A Huawei Watch első ízben a barcelonai Mobile World Congressen tűnt fel, de csak bő fél évvel később, az IFA 2015 tájékán derült ki, hogy a kütyüt mikortól lehet megvásárolni. A kínai gyártó taktikája ezúttal nagyon bevált, mert az órát mindenki várta, a korai bemutatón pedig sikerült olyan részleteket felvillantani, amely jó eséllyel tudta kifogni a szelet a konkurensek vitorlájából. Most pedig végre mi is megnéztük, miféle szerzet a Watch.
Külső
Alighanem történelem, ami most zajlik: a Huawei személyében egy kínai gyártó mutatja meg az egész piacnak, hogyan is kellene összerakni egy igazán pofás okosórát. Persze a Watch elsősorban azoknak készült, akik az elegáns vonalat részesítik előnyben, nekik azonban már a külső alapján is tökéletes választás, hiszen pontosan olyan, mintha egy klasszikus gyártó klasszikus órája lenne. Persze ehhez nyilván hozzájárult az is, hogy a tesztre érkezett példány acélkapcsokból álló szíjat kapott, de a képek (és az órával való korábbi találkozásunk alapján) a bőrszíjas verzió is legalább ennyire mutatós. Ha már a variációs lehetőségeknél tartunk, akkor érdemes megemlíteni, hogy az ezüstszínű verzió mellett arany és fekete változatok is vannak.
Az óra a kerek számlapos kütyük táborát erősíti. Borítása fémből, egészen pontosan acélból készült, és nagyon szépen megmunkált – az egyetlen dolog, amibe bele tudunk kötni, az az, hogy a fülek felső részét valamiért a Huawei mérnökei is krómozták, ez az egy dolog nagyon nem kellett volna. A dizájn különlegessége, hogy a kijelző hatalmas, szinte a teljes előlapot kitölti; csupán egy nagyon vékony keret húzódik a számlap körül. A Huawei Watch kijelzője 1,4 colos, ami már csak azért is nagy fegyvertény, mert a korábban etalonnak számított LG Watch Urbane-be úgy került 1,3 colos panel, hogy annak teste 2 mm-rel szélesebb. Cserébe a Huawei órája vastagabb ugyan, de csak fél milliméterről beszélünk, ami egyáltalán nem jelentős. Az óra maga 42 mm-es, viszont nehéz, 55 grammos – és a tömeget jelentősen tovább növeli, ha a szíj nem bőrből, hanem szintén acélból készül.
A Huawei dizájn fronton a klasszikus óra vonalat lovagolta meg a 18 mm-es fülmérettel és azzal is, hogy az egyetlen gomb egy koronára hajaz – de persze ezt csak megnyomni lehet, csavargatni nem. Ami viszont szintén egyedi, az a korona elhelyezkedése, hiszen a gomb nem pontosan középre került, hanem észak-keleti pozícióba. Aki a bal kezén hordja az órát, az kényelmesebbnek fogja találni a gomb nyomogatását (aki jobb kézen teszi ezt, annak ez a változtatás indifferens). Az összhatás majdhogynem tökéletes, nagyot biztosan nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy az Android Weart használó kütyük között a prémium vonalat jelenleg a Huawei vezeti. Ez persze még nem jelenti azt, hogy az óra külseje alapján akár a luxus kategóriába is beférne, de kategóriájában bőven vezet.
A hátlap a szokásos kiegészítőket rejti, ide került a pulzusmérő valamint a töltéshez használatos csatlakozók – a töltő bölcsős megoldás, amelyet a Huawei Watch esetében is mágnes tart a megfelelő pozícióban. Természetesen a Huawei is gondolt a strapabíróságra, így a kijelzőt zafír üveg védi (ez még a Gorilla Glassnál is ellenállóbb), maga az óra pedig az IP67-es szabványnak megfelelően víz- és porálló.
Hardver
A Huawei híres arról, hogy saját rendszerchipet használ termékeiben, ezek azonban nem annyira energiatakarékos megoldások. Egy okostelefonnál a dolog kevésbé számít, mert a rendszerchip csak egy nagyobb étvágyú fogyasztók közül, ráadásul picivel nagyobb akkumulátorral bőven lehet ellensúlyozni a HiSilicon chipek lemaradását e téren. A Watch esetében azonban annyira kevés a hely, hogy ilyen trükkökre nincsen mód – ezzel persze a Huawei mérnökei is pontosan tisztában voltak, és jó döntést hoztak, amikor a Snapdragon 400 mellett tették le a voksukat. Ez a chip már bizonyított, a cikkünkben is sokat emlegetett LG Watch Urbane-ben is ez dolgozik például. Sőt, ha jobban megnézzük a specifikációkat, láthatjuk, hogy a két gyártó okosórája szinte pontosan ugyanazt tudja: a négymagos CPU mellé a Huawei Watchba is 512 MB RAM és 4 GB-os háttértárkerült. Ez a vas elvileg bőven elegendő az Android Wear futtatásához meg a szenzorok, így a gyorsulásmérő, a lépésszámláló, a giroszenzorok, a pulzusmérő és a légnyomásmérő adatainak feldolgozásához.
A kijelző viszont érdekes szerzet. Már említettük, hogy nagy, és ez nemcsak a képátlóján, hanem felbontásán is látszik, ami 400×400 pixel. Ez 286 PPI-nek felel meg, ami sajnos, bár nagyobb a megszokottnál, még mindig elmarad a Retina Display felbontástól, vagyis azt semmiképpen sem mondhatjuk, hogy a pixelek eltűnnek a részletek kavalkádjában. Technológiáját illetően AMOLED panelről van szó, viszont a színeit ennek ellenére egy nagyon kicsit fakónak találtuk. A fényerősség és a színhőmérséklet rendben volt, ezzel együtt is a kijelző szerintünk egy hajszálnyival elmarad attól, mint ami a prémium külsőhöz igazán illene.
Az órában NFC chip is van, viszont a GPS-t nem tartották fontosnak a kínai mérnökök sem. A Bluetooth 4.1 LE mellé az n-ees WiFi is jár.
Üzemidő
Az áramforrás sajnos csak 300 mAh-s, ami édeskevés ahhoz, hogy az üzemidő terén kiemelkedőt nyújtson a Huawei okosórája. Amennyiben a WiFi-t is használjuk, és az idő folyamatos kijelzését is kérjük, úgy egynapos készenlétre számíthatunk, ha bármelyik funkciót kikapcsoljuk, akkor pedig extra egy-egy nappal – optimális esetben tehát legfeljebb három nappal gazdálkodhatunk. Ennyit, vagy még picivel többet a konkurensek is tudnak.
A csuklómozdulat felismerése a tapasztalatok szerint egyébként megbízhatóan működik, alig volt olyan, hogy nem kapcsolt be a kütyü akkor, amikor kellett volna. Ha pedig a folyamatos ébrenlétet kérjük, akkor azért energiaspórolás címszóval – amikor az óra egyébként kikapcsolna – a háttér feketére vált, a színek eltűnnek, és a fényerő is lecsökken. A töltési idő viszont nem túl vészes, 75 perc alatt lehet új életet lehelni a lemerült Huawei Watchba még akkor is, ha számítógép USB portjáról töltjük fel.
