- 2015. október 22., 13:00
A Meizu MX5 OLED-kijelzővel és ujjlenyomat-olvasóval érkezik, mégsem kell érte vagyonokat fizetni.
Hirdetés

A kínai gyártók a küszöbön állnak, sőt, már át is lépték azt, hogy meghódíthassák az okostelefon piacot. Egyelőre még ott tartunk, hogy rengeteg márka árasztotta el az európai, és így a hazai piacot is, és kevés az olyan közöttük, amelyet (szinte) mindenki ismer. A Meizu és a Xiaomi viszont kétségtelenül ezen gyártók közé tartoznak – most előbbi gyártó egyik csúcsmodelljét, az MX5-öt vizsgáltuk meg közelebbről.

Külső

A kínai telefonok többségét a funkcionalitás és az egyendizájn jellemzi, a Meizu azonban nem véletlenül tudott az átlag felé emelkedni: a titok nyitja részben az, hogy a vállalatnál a külsőre is nagyon odafigyelnek. Az MX5 ráadásul nem is egyértelmű koppintás, bár itt-ott azért a korábbi iPhone-ok vonalait fel lehet fedezni benne. A készülék előlapja a trendeknek megfelelően fekete, a kijelzőt pedig Gorilla Glass 3 üveg borítja.

Rajta többé-kevésbé a szokásos kiegészítőkkel találkozhatunk (a kijelző felett szenzor, hangszóró és előlapi kamera sorakoznak), de csak többé-kevésbé, mivel a Meizu mérnökei úgy döntöttek, hogy szükség van fizikai kezelőre is, de csak egyetlen egy darabra. Ez nem lenne szokatlan, ha egy iPhone-ról írnánk a tesztet, azonban az Androidot használó mobiloknál nem gyakori ez a felépítés. A Meizunál mindenesetre megoldották, hogy ezzel az egy gombbal mindent meg tudjunk csinálni – sőt, extra funkcióként még ujjlenyomat-olvasó is került bele.

Az MX5-nek a szó szoros értelmében nincsenek oldallapjai, mivel a hátlapot alakították ki úgy, hogy minden irányban szépen rásimuljon az előlapra. Ezt a trükköt a gyártók relatív sokszor alkalmazzák, így önmagában nem is olyan különleges, viszont az, hogy az üveg és a fém találkozásánál utóbbit lemarták és fényesre is csiszolták, sokat dob az összképen.

A felépítés unibody, vagyis az akkumulátort sajnos házilag nem lehet cserélni, a SIM-eket pedig (merthogy a telefon kettő nano méretű egységet támogat) egy kihúzható tálca segítségével tudjuk eljuttatni a telefon gyomrába. A fém hátlappal rendelkező mobiloknál az antennák számára is muszáj némi kilátást biztosítani, amit a Meiuzu tervezői úgy oldottal meg, hogy a hátlap alsó és felső részén is egyszerűen levágták a fémet, és műanyaggal toldották meg. Két keresztirányú csík díszíti itt a felületet, így a trükköt nem olyan könnyű észrevenni – ami egyúttal azt is jelenti, hogy a kivitelezés szépre, az összeszerelés jó minőségűre sikerült.

A telefon oldalain a megszokott kiegészítőket találjuk, talán az alsó fertályon lévő, a hangszóró számára kialakított nyílásokat érdemes kiemelni, amelyek szintén egyediek (a Samsung és az Apple például nagyon hasonló megoldást választott a Galaxy S6 illetve az iPhone 6/6s mobilok esetében). Illetve érdekes lehet még az is, hogy a jack hangkimenet ide került, szerintünk jobb, mint a felső pozíció, mivel a legtöbben úgy teszik zsebre a mobilt, hogy az fejjel lefelé néz. A Meizu MX5 150×74,7×7,6 mm-es, tömege pedig 149 gramm, ezzel a se nem túl nagy, se nem túl kicsi mobilok táborát gyarapítja.

Hardver

Teszteredmények
Teljesítmény
AnTuTu 5: 38816
Geekbench (s): 933
Geekbench (m): 4981
GFXBench 3.1/3 (M, on): 4,7/9,5 fps
GFXBench 3.1/3 (M, off): 4,8/10 fps
GFXBench 3 (T, on): 27 fps
GFXBench 3 (T, off): 27 fps
Browsermark 2.1: 1628
SunSpider 1.0.2: 911 ms
JetStream 1.1 20,927
Kijelző
Maximális fényerő: 333 cd/²
Kontraszt: végtelen
Színhőmérséklet: 7400K
Egyéb
Töltési idő (10-100%): 84 perc
Üzemidő (normál): 1,5 nap
Üzemidő (video): 9 óra 11 perc
Szabad kapacitás: 9,9 GB

A Meizu külső alapján nagyon erős versenyző, ehhez kétség sem fér; lássuk, mit tud a belső. A helyzet e tekintetben már nem ennyire egyértelmű, mivel a MediaTek Helio X10-es, nyolcmagos, 64 bites processzora végzi a számítási feladatokat, ami nem is olyan gyors, mint a Snapdragonok és Exynosok, és nem is skálázható olyan jól; hiszen mind a nyolc magja ugyanolyan (2,2 GHz, Cortex-A53). A RAM mérete egészséges, 3 GB. Igazából nem rossz a GPU sem, bár a PowerVR G6200-as a Full HD felbontáshoz azért már kevés, az újabb játékok között több olyan is akad, amely nem fut tökéletesen. Amit viszont sikerült alaposan elrontani, az a belső tárhely kérdése. A Meizu 16, 32 és 64 GB-os kivitelben adja ki a mobilt: választani nagyon körültekintően kell, mert később bővítésre már nincsen lehetőség. Ezt főleg azoknak mondjuk, akik a 16 GB-os változattal szemeznek (nálunk is ez a verzió járt): a programok és a fotók gyorsan megtöltik a rendelkezésre álló tárhelyet, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy egyesek szeretik, ha komplett zenegyűjtemény is van a mobilon. Tapasztalatból mondjuk, hogy nem kell hardcore felhasználónak sem lenni ahhoz, hogy a 32 GB is csak gyakori sakkozás árán legyen elegendő.

Kijelző fronton, ha csak a specifikációkat nézzük, nincsen okunk panaszra, mivel az előlapon egy 5,5 colos AMOLED-panel köszön vissza, 1920×1080 pixeles felbontással (401 PPI). A kijelző maximális fényereje a technológiából adódóan nem túl nagy, ennek ellenére a kültéri olvashatóság elégséges mivel a panel és a kijelző között nincsen tükröződést okozó légrés. A színek is szépek tűnnek, viszont nem túl pontosak. Legalább a betekintési szögek szinte tökéletesek. A színhőmérséklet sem pontos viszont, és mivel korrekcióra csak hideg/meleg csúszka segítségével van lehetőség, tökéletesre nem is sikerült belőnünk. Amit még megfigyeltünk, az az, hogy az automatikus fényerőállítás nem elég agresszív, a fényerőt inkább kicsit a kívánatos érték fölé lövi be, ami főleg akkor lehet kényelmetlen, ha sötétben használjuk a telefont.

Kapcsolódási lehetőségek terén a Helio X10 elég jó felhozatallal rendelkezik, de a top ligás vasakat azért nem tudja befogni. A benne lévő LTE adapter 150/50 Mbps-os, de adathálózatra természetesen 3G adapter segítségével is tud a készülék. Helyi hálózatoknál szóba jöhet az ac-s WiFi, a Bluetooth-os kiegészítőket pedig 4.1-es szabványú adapter és A2DP támogatás várja. Nyilván nem hiányozhat az A-GPS, GLONASS sem a repertoárból, viszont az NFC mellőzése miatt a Meizu egy fekete pontot mindenképpen megérdemel. Szenzorokból sincsen túl sok (gyorsulásmérő, giroszenzor, közelségérzékelő, digitális iránytű), viszont a microSD-s bővítési lehetőség hiányát részben enyhíti, hogy a micoUSB csatlakozó hostként is tud működni.

Üzemidő

A Meizu MX5-ben 3150 mAh-s akkumulátor van, amelynek az 5,5 colos kijelzővel és a MediaTek rendszerchippel együtt csodára lenne szüksége ahhoz, hogy a kétnapos rendelkezésre állást biztosítani tudja. Ez a csoda persze szépen el is marad, a legtöbb, amit sikerült kihozni a telefonból úgy, hogy rendesen használtuk is, az 1,5 nap volt. Vagyis elkerülhetetlen, hogy a mobilt esténként is a töltőre dugjuk. A menüben van egyébként lehetőség arra, hogy Kiegyenlített vagy Energiatakarékos üzemmódba kapcsoljunk – viszont ezeket az üzemmódokat nemcsak konfigurálni nem lehet, hanem még az sem derül ki róluk, hogy milyen erőforrásokat vágnak meg. A tapasztalat alapján a mobil kommunikációt igen, de elég rendszertelennek tűnt már az is, hogy erre mikor kerül sor és mikor nem. Az viszont mindenképpen pozitívum, hogy az MX5-öt gyorsan fel lehet tölteni: 25 százalékot 10 perc alatt lehet belepumpálni, 60 százaléknyi energiát pedig 40 perc alatt. Ezek az értékek természetesen csak arra az esetre vonatkoznak, ha az akku eléggé le van merülve, 80 százalék felett ugyanis a töltés, az akkumulátor kímélése céljából eléggé lelassul.

Címkék

Ezek is érdekelhetnek

2011. december 18., 12:00
2015. július 13., 09:00
2015. október 26., 12:00
2015. április 16., 13:00
2014. augusztus 22., 08:00
Hozzászólások