Honor 7 Lite okostelefon teszt

A Huawei 2014-ben nagyot durrantott azzal, hogy piacra dobta relatíve széles rétegek számára elérhető árú felsőkategóriás okostelefonját, a Honor 6-ot. Tavaly aztán kijött ennek a modellnek a Honor 7 névre keresztelt utódmodellje, most pedig itt a Honor 7 kedvezőbb árú és persze szolgáltatás körét tekintve némileg megvágott kistestvére, a Honor 7 Lite. Az egyes piacokon Honor 5c néven forgalmazott újdonság igen szimpatikusra sikeredett, azonban nincs könnyű dolga, hiszen többek közt házon belül is komoly riválisa van, még pedig a Huawei P9 Lite „személyében”. Lássuk, hogy pontosan mire képes a gyakorlatban a friss kínai jövevény!

Külső

Nyílt titok, hogy a már említett Huawei P9 Lite hardveresen nem sokban különbözik jelen tesztalanyunktól, külcsín tekintetében azonban jelentősek az eltérések. A Honor 7 Lite designja nagyon rendben van, azonban a rivális testvérmodell szögletesebb és jelentősen vékonyabb formaterve modernebbnek hat – persze a szépség megítélése meglehetősen szubjektív dolog. Érdekesség, hogy míg a 9 grammal könnyebb P9 Lite kerete fém, a hátlapja pedig műanyag, addig a 7 Lite esetében pont fordított a helyzet: a körbefutó keret műanyagból készült, ellenben a vízszintes irányban szálhúzott hátlap alumíniumból van. A készülék unibody kialakítású, vagyis a garancia elvesztése nélkül házilagosan nem bontható meg. Az összeszerelési minőség teljesen korrekt, az illesztések mindenhol pontosak, de mást nem is vártunk a Huaweitől. A nem vízálló kivitelű telefon sötétszürke, ezüst és arany színváltozatokban készül.

A bal oldali élről kipöckölhető tálcába két darab nanoSIM-kártyát, vagy pedig egy nanoSIM-et és egy microSD memóriakártyát lehet elhelyezni. A hangerőt a jobboldali élen elhelyezett gombokkal lehet állítani és a bekapcsoló gombot is itt helyezték el a fejlesztők. A felső élen landolt a szokásos jack dugalj és az egyik mikrofon, amelynek társa az alsó élen keresendő. Ugyancsak itt figyel a microUSB rendszercsatlakozó aljzat és a kétszer hat darab hosszúkás lyuk, amelyek sztereó hangzásra engednek következtetni, de csak elméletben. A gyakorlatban sajnos erről az extráról le kell mondanunk, hangszóró ugyanis csak a jobb oldali lyukak mögött található – ennek egyébkétn hangereje és hangminősége átlagos. Infravörös port nincs, ellenben a kijelző feletti notifikációs LED természetesen adott. Az LCD alatti szekció kihasználatlan, csak egy „honor” márkajelzés kapott itt helyet, vagyis a szokásos funkciógombok a kijelző alsó sorában virtuális formában sorakoznak egymás mellett. Ez utóbbiak személyre szabhatóak.

Hardver

A 16 nanométeres gyártási technológia segítségével készülő HiSilicon Kirin 650-es chipkészlet a P9 Lite-ból már ismerős lehet. Az SoC részét képezi többek közt négy darab 2 GHz-es Cortex-A53-as processzormag, négy darab 1,7 GHz-es Cortex-A53 mag, valamint egy Mali-T830 MP2 grafikus gyorsító. Sebességteszt rekordokat senki se várjon ettől a középkategóriás chipsettől, a hétköznapi gyakorlatban azonban általában korrekt tempót diktál a hardver, igaz néha-néha egy-egy belassulást sajnos nem úszunk meg. Jó hír, hogy melegedésre nem igazán hajlamos a készülék. A RAM 2 GB kapacitású, csakúgy, mint a P9 Lite-nál, utóbbi telefonból azonban 3 GB-os változatot is gyárt a Huawei. A flashmemória 16 GB-os és alaphelyzetben ennek körülbelül a fele használható fel szabadon, no és persze adott a microSD memóriakártyás bővítési lehetőség.

Kijelzőméret és -felbontás tekintetében semmi különbség sincs a Honor 7, a Honor 7 Lite és a Huawei P9 Lite között, vagyis mindhárom esetben 1920×1080 pixeles Full HD felbontást kapunk 5,2 colos képátlón felvonultatva, ami ideális középutat jelent az „egérmozi” készülékek és a gigantikus phabletek között. Tesztkészülékünk IPS LCD technológiájú képmegjelenítője kellemesen magas, 424 ppi-s pixelsűrűséggel bír, és az előlapon rendelkezésre álló felület mintegy 68,7 százalékát uralja. A káva az átlagnál vastagabb, a fényerő és a betekintési szögek pedig átlagosnak mondhatók. Az akár normál kesztyűben is kezelhető display alaphelyzetben meglehetősen hideg színárnyalatokkal operál, de a színhőmérséklet szerencsére manuálisan állítható. A fényerőt automatika szabályozza, betűméretből ötfélét kapunk, a hátteret randomizálhatjuk, a személyre szabhatóságról pedig témabeállítások gondoskodnak. Gorilla Glass védelmet nem kapunk, de valamilyen alapszintű karcolásálló védelemről egész biztosan gondoskodott a gyártó.

A 4G mobilnet esetében a 150/50 Mbit/s-os (LTE Cat. 4) tempó jelenti a plafont, ami ugyan teljesen korrekt érték, a P9 Lite ennél azért jobb, konkrétan 300/50 Mbit/s-os (LTE Cat. 6) produkciót ad elő. A Bluetooth kontroller 4.1-es verziószámot visel magán, az NFC-ről viszont sajnos le kell mondanunk, ezenkívül pedig azért is kár, hogy a szimplasávos Wi-Fi vezérlő csak a b/g/n szabványokkal kompatibilis. USB OTG támogatás nincs, a GPS-vevő viszont minden fontos szabványt ismer.

Üzemidő

Az unibody kialakításból következik, hogy az akkumulátor fixen be van szerelve a telefonba és nem cserélhető kényünk-kedvünk szerint. A 3000 mAh kapacitás korrektnek nevezhető, csakúgy, mint az átlagosan 1,5 napos üzemidő – ha fogytán a szufla, akkor érdemes esetleg bekapcsolni a kétféle energiatakarékos üzemmód egyikét. A vezeték nélküli tölthetőség hiányán ebben a kategóriában azért még nem igazán lepődünk meg, azonban egy valamire való gyorstöltőt igazán pakolhatott volna a gyártó a telefon mellé. A Honor 7 Lite gyári vezetékes töltője 5 Voltos feszültség mellett 1 Amperes áramerősséget biztosít, ami a manapság elvárható teljesítményszint körülbelül egyharmada.