Képminőség
Fekete, kontraszt
A színhelyességről és a gammáról az előző oldalon már írtunk, arról viszont nem, hogy a tévé kiváló kontrasztaránnyal rendelkezik (bár az információs boxban ezt az adatot is feltűntettük). És ezt ne úgy értsük, hogy egy LCD-tévétől elfogadható értéket produkál, hanem úgy, hogy önmagában vizsgálva is nagyon jó eredményt kaptunk: kalibráció után 119 cd/²-es fényerő mellett 0,026 cd/²-es feketét mértünk, ami 4485:1-es kontrasztaránynak felel meg. Az LCD-tévék között igen kevés van, amelyik képes hasonló teljesítményre, főleg trükkök nélkül. Ugyanis a fenti mért értékkel gyakorlatilag azonos feketét (0,028 cd/²) mértünk akkor is, ha nem teljesen fekete képet vizsgáltunk, hanem egy ANSI tesztábrát (ezen a fekete és fehér területek sakktáblaszerűen váltják egymást). Dicséretes továbbá, hogy a háttérvilágítást a tévé teljesen fekete képnél sem kapcsolja ki. Akinek a már-már plazmatévék teljesítményéhez mérhető fekete sem elég, az bekapcsolhatja a local dimminget (Adaptív háttérvilágítás vezérlés néven fut), amely nyolczónás – lévén, hogy a fényforrások a széleken helyezkednek el, nem pedig hátul. Ezzel a fekete még tovább javítható, de cserébe a lokális fényerő csökken, a gamma is könnyen elcsúszik, és a zónahatárokon „átívelő” homogén felületek fényereje (és így színe) sem lesz feltétlenül egyenletes. Így nem túl meglepő módon ezúttal is azt ajánljuk, hogy ezt a funkciót inkább tartsuk kikapcsolva – a TX-50CX700E kontrasztja még így is a legjobbak között található. Egyébként zónákból összesen nyolc van, amelyek egymás mellett helyezkednek el.
Háttérvilágítás
A háttérvilágítás egyenletes elosztása a tévék vékonyításával egyre nehezebben oldható meg hatékonyan, a Panasonic mérnökei azonban e tekintetben is jól szoktak vizsgázni – és a XC700-as is mutatja, hogy miért. A tévé gyakorlatilag teljesen mentes a cloudingtól, és bár a fényerő középen nagyobb, a sarkokban pedig kisebb, mint az átlag, normál használat közben ez senkinek sem fog feltűnni. Igazából a betekintési szögekre sem panaszkodhatunk, de a VA-panelekre jellemző kontrasztcsökkenés oldalról egyértelműen megfigyelhető.
A fényforrásokkal kapcsolatban azt érdemes még kiemelni, hogy a Panasonic White Phosphor LED-eket használ (Studio Master Color), amivel nagyobb színtér lefedésére van lehetőség, mint a klasszikus megoldásokkal. A tévé nem HDR-képes, de az átlaghoz képest sokkal nagyobb színtér-lefedettséget nyújt, a DCI (DCI-P3, hogy egészen pontosak legyünk) színtér 90 százalékának „elérésével”.
HD, UHD
Egy 50 colos tévé esetében nem igazán érdemes azzal foglalkozni, hogy mit nyújt a készülék SD tartalommal, hiszen mindenki tudja a választ: enyhén elmosott képet, amelyet a legjobb érintetlenül hagyni, mert a képjavítók csak még tovább rontanak a helyzeten. Persze nyilván aki 50 colos tévét vesz, annak nagyratörőbb tervei vannak ennél. A készülék már a „sima” HD tartalommal is egészen szép képet nyújt, de igazán jól akkor teljesít, ha Full HD vagy 4K-s anyagokkal látjuk el. A korábban leírtak szerint a gyári beállítások nagyon jó alapot nyújtanak ehhez, hiszen a színek, a fekete, a kontrasztarány és az árnyalatok is nagyon rendben vannak – a gammán viszont érdemes lehet állítani akkor is, ha hardveres kalibrációt nem végzünk (a menüben a 2,4-es szint kiválasztásakor lesz a gamma kb. 2,2). A tévé főleg a sötét árnyalatoknál brillírozik (ez a Studio Master Drive érdeme), az átlagoshoz képest több részletet tud megjeleníteni és a színek sem csúsznak el. A Full HD tartalom esetében azt viszont el kell döntenünk, hogy a Full HD pixel by 4 pixel opciót bekapcsoljuk-e: ebben az esetben a tévé nem interpolálja a Full HD felbontású anyagokat, hanem egyszerűen csak négyszerezi a képpontokat. Nem foglalunk állást, hogy melyik megoldás a jobb – ez egyéni preferencia kérdése, tessék kipróbálni.
Hogy a TX-50CX700E képe nem hibátlan, azt voltaképpen annak köszönheti, hogy LCD-tévéről van szó, így a nagyon gyors mozgások kifognak rajta. Persze ez filmnézés közben nem igazán lesz gond, de aki mondjuk focimeccset nézne vagy játszana is a tévével, annak azért adott esetben szűk keresztmetszet lehet. A specifikációban szereplő 800 Hz-es BMR, köszönhetően annak, hogy a tévé nem él a köztes fekete képkockák beillesztésének lehetőségével, messze nem elég ahhoz, hogy a készülék mozgó képsoroknál akár csak a Full HD felbontást is el tudja érni: ennek nagyjából felére képes. A dolgon érdemben javítani sem tudunk, mivel az IFC bekapcsolásával (köztes képkockák beillesztése) már alacsony fokozaton is számolni kell a szappanopera hatással. Természetesen az elmosódás mértékét a megjelenített tartalom is befolyásolja, az UHD részletességnél sokkal kevésbé látszik, mint egy 720p-ről felskálázott filmnél – pláne, ha előbbi 60 fps-es.
A TX-50CX700E-n az UHD felbontású képsorok gyönyörűen, természetesen jelennek meg, a Panasonicra jellemző módon kéretlen képjavítók nincsenek (vagy legalábbis hatásuk nem látható), és a mérnökök semmilyen szempontból nem estek túlzásba. A kép összességében egyáltalán nem hivalkodó, de éppen ettől lesz (szinte) tökéletes. Amennyiben a „nyersanyag” megfelelő, a tévé képes azt úgy megjeleníteni, ahogy kell: ha bárki képhibát (zajt, lépcsőzetes átmenetet, stb.) talál, az nagy valószínűséggel a forrás hibája, nem pedig a tévé gondja lesz. A 4K-val viszont még mindig az a gond, hogy „rendes”, széles körben elérhető tartalom nincsen – persze az USA-ban elérhető már ilyesfajta tartalom több VOD szolgáltatónál, de ezek alacsony bitrátája miatt messze nem elég jók ahhoz, hogy az UHD-tévéket próbára tegyék.
3D
A VA panelből adódóan a tévé aktív szemüveget használ a 3D tartalom megjelenítéséhez, de sajnos a kivitelezés ezúttal nem sikerült csillagos ötösre: a tesztjeink alapján a crosstalk elég nagy a két szem között. A tévéhez egyébként nem jár szemüveg alapból, de nekünk volt kéznél egy (szintén Panasonic). Hiába állapítottuk meg, hogy a mérési adatok 3D tartalommal is jó összképet mutatnak (színhelyesség és kontraszt szempontjából), 3D-re ezt a tévét jó szívvel nem tudjuk ajánlani.
Játékok
Ha a tévét PC-hez vagy játékkonzolhoz kötjük, akkor képes a 4:4:4-es jelek natív kezelésére is, amivel elméletben jobb színfelbontás érhető el. Ennél talán fontosabb az input lag kérdése, amely kikapcsolt IFC-vel, játék módban 27 ms körüli – ennél láttunk már jobb és rosszabb értékeket is. Viszont azt fontos kiemelni, hogy a 4:4:4 leképezés csak akkor érhető el, ha a játék módot kikapcsoltuk (ekkor az input lag 40 ms körüli), tehát mérlegelni kell, hogy kinek mi a fontosabb.
Extrák
A tévé funkciókhoz kapcsolódóan a TX-50CX700E is a szokásos extrákkal kecsegtet, így egy csatlakoztatott USB stickre vagy merevlemezre képes felvételeket készíteni, és timeshiftre is lehetőség van. Viszont ebbe a tévébe csak egyetlen vevőegység került minden típusból, így felvételkészítés közben más csatornára nem tudunk átkapcsolni.
Firefox OS
Igazán okostévé fronton érdekes a helyzet, mivel a Panasonic a Firefox OS mellett tette le a voksát, így a tévé funkcióit gyakorlatilag ez a rendszer vezérli. A Panasonic korább kütyüinél a tévé alkalmazás abból a szempontból háttérbe került, hogy bekapcsolás után nem a tévé, hanem az okostévé rendszer fogadott minket, a Firefox OS-nél viszont ismét az élőképé lett a főszerep – az okos funkciók pedig efölött jelennek meg.
A Firefox OS kezelhetőség szempontjából nem sikerült rosszul, bár szerintünk az egyes opciókat jelző körök túl nagyok lettek, így kevés fér ki belőlük a képernyőre. A rendszer legjobb tulajdonsága ezzel együtt is az, hogy a főképernyőre bármit leszúrhatunk – alkalmazásokat, weboldalakat, bemeneteket. Így ami fontos, az mindig kéznél lehet. Alapból az alkalmazásválaszték persze nem túl nagy, viszont a kínálatot könnyen bővíthetjük az alkalmazásbolton keresztül. Hazai vonatkozású tartalom túl sok nincsen, de a nemzetközi kínálat sem rossz (sőt). Amikor a tévé nálunk járt, akkor a YouTube 4K-s verziója még nem készült el sajnos, így nem volt módunk kipróbálni.
Van természetesen egy böngésző is, de ezt a klasszikus távirányítóval kínszenvedés használni – Bluetooth billentyűzet vagy egér vagy a mobilos app ilyenkor nagyon jól jöhet. A rendszer működési sebességére panaszunk nem lehet, a négymagos processzor fürgén kergette a biteket. Ami még fontos lehet, az az, hogy a TX-50CX700E-be beépített WiFi adapter is került.
Médialejátszó
A készülékbe egy alapszintű médialejátszó is került, ami a csatlakoztatott HDD-ről, SD-kártyáról vagy akár hálózati helyekről is tud filmeket, zenéket és képeket lejátszani. Filmeknél a formátumtámogatás jó, viszont a 4K-s anyagoknál válogat a rendszer, ezeket csak akkor nyitja meg, ha MP4 konténerbe kerültek. Sajnos, mint minden tévébe épített médialejátszónál, ez esetben sem mondhatjuk azt, hogy a szoftver minden fájlt „visz”: egyes MKV-k mellett nem szerette a rippelt lemezeket sem, és a feliratokkal sem mindig boldogult.
Képekkel és zenékkel átlagosan teljesített a felület: a fotók beolvasásának sebességével nem volt gondunk, de a rendezés talán nem a legjobb, míg a zenéknél – szokás szerint – az okozott problémát, hogy a nagyobb gyűjteményeket nem lehet átláthatóan böngészni.
Összegzés
A Panasonic TX-50CX700E sok szempontból kiváló tévé: remek alapbeállításokkal, jó gyári színhelyességgel rendelkezik, a benne lévő Studio Master Drive pedig az LCD-panelből is kiváló feketét, kontrasztot és részletességet hoz ki. A nagyon gyors mozgások és a 3D viszont valamennyire kifognak rajta: a gyors mozgásoknál sem jön azért nagyon zavarba az elektronika (inkább azt mondanánk, hogy sportra nem ez a tévé a legjobb választás), de jobban érzi magát, ha filmeket nézünk. Összességében a készülék így is jó belépő az UHD tévék világába, ezért aki most vásárolna, és van egy kis mozgástere az árat illetően, mindenképpen vessen egy pillantást a Panasonic TX-50CX700E-re is.
A Panasonic TX-50CX700E-t a Panasonictól kaptuk kölcsön a teszt idejére, köszönjük! Ára kb. 339 ezer forint.
