A Google az újabb és újabb Android verziókkal együtt rendre új referenciakészülékeket is piacra dob, de ezeket a mobilokat természetesen nem a keresőóriás gyártja. A feladatot valamelyik olyan partner kapja, aki maga is forgalmaz androidos mobilokat. Nexus telefont bérgyártott már a HTC, a Samsung, az LG és a Motorola is, az Android 6.0-val megjelenő Nexus 6P-hez viszont megint új társat keresett a Google, így esett a választás a Huaweire.
A kínai gyártó számára nyilván presztízskérdés is volt, hogy megnyerje magának a projektet, viszont az is tény, hogy egy ilyesfajta együttműködésből nemcsak rövid, hanem hosszabb távon is lehet profitálni; a szoftverfejlesztők a Google-lel való közvetlen(ebb) kapcsolat révén jobban meg tudják érteni az Android működését, és a megszerzett tudást saját termékeiknél is kamatoztathatják. Ezt az előnyt eddig a leglátványosabban talán az LG használta ki, most viszont nem a koreai gyártó egyik telefonját, hanem a Huawei referenciamodelljét, a Nexus 6P-t teszteltük.
Külső
A Google Nexus telefonok dizájnjára nem lehet azt mondani, hogy konstans lenne, hiszen akarva-akaratlanul nyilván minden gyártó belecsempészi valamennyire a stílusjegyeit az aktuális modellbe. A telefonok között volt már nagyon szép és csúnyácska típus is; a Nexus 6P-vel most megint a gyönyörű modellek sora bővült. A Huawei mérnökei mindent szinte tökéletesen eltaláltak, a készülék unibody kialakítású fémházba került, összeszerelési minősége pedig egészen kiváló.
Legjobban az előlapról ismerszik meg, hogy a telefont a kínai vállalat gyártotta, ez hasonlít leginkább a Huawei telefonokra, mivel a teljesen fekete keretet tényleg semmi extra díszítés nem dobja fel. Valószínűleg a Google kérésének megfelelően az előlapon még a márkajelzés sem látszik, érdekesség viszont, hogy hangszóróból nemcsak a kijelző fölé került egy példány, hanem a panel alá is. A felső rács mellett a szokásos kiegészítők bújnak meg: az előlapi kamera, szenzorok valamint a visszajelző LED. Az alsó rács a másodlagos, sztereo hangzást biztosító hangszórón kívül a mikrofont is tartalmazza. Az előlap tényleg nem rejt túl sok érdekességet, még gombok sincsenek rajta; egyedül az említésre méltó, hogy a rajta lévő üveg Gorilla Glass 4-es üveg.
Az unibody kialakítás alapján egyértelmű, hogy az oldalsó részek is ugyanabból a fémből készültek, mint az egyébként kissé ívelt hátlap, viszont karakteres jelleget ad a telefonnak, hogy a sarkok lekerekítése mellett lecsapták és szálcsiszolt mintával látták el az éleket. A Nexus 6P oldalaira csak a minimálisan szükséges gombok kerültek fel, így a bekapcsoló gomb mellé a hangerőt állító, hosszabb billentyűt kapjuk meg csupán. A SIM tálcája a másik oldalra, balra került. Sajnos a belső tárhely bővítésére nincsen mód. A fülhallgatót a felső élnél csatlakoztathatjuk, míg az USB Type-C végződésű kábeleket az alsó részen lehet a telefon USB 2.0 szabványú csatlakozójába bedugni. A kábel kialakításából adódóan teljesen mindegy, hogyan fogjuk meg a csatlakozót, az mindenképpen passzol majd a foglalatába. A Type-C vég egyelőre azzal a hátránnyal jár, hogy másoktól nagyon nehezen fogunk tudni töltőt kérni kölcsön, de a helyzet ezen a téren akár már rövid távon is enyhülhet.
A hátlap tartalmazza az elsődleges kamerát és a mellé társított LED-es villanót, a lézeres autofókusz ablakát valamint egy második mikrofont. A kamera nem a legjobb helyre került, mivel elég könnyű úgy fogni a kütyüt fotózás közben, hogy az ujjunkkal kitakarjuk a kép egy részét. Hátul figyel még az ujjlenyomat-olvasó is, amely a Huawei egyéb készülékein lévő modulokhoz hasonlóan rettentő gyors és pontos is. A modul a Nexus 6P-nél kör alakú dizájnt kapott; sajnos a Huawei készülékeknél megszokott extra funkciókat (pl. lapozgatás képnézegetés közben) nem támogatja.
A Nexus 6P nem egy kis telefon, ráadásul nehéz is, hiába, a phablet lét már csak ezzel jár. A 159,3×77,8×7,3 mm-es méret mellé 178 grammos tömeg társul, erre kell felkészülni, és ez akár még átlagos kézmérettel is nehéz lehet. Ez egyébként még mindig jobb, mint a közvetlen előd Nexus 6 paraméterei, de telefonnak azért a Nexus 6P igen nagy, ehhez kétség sem fér.
Hardver
Geekbench (s): 1299
Geekbench (m): 4212
GFXBench 3 (M, on): 17 fps
GFXBench 3 (M, off): 27 fps
GFXBench 3 (T, on): 44 fps
GFXBench 3 (T, off): 55 fps
Browsermark 2.1: 1886
JetStream 1.1: 70.52
Kontraszt: végtelen
Színhőmérséklet: 6700 K
Üzemidő (normál): n/a
Üzemidő (video): 9 óra
Szabad kapacitás: 24 GB
Habár Huawei tervezésű mobilról van szó, a Nexus 6P-be mégsem a kínai gyártó saját tervezésű lapkája került, de ebben valószínűleg a Google-nek is volt egy kevés (na jó, nagyon nagy) szerepe. A készüléket Snapdragon 810-es SoC hajtja meg, amely mellé 3 GB RAM, Adreno 430-as GPU és 32 GB-os tárhely került. Utóbbi nem bővíthető (alapállapotban 24 GB memória szabad), viszont a Nexus 6P létezik 64 és 128 GB-os verzióban is. A Snapdragon 810 ebben a telefonban négy darab 2 GHz-es Cortex-A57-es és négy darab 1,55 GHz-es Cortex-A53-as magot tartalmaz. Ez a chip kapott helyet a tavalyi HTC csúcsmobilban is (ami nem meglepő, lévén, hogy a Nexus 6P-t is tavaly szeptemberben jelentették be, csak kicsit lassan jutott el hozzánk), amelyben melegedési problémákat produkált. Hogy ennek a helyzetnek elejét vegyék, a Huawei mérnökei úgy döntöttek, hogy az órajelet teljes terhelés mellett gyorsan leszabályozzák. Nem optimális megoldás, de legalább hatékony, és persze az is igaz, hogy a Snapdragon 810 még ma is van olyan gyors, hogy akkor sem lesz a Nexus 6P lomha, ha a lovakat éppen visszafogták.
A Nexus 6P-be AMOLED-panel került, amelyet a Samsung gyárt. QHD részletességet kapunk, így minden adott a szinte tökéletes megjelenítéshez. A színekkel és a betekintési szögekkel semmi gond, a kontraszt és a színhőmérséklet is remek, a legnagyobb fényerőbe viszont bele tudunk kötni, mivel ez csupán 358 cd/m², ami verőfényes napsütés mellett elégséges láthatóságot biztosít, de semmiképpen sem optimális (a Samsung telefonokkal ellentétben az automatikus fényerőállító nem kapcsolt turbó fokozatra, ha azt érzékeli, hogy nagyon fényes környezetben vagyunk).
Kommunikációban nagyon jó a telefon, az LTE 300/50, a HSPA adapter pedig 42/5,76 Mbps-os tempóra képes. Ugyan az LTE elvileg lehetne még gyorsabb is, de a gyakorlatban biztos, hogy nem a Cat 6-es modem lesz a szűk keresztmetszet, ha a mobilnetet használjuk. Mivel referenciakészülékről van szó, az ac-s WiFi, a 4.2-es Bluetooth és az A-GPS mellől nem hiányozhat természetesen az NFC-chip sem, rádió viszont nincsen. A szenzorok között a fontosabbakról már esett szó, emellett a légnyomásmérő az, amely szót érdemel még. Az USB Type-C csatlakozó, Nexus módra, csak adatátvitelre alkalmas, a Google korábbi gyakorlatának megfelelően HDMI-ként nem használhatjuk.
Akkumulátor, üzemidő
Méretes akku, 3450 mAh-s telep került a Nexus 6P-be, de mivel a kijelző is hatalmas és a Snapdragon 810 sem a kicsi étvágyáról híres, ezért a telefon az egynapos limitet nem tudja megugrani. Ezt a szintet viszont stabilan hozza. A töltéshez nem jó az az USB kábel, amivel a PC felé tudjuk rákötni a telefont, mivel a töltőfejhez is Type-C végződés kell – természetesen ilyen összekötő is lapul a dobozban. A töltő érdekessége, hogy akár 3 amperes áramerősséggel is tudja tölteni az akkut, így az a nagy méret ellenére 87 perc alatt teljesen feltölthető (a töltés sebessége az akku töltöttségi szintjének emelkedésével folyamatosan csökken), és a 3 amper akkor is jó szolgálatot tehet, ha csak 10 percünk van bedugni a mobilt. Ilyenkor kb. 15 százalékkal emelhetjük meg a töltöttséget, ami életmentő lehet.