Samsung Galaxy Tab S2 táblagép teszt

A Samsung több mint egy éve dobta piacra a Tab S sorozat első generációját, így elérkezett az idő a modellfrissítésre. Az S2 széria a csúcsot képviseli (ami a névből is adódik persze), és az is nagyon jól látszik, hogy a Samsung nem ült a babérjain, az S6-tal bevezetett külső és belső újdonságokat igyekezett átültetni a táblagép(ek)be is. A Samsung az S2 sorozat tagjait (ami nem keverendő össze a Tab 2 sorozattal) kétféle méretben készíti, nálunk a kisebb, 8 colos kijelzővel szerelt változat járt, de van egy 9,7 colos modell is – a két típus a kijelzők méretét nem számítva gyakorlatilag azonos tudással bír, így teszünk egyúttal a 9,7 colos modell tesztjeként is felfogható. A Samsung Galaxy Tab S2 sorozat ezúttal is főleg az iPadok ellen indul harcba – a koreai gyártó ezért tényleg beleadott apait-anyait. Lássuk, ez mire elég.

Külső

Az okostelefonos és táblagépes piac a dizájn szempontjából jelenleg stagnál. A gyártók évekkel ezelőtt megtalálták saját arculatukat, amelyhez ragaszkodnak, hiszen marketing szempontból nagyon nagy értéke van annak, hogy bárhol, bármikor felismerhető egy Samsung vagy LG mobil, vagy éppen egy iPhone. Apró próbálkozások persze vannak azért, hogy az újabb és újabb kütyüt ne süllyedjenek bele teljesen a középszerűségbe, de az tény, hogy forradalmi dolgot évek óta egyetlen vállalat dizájnereinek sem sikerült mutatni. A Samsung Galaxy Tab S2 is szépen igazolja ezt a trendet, de azért tegyük ehhez gyorsan hozzá azt is, hogy egy tabletnél, ahol a kijelző még az okostelefonok kijelzőjénél is hangsúlyosabb, még nehezebb egyedit alkotni.

A Galaxy Tab S2 nem tipikus Samsung és tipikus Samsung is egyben; nem tipikus, mert a táblagépeknél a gyártó még mindig szinte folyamatosan a műanyagok használatához ragaszkodik, mostani tesztünk alanya viszont nyomokban fémet is tartalmaz, a formák, a gombok és az egyéb érzékelők viszont egyértelműen samsungosak.

A táblagépnek természetesen az oldalsó része készült fémből, egészen pontosan alumíniumból. Az alkalmazott megoldás viszont érdekes módon nem a Galaxy S sorozatú telefonokat, hanem az A szériát idézi: a keret lapos, a kijelző felőli részen pedig 45 fokban lecsapott (és fényesre polírozott). Szokás szerint az oldalsó rész ad helyet a gomboknak (bekapcsoló gomb és hangerőszabályzó), a microUSB csatlakozónak, a fülhallgató kimenetnek és egy kihúzható tálcának (microSD) is – mivel nálunk a WiFi-s verzió járt, ezért csak egy tálca van, az LTE-s modellnél viszont a SIM is hasonló módon helyezhető be, mint a microSD-kártya. A fülhallgató kimenet nem a legjobb helyen van, legalábbis picit biztosan ügyeskedni kell, ha fektetett nézetben, két kézzel szeretnénk tartani a kütyüt – és ugyanez igaz a sztereo hangszórópárra is. Az előlapi gombok és érzékelők elhelyezésében semmi meglepő nincsen, viszont hátul akad érdekesség: a műanyag borításon elhelyezett kamera mellett két további gombnak tűnő valamit is felfedezhetünk. Ezek valójában nem gombok, hanem a tablethez vásárolható tartozékok mágneses elven működő csatlakoztatását könnyítik meg.

Amit viszont mindenképpen ki kell emelnünk, az az, hogy a Samsung rettentő vékonyra és könnyűre tudta megcsinálni a Tab S2 8.0-t, valószínűleg a fizikai határokat súrolja az 5,6 mm-es vékonyság, a 265 grammos tömegre pedig alig találunk szavakat; még a dizájn alapján mindenképpen etalonnak számító, 299 grammos iPad minit is sikerült túlszárnyalni.

Hardver

A Samsungnél az S széria mindig a prémium kategóriát jelenti, így a Galaxy Tab S2-be a jelenleg elérhető szinte legjobb hardver kerül, nyolcmagos Exynos processzorral, 3 GB RAM-mal és 32 vagy 64 GB bővíthető belső memóriával. Vagyis tulajdonképpen ugyanazt a vasat kapjuk, mint ami a Galaxy S6/S6 Edge okostelefonokban is működik. A rendszerchip természetesen big.LITTLE elrendezésű, vagyis 4+4 egységet tartalmaz, 1,9 GHz-es Cortex-A57-es és 1,3 GHz-es Cortex-A53-as magok duruzsolnak egymás mellett (az órajelek valamivel alacsonyabbak tehát, mint a mobilok esetében), a grafikus gyorsítás pedig a Mali-T760MP8 feladata. Nyers erő tekintetében a tablet vitathatatlanul toppon van, más kérdés, hogy a való életben ki lehet-e használni a teljesítményét – a válasz az, hogy igen, de csak játékokkal vagy többablakos üzemmódban lehet megizzasztani.

A táblagép kijelzője viszont igazi ínyencség. Kezdjük azzal, hogy OLED-panelről van szó, amely a tableteknél azért egyelőre még elég ritkaságszámba megy. Mérete 8 col, felbontása pedig 2048×1538 pixel, vagyis 4:3-as képarányú megjelenítőről van szó. Sokáig lehetne vitatkozni azon, hogy a 16:9-es (16:10-es) vagy a 4:3-as képarány-e az optimális, a dolog azonban nagy mértékben függ attól is, hogy a készüléket ki mire fogja használni. Evidens talán, hogy filmnézéshez nem a legjobb ez az arány, internetezéshez és szövegek olvasásához viszont praktikusabb. Gyakorlati szempontból a legnagyobb előny azonban véleményünk szerint akkor jelentkezik, ha két alkalmazást helyezünk egymás mellé, mivel mindkettő 1536×1024 pixelből (3:2-es arány) gazdálkodhat, ami jó olvashatóságot tesz lehetővé (bár a kijelző az igazán hatékony használathoz kicsi).

Hátrányként említhető meg viszont, hogy a virtuális klaviatúra még akkor sem érhető át két kézzel, ha állított helyzetben fogjuk meg a Galaxy Tab S2-t. A panel részletessége 320 PPI, vagyis éppen eléri a „retina szintet”. Az OLED-technológiából adódóan a panel kiváló kontraszttal, szép színekkel is nagyon jó betekintési szögekkel rendelkezik, és fényereje sem rossz, automatikus módban ráadásul átmenetileg 500 cd/m² fölé is fel tud kúszni a fényerő, ha szükséges.

A Galaxy Tab S2 9.7-re is érvényesek a fenti megállapítások, mivel a tablet, a képátlót leszámítva, tesztünk alanyával teljesen megegyező képességekkel rendelkezik. A 9,7 col nagyobb munkafelületet ad, viszont a PPI kisebb, és az átfogással kapcsolatos probléma is jobban érződik.

Mivel nálunk csak a WiFi-s verzió járt, a kommunikációs lehetőségek tárháza az ac-s WLAN adapterre valamint a Bluetooth 4.1-re korlátozódik, és a Samsung kispórolta az IR-t, az NCF-t és az FM-rádiót, sőt, szenzorokból sincsen túl sok: A GPS és a fényerősség-érzékelő mellett csak gyorsulásmérő, gironszenzor és digitális iránytű fért bele a csomagba. Illetve ujjlenyomat-olvasó, amely szokás szerint a Home gomb alá került. A microUSB csatlakozó OTG és MHL fícsöröket is kapott.

Üzemidő

A Galaxy Tab S2 8.0-ba 4000 mAh-s akkumulátor került, ez kb. 20 százalékos visszalépés a Tab S 8.4 4900 mAh-s telepéhez képest. Ez nyilván az üzemidőben is érződik, de szerencsére az elődhöz képest fejlettebb hardver és valamivel kisebb kijelző részben ellensúlyozza ezt a dolgot. Beszélgetési idő nyilván nincsen, filmet nézni és böngészni viszont kb. 9 órán keresztül lehet (ez fényerőtől is függ persze, mi 50%-os értéket választottunk). A 2 amperes töltőfej gyorstöltésre nem képes, a töltési procedúra így 10-100%-os szint között nagyjából három órát vesz igénybe.