mag viszont bőven elég kakaót ad ahhoz, hogy még a legösszetettebb weboldalakat is pillanatok alatt meg tudjuk nyitni, ami az 5,5 colos kijelzővel együtt azt eredményezi, hogy böngészéshez a készülék kifejezetten jó.

Címkék
Hozzászólások