- 2015. szeptember 1., 13:00
A Honor 6 Plus a márka első phabletje, amely néhány érdekes funkcióval is rendelkezik. Megnéztük, mit tud.

Multimédia

Zenelejátszáshoz használhatjuk a Google Play Music (Play Zene) appot valamint a Honor saját Zene alkalmazását is. A szoftverekkel a szokásos opciók közül választhatunk, így az alkalmazások kezelik a lejátszási listákat, a zenegyűjteményt pedig többféle szempont alapján is rendezhetjük (előadó, album, mappa). A Zene-féle UI nem igazán alkalmazkodik a Google tervezési alapelveihez (viszont normálisan néz ki), de az app használhatóságát ez nem befolyásolja. A mobilhoz nem jár gyári füles, ennél is nagyobb hiányosság viszont, hogy a szoftver nem tartalmaz equalizert – így ha a hangzással nem lennénk elégedettek, akkor olyan appot kell letölteni, amely saját maga is képes a hangzás finomhangolására. Egyébként a menüben a hangopciók között engedélyezhetjük a DTS módot is, de a részletes EQ-t ez nyilván nem tudja pótolni.

Az EMUI 3.0-ban már a képnézegető (Galéria néven fut) sem a gyári Android alkalmazás, de sajnos nem sikerült a legjobban. Túl nagy gond nincsen vele, csak egy apróság, ez azonban kényelmetlenné teszi a használatot: induláskor mindig a Fényképező mappát tölti be az alkalmazás. Innen egy gombnyomással persze ki tudunk lépni, és akkor már minden mappát látunk, de ez azért szerintünk nem mondható optimálisnak. A képnézegető emellett nem is túl gyors, az előnézeti képek kirajzolása például mindig látszik, a kétujjas zoom mindig megakad, és nagyításnál a kép újraszámolására is sokat kell várni.


És sajnos itt biztos, hogy a szoftverrel van a gond, mert a Google-féle fotók (vagy a QuickPic) különösebb gond nélkül veszi az akadályokat. Az app csak a fotók megnyitásához és megosztásához használható, de látja a videókat is – viszont ha rábökünk egyre, akkor a Videók alkalmazás veszi át a szerepet. Ez elég sok formátumot kezel, de azért nem boldogul mindennek (pl. AC3), így lehetséges, hogy alternatíva után kell néznünk. A hardver persze elég erős ahhoz, hogy a Full HD részletességű videókkal se legyen probléma. Amint már az előbb utaltunk rá, a telefonon gyárilag fent van a Fotók alkalmazás is, amely a Google+-on keresztül lehetőséget ad arra, hogy a készített fotókat rögtön feltöltsük a Google Drive-ba is.

Fényképező

Ha valaki úgy gondolja, hogy a fentiek alapján még nem igazán látszik, hogy a 6 Plus mivel nyújtana többet a Honor 6-nál, az nem a véletlen műve, az eddig vázolt paraméterek alapján a nagyobb verzió tényleg csak annyival tud többet, hogy kijelzője fél collal nagyobb képátlóval rendelkezik. A kamera, de főleg a hátsó kamera azonban merőben más elgondolás mentén született. A Honor 6 Plus ugyanis három 8 MP-es érzékelőt tartalmaz, amelyből egy került az előlapra, kettő pedig hátra. A hátsó érzékelők szorosan egymás mellett foglalnak helyet, amiből sejthető, hogy a fő attrakció nem a 3D képkészítés lehetőség lesz: a Huawei ezzel a rendszerrel gyorsabb fókuszállítást, folyamatos HDR-t és kisebb zajszintet ígér, valamint olyan extrákat, mint az utólagos fókuszállítás lehetősége. Ez utóbbi persze csak szoftveres megoldás, de a kettős információtartalom miatt jobb eredményre lehet számítani, mint más mobiloknál. Eddig az elmélet, és most lássuk a gyakorlatot!

Azt már korábban is írtuk, hogy az EMUI legkevsébé átgondolt része a fényképező, többek között azért, mert a gombok állása nem követi a tájolást, de zavaró az is, hogy nem egyértelmű, hogy melyik ikont/feliratot lehet megnyomni, melyiket lehet elhúzni, stb. Nincsenek gyorsgombok sem, pedig a HDR-hez például nagyon jól jönne, ha nem kellene feleslegesen még a menü gombot is megnyomni – de egyedül a vakut tudjuk ilyen módon kötelezővé tenni vagy akár teljesen kiiktatni.


A funkcióválaszték viszont kiváló: van HDR, legjobb kép mód, utólagos fókusz, jelenetek, panoráma, vízjelezés, geo-tagging, hangvezérlés, időzítő, és még a színtelítettség, kontraszt és fényerő és a blende is állítható. Amint említettük, a blende állítgatása igazából csak szoftveres trükk, igazából arról van szó, hogy a mobil a szélektől kezdve elmossa a képet – és ezt teszi annál erőteljesebben, minél nagyobb blendét választunk ki. Ötletes viszont az ultrafotó mód: lezárt telefon mellett, ha megnyomjuk kétszer a hangerőszabályzót, akkor azonnal lőhetünk egy képet. A fotó kb. 1 másodperc alatt elkészül, viszont a gyorsaság ára az, hogy a fókusz mindenképpen végtelen, így ez a módszer azt is igényli, hogy a tárgy legalább 1,5-2 méterre legyen tőlünk.



Ami a képminőséget illeti, először is azt kell tisztázni, hogy a 8 MP-es érzékelők ellenére miért 13 MP a legnagyobb kiválasztható részletesség. Hát azért, mert a szoftver arra is képes, hogy a két kamera képét egybefésülje – ezt egyébként illesztési hibák nélkül teszi, de mégis ajánlott inkább 8 MP-nél maradni, mert a két modul ellenére normál körülmények között nincsen plusz információtartalom, a két objektívet leginkább a dinamikatartomány növeléséhez lehet kihasználni. A fotók ezen a téren valóban jól is teljesítenek, és ez legfőképpen a HDR képeken látszik, amelyek egy árnyalatnyit sem lettek fátyolosabbak (ami mobiloknál elég gyakran elő szokott fordulni). A részletesség és a vonalélesség sem rossz, ha valamibe bele akarunk kötni, akkor az maximum az lehet, hogy ugyanezt a minőséget több más készülék ma már 16 MP mellett is tudja.

HDR ki (balra) és be (jobbra)

Kiváló a makró mód is: a tárgyat akár már 5 cm-es távolságból is lefotózhatjuk – ez a képesség a nagyító használatakor is jól jön. Nagy piros pont jár továbbá az Éjjeli módért, amely az ISO és a záridő manuális beállítását is lehetővé teszi: előbbi 100-1600, utóbbi 1/4-32 mp között állítható. A jó fotók készítéséhez ilyenkor a mobil kitámasztása (vagy állvány használata) is kell, persze.

Az előlapon is egy 8 MP-es érzékelő kapott helyet, amely szintén teljesen korrekt képeket készít. Bár az előlapon nincsen LED-es villanó, a mobil ezt tudja úgy pótolni (legalábbis részben), hogy az exponálás idejére fehérre változtatja a kijelzőt. A szelfik készítését a „Beauty” mód is segíti, ilyenkor a szoftver igyekszik eltűntetni a bőrhibákat – ez jó minőségben leginkább sosem sikerül neki, így annyira nem kell erőltetni a használatát.

Videót legfeljebb Full HD-ben rögzíthetünk, 30 fps képsebesség és akár HDR mód kiválasztása mellett.

Összegzés

A Huawei telefonjai eleve nem tartoznak a legdrágább mobilok közé, így az, hogy a Honor még ennél is jobb ár/értékű mobilokkal kecsegtet, igen csábító. Viszont a Honor 6 Plus ezzel együtt sem mondható olcsónak, cikkünk készítésekor 135 ezer forintba került. Minden azon múlik tehát, hogy mihez hasonlítjuk. Nyilván a Galaxy Note 4-hez nem ildomos, mivel egy majd kétszer ennyibe kerülő, ízig-vérig csúcskészülékről van szó, amely mellé még stylus is jár. A piacon lévő többi 5,5 colos telefonhoz képest még mindig nagy az árelőny, persze cserébe el kell fogadnunk a kicsit nagyobb méretet és nagyobb tömeget, valamint azt, hogy a mobilra egyelőre még mindig csak az Andrdoid 4.4 az elérhető legfrissebb verzió. Ha a másik irányba kacsinthatunk, akkor viszont azt látjuk, hogy vannak jóval olcsóbb kínai modellek is – más kérdés, hogy a Huawei neve azért garanciát jelent a minőségre is.

Az ár, a nagyobb méret és az Android 4.4 tulajdonképpen az összes negatívum, ha ezektől eltekintünk, akkor pofás külső, jól összeszereltség, remek, bár talán nem mindenki igényeihez passzoló szoftver jellemzi a mobilt, amelynek érdekes a kamerája is, az pedig már csak hab a tortán, hogy infra portja olyan, amely még tanulni is tud. Ha a csúcskategóriába nem is, a felsőkategória tetejére mindenképpen odaért a Honor 6 Plus.

A Honor 6 Plust a Huaweitől kaptuk kölcsön a tesztelés idejére, köszönjük! A készülék ára kb. 138 ezer forint.

»4 - Multimédia, fényképező és összegzés
Címkék
Hozzászólások