- 2016. június 27., 13:00
Van élet a One után – kipróbáltuk a HTC 2016-os csúcsmobilját, a szimplán 10-es típusjelzéssel támadó készüléket.

Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a HTC az elmúlt években egy kicsit mintha kapkodott volna az aktuális csúcsmobiljai kapcsán: a 2013-ban debütált One-széria tagjai egytől egyig szemrevaló és abszolút minőségi készülékek voltak, de valahogy hiányzott belőlük az a bizonyos plusz, ami a piaci sikerhez elengedhetetlenül szükséges. Eközben a nagy rivális Samsung és LG az elmúlt időkben nem nagyon lőtt mellé, így aztán nem csoda, hogy a HTC a vártnál jelentősen rosszabbul teljesített. Azonban abszolút nincs még veszve minden, ugyanis a szebb napokat is látott tajvani gyártó most újult erővel támad, még pedig az egyszerűen csak „10” típusjelzést kapott, vadonatúj flagship telefonnal.

Külső

A HTC tervezői a régi, jól bevált receptet alkalmazták, vagyis jelen tesztalanyunk is egy teljes egészében minőségi fémből készült unibody készülék. A vonalvezetés is ismerős lehet korábbról, az oldalszélein enyhén lecsapott kialakítású és matt felületű hátlap remek fogást biztosít, az illesztések mindenhol egyenletesen vékonyak, és a készülék egésze igen masszív benyomást kelt az emberben. A 161 grammos tömegen egy kicsit faraghatott volna a gyártó, mint ahogy a 9 milliméteres vastagságon is, az viszont remek dolog, hogy a hátlap nem igazán hajlamos a piszkolódásra. Nálunk a karbonfekete változat vendégeskedett, rajta kívül ezüst és arany színváltozatban is készül a legújabb HTC.

A közvetlen elődmodellhez, a One M9-hez képest némileg nőtt a hossz és a szélesség, azonban mindez bocsánatos bűn annak ismeretében, hogy a kijelző képátlója 0,2 collal nagyobb lett. A microSD memóriakártyát fogadó apró tálcát a bal oldali élről lehet kipöckölni, és hasonló lakhelyet kapott a nanoSIM-kártya is, melyet az ellentétes oldalon kell a helyére csúsztatni. Ugyancsak ezen az oldalon lehet a hangerőt állítani, valamint a recés felületű bekapcsoló gomb is itt keresendő. A korrekt minőségű alapáras vezetékes headsetet a felső él közepén lévő jack dugaljba tudjuk csatlakoztatni. Mellette keresve sem találunk infravörös portot, így a tévé távirányításának ezen módjáról bizony le kell mondanunk.

Az abszolút trendi és szimmetrikus kialakítású USB Type-C csatlakozó aljzat az alsó él közepén figyel, tőle balra egy mikrofonra, jobbra pedig öt hosszúkás lyukra lehetünk figyelmesek. Utóbbiak mögött rejtőzik a megújult BoomSound hangrendszer alsó hangszórója, amely ezúttal tehát már nem a kijelző alatt helyezkedik el. A BoomSound másik hangszórója értelemszerűen a felső szekcióban található, ahol is a méretes frontkamera és az apró notifikációs LED társaságát élvezi. A hangminőséggel mind fülhallgatós, mind kihangosítós formában maximálisan elégedettek lehetünk, amiben többek közt a Hi-Res Audio támogatás is komoly szerepet játszik. A hátoldalt két vízszintes antennacsíkot kapott HTC 10 IP53-as minősítéssel rendelkezik, vagyis vízbe merülni és nagyon elázni nem igazán ajánlott vele, egy kis por és némi fröccsenő víz azonban elvileg nem tehet kárt a technikában.

Hardver

Teszteredmények
Teljesítmény
AnTuTu 6: 132311
Geekbench (s): 2092
Geekbench (m): 4696
GFXBench 3 (M, on): 27 fps
GFXBench 3 (M, off): 43 fps
GFXBench 3 (T, on): 43 fps
GFXBench 3 (T, off): 89 fps
Browsermark 3: 82.95
JetStream 1.1: 29.881
Kijelző
Maximális fényerő: 600 cd/²
Kontraszt: 2200:1
Színhőmérséklet: 6600 K
Egyéb
Töltési idő (10-100%): 100 perc
Üzemidő (normál): n/a
Üzemidő (video): n/a
Szabad kapacitás: 22,5 GB

A nem túl modern, még 20 nanométeres gyártási technológiával készült Qualcomm Snapdragon 810-es chipset tavaly nem sokat lendített a HTC One M9 szekerén, hiszen ez az SoC igencsak hajlamos volt a melegedésre, összességében véve a Samsung hasonló kategóriás Exynos chipkészlete sokkal jobb választásnak bizonyult. Idén azonban már más a helyzet, ugyanis a 14 nanométeres csíkszélességű Snapdragon 820-as utód sokkal kevésbé melegszik: ez az SoC sem teljesen hidegfejű, azonban még erős nyúzáskor sem forrósítja fel a fémborítást. Idén a thermal throttling sem jelent már komoly problémát, a chipset teljesítménye még tartós igénybevétel esetén is tiszteletre méltó – lényegében nincs olyan alkalmazás, vagy felhasználási körülmény, amivel meg lehetne akasztani a készüléket. A négy darab Kryo processzormag és az Adreno 530-as grafikusgyorsító a mai elvárásoknak megfelelően 4 GB RAM társaságát élvezik. Az integrált flashmemória 32 GB kapacitású, melyből alaphelyzetben mintegy 22,5 GB használható fel szabadon. Itt jegyzendő meg, hogy míg az LG és a Samsung a villámgyors UFS 2.1 technológiát alkalmazza, a HTC megragadt az eMMC 5.1-es NAND-flash memóriáknál, ami elvileg lassabb hozzáférést biztosít, a hétköznapi gyakorlat során azonban ebből vajmi kevés negatívumot lehet tapasztalni.

A HTC One M9 5 colos képátlójú érintőkijelzőjét vélhetően egyre több felhasználó kritizálta amiatt, hogy egy leheletnyit túl kicsi, így aztán a gyártó meglépte a cserét: a HTC 10 előlapján egy 5,2 colos méretű display teljesít szolgálatot. Pozitívum, hogy a panel körüli kávák végre kicsit vékonyabbak. Sokat lehet vitatkozni arról, hogy a QHD felbontásnak mennyi értelme van, azonban a riválisok nyomása miatt a HTC-nek is szakítania kellett a jó öreg 1920×1080 pixellel, így az új csúcsmodell már 2560×1440 képpontot vonultat fel. Az 565 ppi-s pixelsűrűség bőven több mint elegendő és a Gorilla Glass 4 védelmet élvező Super LCD 5 panel az OLED kijelzőktől eltérően nincs túlszaturálva. A változtatható színprofil mellett említést érdemel az LCD-fronton korrektnek mondható kontrasztarány, a nagy betekintési szög, illetve a remek fényerő. Az S7-ről és a G5-ről ismerős készenléti kijelzős megjelenítési üzemmódról a HTC 10 esetében sajnos le kell mondanunk.

Az akár normál kesztyűben is használható képmegjelenítőn négyféle betűméret között választhatunk, a Touch Pal virtuális billentyűzet pedig remekül személyre szabható. A kijelző alatti szekcióban három érintőgombra lehetünk figyelmesek, amelyek közül a bal és a jobb „vissza” és „alkalmazásváltó” funciókkal bír. Nagyra nőtt középső társuk nem egyszerűen csak egy „home” gomb, hanem egyben ujjlenyomat szenzor is, melynek révén szempillantás alatt felébreszthető a zárolt telefon – a rendszer maximum öt darab ujjlenyomatot képes memorizálni.

Wireless adatátvitel fronton nem sok kritika érheti a tajvaniakat, ugyanis e tekintetben tesztalanyunk lényegében minden földi jóval el van látva. A Cat. 9-es LTE mobilnet révén akár 450 Mbit/s-os letöltési sebesség is elérhető a megfelelő hálózati lefedettség esetén, a feltöltési tempó kapcsán pedig az 50 Mbit/s jelenti a plafont. A Wi-Fi természetesen a/b/g/n/ac szabványú és dual-bandes, ezenkívül pedig Bluetooth 4.2-t, NFC-t és többnormás GPS-vevőt is pakoltak a fedélzetre.

Üzemidő

Az LG G5 a hasonló fémborítás ellenére is cserélhető akkumulátorral bír, a HTC 10 ezzel szemben fixen beépített aksit kapott. Azért persze jár a piros pont, hogy a HTC One M9-ben lévő 2840 mAh-s akkut egy kereken 3000 mAh kapacitású példány váltotta fel, azonban kár abban bízni, hogy a két napos üzemidőt simán hozzá az új delikvens, hiszen az idei QHD kijelző többet fogyaszt, mint a tavalyi Full HD panel. Az 1-1,5 napos használati idő korrektnek nevezhető, mi azonban e tekintetben egy kicsit talán többet vártunk volna. Szerencsére a Quick Charge 3.0 kompatibilitás adott, így aztán a teljesen lemerült aksi alig 30 perc alatt 50 százalékosra tölthető – a gyári gyorstöltő a következő üzemmódokat támogatja: 5 V - 2,5 A, 9 V - 1,7 A és 12 V - 1,25 A. Aki vezeték nélküli töltésre vágyik, az inkább az S7-et válassza, ilyen okosság ugyanis nincs az új HTC-ben.

Címkék
Hozzászólások