Acer Aspire S13 (S5-371) ultrabook teszt

Az Acer ultrabookjairól elég kevés szó esik mostanság, pedig a tajvani gyártónak az S13-as széria személyében igen versenyképes ajánlata van ebben a szegmensben (is).

Külső

Valószínűleg kevesen fognak vitatkozni velünk, ha azt mondjuk, hogy az egyik legszebb, az ultrabookok kategóriájában versenyző gépet az Apple gyártotta. Éppen ezért nem meglepő, hogy a riválisok többször is megpróbálták már részben vagy egészben kopírozni a dizájnt – nagyon jó példa erre az ASUS-féle UX305, amely bár tetszetős darab, egyedinek semmiképp sem mondanánk. Az Acer ezzel szemben a saját útját járja. A korábbi S sorozatba tartozó gépek is teljesen egyedi, és nem kevésbé szép külsővel rendelkeztek, ezt a hagyományt pedig mostani teszünk alanya is szépen viszi tovább. Ezúttal ráadásul fehér színű gépet kaptuk meg tesztre, amitől ha lehet, még inkább egyedi a tajvani gyártó gépe. A masina egyes stílusjegyei ugyan a V15-ös szériára emlékeztetnek, de a különbség a két terméksorozat között dizájnban is markáns.

Kicsomagolás és a gép kézbe vétele után rögtön feltűnt, hogy az S13 nagyon vékony, a gép mindössze 14,6 mm vastag, és ezt a méretet nemcsak elöl tudja tartani, hanem teljes mélységében. A színválasztást azért is tartjuk jónak, mert az Aspire S a kategóriában kissé szokatlan módon nem fém, hanem műanyag készülékházat kapott. Szerencsére az alkalmazott plasztik a minőségi darabok közül való, így a külsőt illetően összességében elégedettek lehetünk – de ugyanazt a prémium érzést véleményünk szerint nem kapjuk meg, mint a fémborítású versenytársak esetében. Nemcsak a monitor és a fő egység borítása műanyag, hanem a zsanérokat védő burkolat is, amely egyébként a pezsgőszínű fényezés miatt a megszólalásig olyan, mintha alumíniumból lenne. A fedlapot csíkos minta és egy fényes Acer felirat díszíti, a sorozat neve, az Aspire S pedig a zsanérok közötti részen tűnik fel, méghozzá úgy, hogy a gép nyitott és csukott állapotában is láthassuk.

A gép belső része színben tökéletesen harmonizál a külsővel, hiszen pontosan ugyanaz a fehérség köszön vissza ránk, mint kívülről. Az viszont jó pont, hogy a billentyűzet körüli rész alumíniumból van. A fehér szín nemcsak a klaviatúra, hanem a monitor körüli részt is uralja, sőt még a tapipad is ilyen. Annyit mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a kijelző körüli rész nem túl vastag – a Dell-féle XPS 13-mal az Aspire S13 ezen a téren nem veszi fel a versenyt, de más gépekhez képest a méretet tekintve jó pozícióból indul.

Az ultrabookoknál sajnos sosem jellemző, hogy csatlakozókból egy-egy gép jól el lenne eresztve, és ez alól a „szabály” alól az Acer gépe sem kivétel. A gép első és hátsó része teljesen üres, minden port elfért oldalt. Apróság, de fontos, hogy az Acer a csatlakozókat teljesen hátratolta, így aki a notebook mellett szeretne egerezni, annak sem kell majd a kábeleket kerülgetnie. Bal oldalt USB 3.0 csatlakozó, kombinált hang ki-/bemenet és egy SDHC kártyaolvasó sorakoznak. Jobb oldalt a tápcsatlakozót és a HDMI-kimenetet találjuk, valamint további két USB portot, amelyek közül az egyik Type-C csatlakozós és a 3.1-es szabványnak is megfelel. Az mindenképpen plusz pont, hogy bár az USB-C csatlakozót lehetne használni töltésre is, az Acer külön dugaszt épített be a táphoz. Ami hiányzik, az a Kensington-zár aljzata, de nem az Acer Aspire S13 az egyetlen ultrabook, amelyre ez az apróság nem került fel.

Hardver

Az Acer tényleg pofás gépet rakott össze, de azt azért be kell látni, hogy a külsőn igen sokat spóroltak a mérnökök. A vas cserébe kifogástalan: a kategóriában elvárt módon Intel Core i5-6200U processzort, integrált grafikus gyorsítót, 8 GB RAM-ot és egy 256 GB-os SSD-t kapunk, és utóbbi is gyakorlatilag teljesen kihasználható, nincsen rejtett partíció a rendszer visszaállításához. A processzor direkt az ultrebookokba tervezett verzió, tehát csak kétmagos – órajele pedig 2,3 GHz, ami terhelés alatt akár 2,9 GHz-re is felszökhet. Az Acer Aspire S13-hoz választható processzorok között Core i7-es modell is akad, te tekintettel arra, hogy az is U-s, vagyis szintén csak kétmagos, tulajdonképpen csak magasabb órajeléből profitálhatunk – mindenki döntse el, hogy megéri-e ezért extra pénzt kifizetni. A méretcsökkentés jegyében a memória az alaplapra integrált (vagyis később nem cserélhető), ezért a vásárlásnál el kell dönteni, hogy mennyi RAM-ra van szükségünk. 8 GB egyébként szerintünk elég, hacsak nincsenek speciális igényeink, de akkor valószínűleg úgysem egy U-s processzorral szerelt gépet fogunk választani. Az SSD nem a sztenderd, 2,5 colos tokozásban érkezik, hanem az M.2 formátumot használja – és cserélhető, igény esetén. A notebook egyébként nemcsak 256 GB-os, hanem kétszer ekkora méretű SSD-vel is rendelhető, ha valakinek ekkora kapacitás kevés lenne. Egyéb hardverek tekintetében a masina hozza az elvárható szintet: webkamera, WiFi és Bluetooth adapter is van benne, Ethernet viszont nincsen – ha vezetékes LAN-ra szeretnénk csatlakozni, akkor ahhoz külső adapterre lesz szükségünk.

Kijelző

Az Acer notebookja 13,3 colos mérettel rendelkezik, ez az a méret, amely a legjobb kompromisszumot adja a hordozhatóság és a használhatóság között. Főleg akkor, ha Full HD felbontással társítjuk, mint az történt is a nálunk teszten járt Aspire S13 esetében. A tajvani gyártó ráadásul minőségi panelt, egy IPS-technológiával készített kijelzőt választott, amely még matt is. Így nyugodtan mondhatjuk, hogy az ultrabook mindenféle környezetben használható, a szobában sem nagyon kell forogni vele, hogy hátulról semennyi fény ne érkezzék – azért az nyilván nem jó, ha direktben fénylik az ablak a notebook kijelzőjén. Az oldalsó táblázat adataiból kiderül, hogy az Acer a panel beállításaira is kellő figyelmet fordított, alapból bőven 3 alatti deltaE-t, vagyis tökéletesnek mondott színeket azért nem sok notebooknál szoktunk látni. A panel az sRGB-színtér 97 százalékát fedi le.

A betekintési szögek elég nagyok, a gépet hárman-négyen is simán tudják nézni egyszerre úgy, hogy mindenki megfelelő minőségű képet lásson – ha viszont 45 foknál szélesebb szögben nézzük a kijelzőt, akkor a kontraszt olyan mértékben csökken, hogy az már az élvezhetőség rovására megy.

A fényerő eloszlása viszont nagyon jó, a sarkokban és a széleken csak egészen minimális csökkenés figyelhető meg, bevilágítás pedig csak a felső él közepén tapasztalható, szintén nem jelentős mértékben. Nagy plusz azért is, mert a fényerő szabályozása nem PWM-es, hanem direkt.