- 2015. október 30., 12:00
Ha nem a legolcsóbb, cserébe sokoldalú NAS-ra van szükség, akkor a Synology DS216playre érdemes figyelni.

Egyre több család gondolja úgy, hogy egy NAS nagyon jól illeszkedne az otthoni hálózati struktúrába, hiszen egy hálózati adattároló biztosan a legkényelmesebb módja annak, hogy az összes otthoni eszköz számára egyszerűen megosszuk a dokumentumokat, multimédiás tartalmakat. Ha megszületett a döntés, akkor persze még azt is jól meg kell gondolni, hogy a legolcsóbb, fapados modellek vagy a jobban felszerelt alternatívák illeszkednek inkább az elvárásokhoz – mostani tesztünkben annak mutatunk egy jó megoldást, aki a profi vonalon indulna el. A Synology kétlemezes, konvertálásra is képes DS216play NAS-át teszteltük.

Külső

A Synologytól megszokhattuk már, hogy termékeit minőségi kialakítás jellemzi, a DS216play esetében sincs ez másképp, de egyesek számára az talán picit csalódás lehet, hogy borítása teljesen sima plasztikból készül. Amiből azért szerencsére sikerült kihozni a legtöbbet, így az anyag(ok) megmunkálásába nem lehet belekötni, és az összeszerelés is pontos, illesztési hibáktól mentes. A NAS a manapság trendi, aszimmetrikus kialakítást követi, ami nemcsak az előlapra, hanem a felső részre is vonatkozik: a levehető bal oldali rész és a fix rész közötti elválasztás sem középre esik. Szinte a teljes borítás matt felületű, ami nem néz ki annyira jól, mint a fényes fekete megoldások, de cserébe a NAS az ujjlenyomatokat sem gyűjti. Az egyedüli kivétel ez alól a LED-eket és a bekapcsoló gombot is tartalmazó, vékony díszítő csík az előlapon. A NAS közvetlen elődje funkcionalitás terén egyébként még a 2014-es modell (DS214play), mivel a vállalat tavaly csak egy négylemezes play verzióval rukkolt elő, ha azonban a dizájn nézzük, akkor egy kiköpött DS215j-vel van dolgunk.

Ha dizájnban ezúttal nem is elsöprő, praktikumban mindenképpen erős a DS216play. Levehető oldalsó része kényelmes szerelhetőséget biztosít, a váz és a beépítendő merevlemezek közötti gumifeltét pedig elég hatékonyan nyeli el a rezgéseket – de azért véleményünk szerint egy gumírozott talp is elkélt volna, főleg ha valaki 7200 rpm-es HDD-kben gondolkodik. Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a NAS csak 3,5 colos merevlemezeket fogad, azonban van lehetőség 2,5 colos egységek beépítésére is – igaz, ezeket csak egyetlen csavar fogja tartani. A fogyasztás és a zajszint szempontjából jobb választást jelentenek egyébként a notebook HDD-k, viszont ár/érték arányban, kapacitás szempontjából és sebesség szerint is a 3,5 colos meghajtók a nyerők. (Meg persze SSD-t is használhatunk, de ennek egy otthoni NAS-nál véleményünk szerint túl nagy létjogosultsága egyelőre nincsen.)

A NAS-ban lévő HDD-k és az elektronika által megtermelt hőt egy 92 mm-es légkavaró juttatja a házon kívülre; ennek előnye, hogy már alacsony fordulatszámon is elég hatékony, így a NAS teljesen hangtalanul működik. A tapasztalatok szerint a fordulatszám terhelés alatt sem nő jelentősen, így a zajszint is csak kicsit változik. Csatlakozóból nem túl bőséges a kínálat, de azért a gigabites Ethernet, az USB 3.0 és az USB 2.0 csatlakozó az átlagos igényeket képes kiszolgálni. Ami hátrány lehet, az az, hogy mindkét USB csatlakozó hátra került, ami megnehezíti a hozzáférést. Amennyiben a NAS mérete bárkinek is meghatározó tényező lehet a vásárlásnál: a Synology DS216play 165×225×100 mm-es.

Hardver

A Synology DS216play egész takaros kis hardvert tartogat, amivel az alapszolgáltatásokhoz képest sokkal többet tud nyújtani. Lelke egy kétmagos, 1,5 GHz-es rendszerchip: az STiH412-t az STMicroelectronics gyártja, és számos formátumhoz nyújt hardveres dekódolást valamint valós idejű konvertálást, utóbbit H.264 vagy VP8 formátumokra. Az alábbi listában összeszedtük a fontosabb dekódolási képességeket:
• H.265 L4.1 támogatás (2160p@30fps) [HEVC]
• H.264 L4.2 támogatás (1080p@30/60fps) [AVC]
• VP8 (1080p@30fps) [WebM]
• VC-1
• MPEG-4
• MPEG-2

Amennyiben arról van szó, hogy a streamet át kell alakítani, akkor H.264 illetve VP8 tömörítésű lehet az átkódolt videó, legfeljebb 1080p-s felbontás és 30 fps-es képfrissítés mellett. Az STiH412 legnagyobb előnye (mondjuk) egy Intel processzoros géppel szemben az, hogy párhuzamos dekódolásra is zokszó nélkül képes, Full HD felbontású filmből egyszerre akár hárommal is megbirkózik – erről később még bővebben is írunk.

A memória mérete 1 GB, ami bőven elegendő, hiszen azt senki sem fogja elvárni egy 80-90 ezer forintba kerülő készüléktől, hogy weboldalakat tökéletes gyorsasággal kiszolgáljon, vagy éppen FTP-szerverként működve párhuzamosan több száz letöltést menedzseljen.

HDD-ből legfeljebb kettőt használhatunk, így a legnagyobb elérhető kapacitás 16 TB (2×8 TB). Ez persze csak akkor érvényes, ha a meghajtókat külön, JBOD vagy RAID-0 tömbként használjuk, minden más esetben a rendelkezésre álló kapacitás csökkenni fog. A Synology NAS-ok, így a DS216play nagy előnye, hogy az adatbiztonság és a nagy tárolókapacitás egyszerre is megvalósítható a Synology Hybrid RAID segítségével, amivel megoldható, hogy egyszerre használjunk egy kisebb RAID-1 és egy nagyobb RAID-0 tömböt ugyanazokkal a merevlemezekkel. Két 4 TB-os HDD-vel készíthetünk például egy 500 GB-os RAID-1 és egy 7 TB-os RAID-0 partíciót, előbbit a fontos dokumentumoknak, utóbbit pedig a filmgyűjteményünk számára.

A NAS-ban lévő HDD-ket a rendszer ext4 fájlrendszerrel fogja használni, az USB csatlakozón keresztül bekötött adattárolók viszont ext3, FAT, NTFS és HSF+ rendszerűek is lehetnek.

Címkék