Sony Xperia XZ okostelefon teszt

A Sony Mobile kiváló telefonokat készít, igazi sikert egyelőre mégsem sikerült elérnie: a nagyokat nem tudta megszorongatni mobiljaival. A vállalat éppen ezért az év elején úgy döntött, hogy teljesen átalakítja a termékpalettát, és csökkenti az elérhető készülékek számát. Nemcsak az Xperia Z sorozat ment a süllyesztőbe, hanem a középkategóriás és belépő szintű modellek is, helyüket az Xperia X-ek vették át. Sokan – joggal – úgy érezték, hogy a váltás csak vihar egy pohár vízben, mivel az Xperia X és a Z sorozat legutolsó példánya, a Z5 között nagyon kevés volt a különbség. (Oké, hogy érkezett még egy Xperia XA és egy Xperia X Performance modell is, de a főszerepet nem ezek a verziók kapták.)

Ilyen előzmények után jelentette be a Sony az IFA 2016 előtt következő csúcsmobilját, az Xperia XZ-t. Névválasztásból egyes; ha már a Z sorozat megszűnt, akkor szerintünk a Z betűt úgy, ahogy van, el kellett volna felejteni. Viszont a készülék (megint) remekül sikerült, az akár, hogy nem februárban érkezett. Ha az X-ek helyett az Xperia XZ az első modell, ami a váltás után piacra kerül, a Sony valószínűleg sokkal többet adott volna el belőle, mint így fog.

Külső

A Sony csúcskategóriás telefonjainak dizájnja az elmúlt években nem sokat változott. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy amikor Sony tesztet készítettünk, elég volt leporolni a korábbi szöveget, és itt-ott változtatni benne. A dizájn szerencsére elég jó volt ahhoz, hogy hosszú évekig kiszolgálja a japán gyártót, de az is igaz, hogy egy kis változatosságra már sokan vágytak; az Xperia XZ pedig ezt végre el is hozza.

A Sony a külsőt nagyon sok helyen megváltoztatta, miközben arra is ügyeltek a vállalatnál, hogy a jellegzetes forma megmaradjon: ez mindenekelőtt a szögletes alakra, a szinte egyáltalán nem lekerekített sarkokra vonatkozik. Elöl üveg, hátul fém – manapság ez az egyik leggyakrabban használt kombináció a csúcskategóriában, és a Sony is emellett a verzió mellett döntött a dupla üveges megoldás helyett. A telefon oldalai szintén fémből készültek. Az alsó és felső él teljesen lapos, az oldalaknál viszont megmaradt az ívelt felület. Ez utóbbi nagyon jó döntés volt, hiszen az íveltség segít, hogy a telefon belesimuljon a tenyérbe. Az előlap, a hátlap és az oldalak összeszerelésének módja viszont teljesen új, legalábbis a Sonytól ilyet eddig még nem láttunk: az oldalsó élek íveltségéből ugyanis az elő- és a hátlap is kiveszi a részét, még ha messze nem olyan markánsan is, mint a Samsung Galaxy S7 edge esetében.

Az előlapi üveg természetesen a Corningtól származik, és nemcsak a kijelzőt, hanem az alatta és felette lévő részt is védi. Ezen részek érdekessége, hogy erős fényben egy egész kis mértékben csillognak. Izgalmas továbbá, hogy mindkét helyre került hangszóró: a Sony ezzel a mobillal végre sztereo hangzást kínál zenehallgatás közben. Ezt leszámítva a szokásos kiegészítőket kapjuk (LED, előlapi kamera és szenzorok), de van itt még egy érdekesség: az előlapi kamera melletti matrica jelzi, hogy az NFC chip is ide került – ami természetesen nem látható, de ha a telefon ezen funkcióját is szeretnénk használni, akkor jó tudni, hogy melyik részét kell a párosítandó eszközhöz vagy fizetésnél a terminálhoz érinteni.

Az oldalsó gombokat a Sony alapvetően nem variálta; ez azt jelenti, hogy továbbra is van dedikált gomb a fényképezéshez. A hangerőszabályzó viszont lehetett volna kicsit magasabban is, így egy picit kényelmetlen nyomkodni. A SIM-et és a microSD-kártyát tálcás megoldással tudjuk a telefonba juttatni, ehhez a nyílást a bal oldalon érjük el. Mikrofon az alsó és felső élre is került, előbbi helyen az USB-C csatlakozó, utóbbi helyen pedig a fülhallgató-kimenettel párt alkotva.

A hátlap alsó részén egy kis műanyag betétet is találunk, ami az antennák ablakaként szolgál – azon lehet vitatkozni, hogy ez a megoldás jobb-e vagy az, amikor az oldallapon vannak mindenféle megszakítások, az viszont tény, hogy valahol kell „ablakot kialakítani”. A hátlap síkjába a kamera, a hozzá tartozó színspektrum szenzor és a LED-ek is belesimulnak.

A Sony nem feledkezett meg a vízállóságról sem, ráadásul IP68-as szabvány szerinti megfelelőséget kapunk, ami a porállóság mellett 1,5 méteres mélységig nyújt vízállóságot, akár 30 percen keresztül is. A vállalat telefonjai sosem tartoztak a kicsi mobilok közé, és ezt a hagyományt az Xperia XZ is viszi tovább: 146×72×8,1 mm-es készülékházat és 161 grammos tömeget kapunk.

Hardver

A négymagos Qualcomm Snapdragon 820 az egyik legjobb rendszerchip a pillanatnyilag elérhető megoldások közül: a Sony Xperia XZ-ben két darab 2,15 GHz-es és két darab 1,6 GHz-es Kryo mag teljesít szolgálatot. Grafikus gyorsítónak a Snapdragon 820-ban szokásos Adreno 530-at kapjuk, ez minden helyzetben villámsebesen rajzolgatja a pixeleket a kijelzőre. A RAM mérete csak 3 GB – ez nem túl kevés persze, de a versenytársak 4 GB-nál járnak, és bizony a tapasztalat azt mutatja, hogy még 3 és 4 GB között is lehet nagy eltérés abban, hogy a mobil a háttérben futó programokat mennyire gyakran kell, hogy újratöltse. Az adatok tárolásához a nálunk járt modellben 32 GB ROM volt, de létezik 64 GB-os változat is a telefonból.

A vas közel csúcskategóriás, a RAM esetében lehet kis hiányérzetünk, de az is biztos, hogy a következő években a telefont azért nem kell majd lecserélni, mert a hardvere nem elég erős. Ezt a szintetikus tesztek is alátámasztják, és a gyakorlati tapasztalat sem mutat mást: az Android villámgyorsan futott, a menü és a görgetések, lapozások nem akadoztak egyetlen pillanatig sem, a programok telepítés és elindítása is minden esetben villámgyorsan zajlott.

A Sony az Xperia XZ tervezésekor megelégedett a Full HD felbontású kijelzővel, és mivel VR-ban telefonos vonalon egyelőre nem gondolkodik a japán gyártó, ezért ez bőségesen elég is: 424 PPI-s részletességet kapunk. Ami a felbontásnál sokkal fontosabb, az az, hogy a panel IPS-technológiájú, vagyis nemcsak kiváló színeket ad, hanem a betekintési szögei is nagyon jók. Meg persze, ha a gyártó úgy akarja, akkor a fényerő is hatalmas. És a Sony úgy akarta, szerencsére. A panel frissítése viszont nem a legjobb, az LCD-knél mindenképpen jelentkezik persze utánhúzás, de a csúcskategóriában megszokotthoz képest a Sony Xperia XZ egy hajszálnyit gyengébben teljesített. A színhelyesség alapból is jó, de ha szeretnénk finomhangolni, akkor azt is megtehetjük (RGB értékek mentén).

A kommunikációs adaptereknél a Sony rendesen kimaxolta a lehetőségeket, Cat9-es LTE-t (450/50 Mbps), HSPA+ modemet, ac-s WiFi-t, Bluetooth 4.2 (A2DP, aptX, LE), NFC-t és A-GPS-t is kapunk, egyedül az FM-rádió hiányzik a listából, de ez 2016-ban már simán megbocsátható. Az USB csatlakozó, bár Type-C típusú, de maga a port csak USB 2.0-s; HDMI-kimenetként nem, de USB hostként tudjuk használni.

Üzemidő

A Sony már a februárban bejelentett Xperia X telefonoknál is alkalmazta a Qnovo technológiát, természetesen a megoldás része az Xperia XZ-nek is. A Qnovo elsősorban arra jó, hogy az akkumulátor élettartamát megnövelje – ami nem a feltöltések közötti tartósságra vonatkozik! Az akku állapotának elemzésével és a töltés folyamatos ellenőrzésével azt sikerült elérni, hogy érezhető teljesítménybeli csökkenés ne a szokásos 3-500 töltést követően jelentkezzék, hanem csak 800 ciklust követően. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az akku 1-1,3 év helyett több mint két évig megőrzi névleges kapacitásának 90 százalékát. A Qnovo emellett a gyorstöltésnél is szerepet kap: 15 percnyi töltéssel a telefont kb. 6 óráig tudjuk használni.

Nem ez az egyetlen okosság azonban az akku kezelésével kapcsolatban: a mobil szépen lassan, kb. 1-2 hét alatt megtanulja a használati szokásokat, és ahhoz optimalizálja a töltést is. Ennek köszönhető például, hogy reggel mindig 100%-os töltöttséggel vehetjük le a telefont a töltőről: ha éjszakára fent hagyjuk a mobilt a töltőn, akkor a töltés 90 százaléknál megáll, és csak a beállított ébresztőhöz képest 20 perccel indul újra. Az akku kapacitása 2900 mAh, ami azt jelenti, hogy trükkök nélkül a kétnapos használat elérhetetlen, az egynaposat viszont minden körülmények között hozza az Xperia XZ.