- 2015. szeptember 18., 13:00
Egy sok szempontból átlagos, de összességében ennek ellenére jó vételt jelentő notebookot próbáltunk ki.

Használat közben

A gépet a Dell Ubuntu operációs rendszerrel adja, ami valószínűleg keveseknek fog megfelelni, ezért minden bizonnyal gyorsan Windows kerül fel rá. A legnagyobb kérdés így értelemszerűen az, hogy a Windows 10 támogatott-e. A hivatalos válasz a tesztünk készítésekor még az volt, hogy nem, de szerencsére a Dell azóta már bevizsgálta a szériát, és a W10-es logó is felkerült az adatlapjára. Ez azt jelenti, hogy a Dell honlapján a terméktámogatás menüpontban a notebookban lévő összes hardverhez van letölthető illesztőprogram. A Windows 10 szűz telepítésnél egyébként összesen csak egy hardvert nem ismert fel (SM-busz), de a Windows 8.1-es illesztő ehhez is használható volt. Mindez persze annak fényében nem meglepő, hogy igazán egzotikus hardver nincsen a masinában. (A Dell egyébként a gépet Windowszal is értékesíti, ezért lehet a Windows alá írt drájvereket is letölteni). Viszont sok extra programra ne számítsunk, Windows alá konkrétan egyetlen egy sincsen – ami persze nem is biztos, hogy probléma.

A Windows 10 indítása gyors, annak ellenére, hogy csak HDD van a gépben, teljesen kikapcsolt állapotból 21 másodperc alatt feláll az asztal (Windows 10, UEFI mód).

Papíron a Core i3 átlagos felhasználásra megteszi, és ez a gyakorlatban is így van. A gép nem szélvészgyors, de ezért inkább a HDD-t okolhatjuk, semmint a processzort. A nagy készülékház előnye, hogy a hűtés hatékony tudott lenni, így attól nem kell tartani, hogy a nagy számolgatások közepette a CPU annyira felmelegszik, hogy a teljesítményéből vissza kell venni. Viszont a légbeömlő nyílások közül az egyik nagyon rossz helyen van, aki ölbe véve használná a gépet, az szinte biztos, hogy a bal combjával el fogja takarni a nyílást, amivel a szellőzést elég jól le lehet csökkenteni – szerencsére nagy gond azért ilyenkor sem lesz, mivel a gépbe máshol is be tud jutni a levegő.

A notebookban lévő hangrendszer viszont elég gyenge. Persze egy notebooktól nem várja el az ember az asztalt megmozgatni képes basszust, de azért a nagy készülékházban illett volna helyet szorítani egy olyan hangszóró párnak, amely értékelhető hangminőséget produkál. Így viszont marad a fülhallgató – vagy a külső hangszóró.

A gépről a visszajelző LED-eket hiányoltuk, egyedül töltésre figyelmeztető lámpa van, a HDD foglaltságát semmi sem jelzi, és a zárak közül is csak a Caps billentyűzetre került visszajelző LED.

Billentyűzet és tapipad

A 15 colos méret kétségtelenül előnyt jelent, amikor a klaviatúra megtervezésére kerül a sor, hiszen bőven van hely a gombok számára. A Dell Inspiron 15 5000 esetében például még a numerikus részleget is sikerült bezsúfolni, igaz, a számgombok keskenyebbek lettek. Ezt valamint a lapos F és kurzor gombokat leszámítva azonban a klaviatúra egy korrekt iparosmunka, amelyen még a hosszabb szövegek gépelése is viszonylag kényelmesnek mondható. Teljesen azért nem lehetünk elégedettek, mert sem a betűk leütési útja nem túl hosszú, sem a keménység nem megfelelő (a rövid leütési út érzésre kompenzálható, ha a gombokat az átlagosnál kicsit nehezebb lenyomni). A szigetes elrendezésben sorakozó gombokból szám szerint egyébként 102 van, és természetesen az ékezetes karaktereknek (hosszú í is) is van saját gombja. A fő rész egyébként majdnem olyan széles, mint egy asztali billentyűzetnél, és mivel a helyet a funkciógomboknál spórolták meg, a betűk kellő távolságra kerültek egymástól. A gépelés összességében kellemes, még ha nem is a Dell Inspiron 15 5000 billentyűzete a legjobb, amely valaha a kezünk közé került.

Külön F sor nincsen (pedig hely lett volna), és érdekes módon az F valamint a notebookoknál szokásos Fn funkciók közül előbbiek élveznek prioritást, vagyis nem akkor kell az Fn gombot lenyomni, ha a hangerőt szeretnénk változtatni, hanem akkor, ha az F1, F2, stb. gombokat akarjuk megnyomni.

A tapipad méretes, viszont a sokak szerint nem túl optimális felosztás követi, vagyis azt, hogy nincsen rajta felosztás. A felületet a gombokkal építették egybe, aminek igazából a kisebb gépeknél van értelme, mert nő a használható terület, itt lett volna hely a külön lévő gombok számára is. Amiknek jobban örültünk volna. Az elsődleges és másodlagos kattintást egyrészt a bal és jobb alsó sarkokban érhetjük el, de a teljes felület megnyomható, ilyenkor a tapipad aszerint választ funkciót, hogy egy van két ujjal nyomtuk-e meg. Az egérpótlék a gesztusokat is támogatja, így működik többek között a kétujjas zoom, az elforgatás és a kétujjas görgetés is. Az alapbeállítások szerint a tapiapad ezúttal is lassú, de ezen szerencsére lehet segíteni a Windowsban.

Összegzés

A Dell Inspiron 15 5000 egy teljesen átlagos notebook, teljesen átlagos áron, amelynek egyetlen gyenge pontja a kijelző: ha ez nem lenne, akkor azt mondanánk, hogy a 130 ezer forint nagyon kedvező. Így sem rossz vétel persze a gép, főleg, hogy ki is néz valahogy, és később is simán bővíthető, de azt is el kell ismerni, hogy semmi extrát nem nyújt – ha a kék fedlapot nem számítjuk. Elsősorban akkor ajánljuk, ha egy olyan gépre van szükség, amely nemcsak otthon használható, hanem magunkkal is lehet vinni, de ez utóbbira főleg nyaralásnál vagy utazásnál lehet szükség.

A Dell Inspiron 15 5000-et a Delltől kaptuk kölcsön a tesztelés idejére, köszönjük!

»3 - Használat közben és összegzés
Címkék
Hozzászólások