Az LG-féle webOS 2014-ben jelent meg, tavaly a 2.0-s változat pedig rögtön egy sor újdonságot hozott a friss platform számára. Az LG-nél azonban nem álltak le, így az idei készülékeken már a 3.0-s változat fut – utánajártunk, hogy mennyiben nyújt többet ez a verzió az elődöknél.
Ahogyan azt az előbb már említettük, amikor tavaly megjelent a webOS 2.0, nagyon sok változtatást kaptunk. Ez valahol természetes, hiszen az első változatoknak mindig vannak gyermekbetegségei, illetve mindig vannak olyan megoldások, amelyeknél a mérnökök és a felhasználók elképzelései nem egyeznek meg. Az ilyen jellegű változtatásokon túl az LG felturbózta a webOS 2.0 sebességét is, és egész sor új funkcióval vértezte fel az operációs rendszert. Az erős kezdés után most itt a folytatás, amely az alapfunkciók terén kevés újdonságot tartogat ugyan, az extrák között viszont ismét rengeteg érdekességet találhatunk.
A webOS – nyugodtan mondhatjuk – forradalmasította az okostévé szoftverek világát, a kijelző alsó részén, az élőkép felett megjelenő kártyácskák a Magic Motion Remote távvezérlő segítségével minden eddiginél kényelmesebb elérést biztosítottak (és biztosítanak) a különféle funkcióknak. A webOS 3.0 természetesen megtartotta ezt a felépítést; az OS alapvetően stílusjegyei nem változtak. Megmaradt a jobb oldali gyorsmenü, és nem változott a bemenetválasztó felépítése sem. A felület ezzel együtt is kellemesebb lett, köszönhetően a finom animációknak és a nagyon apró dizájnbeli módosításoknak. A vezérléshez a Magic Motion távirányítót használhatjuk, amely amellett, hogy a levegőben működő egérként funkcionál, még a klasszikus távirányító gombjait is tartalmazza.
A kontroller Home gombjának megnyomására ismerős kép fogad: lent a kártyákat látjuk, a jobb felső sarokban pedig a zenelejátszó, a bemenetválasztó és a beállítások érhetők el. A kártyák elrendezése viszont kicsit más lett: a My Channels részleg, vagyis a kedvenc csatornák gyűjtőhelye kiemelt pozícióba került, fix helyet kapott a bal szélen. Mellette – mint korábban is – a legutóbb használt alkalmazásra válthatunk, illetve itt sorakoznak szépen egymás mellett a különféle funkciók, bemenetek és alkalmazások ikonjai. Ezek sorrendjét természetesen tetszőlegesen variálhatjuk, sőt, most már internetes streaming szolgáltatásokat is integrálhatunk közéjük. A kezdőképernyőn új elem az ajánló, amely a bal oldalon dobja fel az alkalmazásokat – nekünk itt mindig a Netflixet ajánlgatta, de később a felhasználói szokások alapján jelennének itt meg az ajánlatok.
A menü alig változott, funkcionalitásban legalábbis, mert a világos alapszínt felváltotta a sötét, és szintén szebbek lettek az animációk.
Új funkciók
Az új fícsörök közül az első a nagyító, amely kör, négyzet vagy téglalap alapterületen, kétféle méretben legfeljebb 300%-os nagyítást kínál. A funkciót a Focus gombbal tudjuk bekapcsolni, a terület formáját a jobbra gombbal, a nagyítás mértékét pedig a fel/le gombokkal lehet szabályozni. Ez nagyon hasznos lehet akkor, ha valamit ki szeretnénk nagyítani, UHD felbontású anyagoknál pedig még a minőséggel sem lesz probléma – egy focimeccs vagy egy sportesemény legszebb pillanatait még nagyobb méretben tudjuk élvezni, de könnyen ránagyíthatunk internetes oldalakra is vagy a családi fotók egy-egy részletére.
Habár az utóbbi években szépen nőtt az okostévékre írt alkalmazások kínálata, be kell látni, hogy a felhozatal sehol nincsen, ha a telefonos app store-okat vesszük összehasonlítási alapnak. Az LG webOS sem kivétel, viszont az LG megtalálta a tökéletes megoldást a problémára, a Magic Mobile Connection személyében.
Ez a funkció egyrészt lehetővé teszi, hogy hogy a telefonon futó alkalmazásokat használjuk a tévén is, emellett pedig még azt is, hogy a Magic Motion Remote segítségével irányítsuk a telefont – így a mobilt kézbe sem kell vennünk ahhoz, hogy a rajta futó appokat használni tudjuk. A funkció használatáról hamarosan bővebben is fogunk írni.
A harmadik érdekesség a Magic Remote, ami nem teljesen új, viszont tudása frissült. Egy virtuális távirányítóról van szó; a webOS 3.0-ban lévő verzióban pedig az az újdonság, hogy nemcsak a tévét, hanem a csatlakoztatott set-top-boxot is tudjuk a tévén megjelenő virtuális távirányító segítségével kezelni – erre egyébként a HDMI-CEC ad lehetőséget.
Megújult a médialejátszó is, amelynek ezúttal nemcsak kezelőfelülete változott meg, hanem a tudása is nőtt: a HEVC és VP9 kodekek támogatásának köszönhetően a 4K-s anyagok lejátszására is mód nyílik, valamint természetesen, ha a tévé HDR-képes, akkor a HDR videókat is teljes pompájukban élvezhetjük. Háztető alatti módosítás, és megfelelő hardver is kell hozzá, de a webOS 3.0 végre PIP és PBP támogatást is kapott, és ha a tévében két tuner van, akkor arra is van mód, hogy két élő adás képét helyezzük el egymás mellett.
További hasznos opció, hogy a tévé egyes funkciói akkor is működhetnek, ha az ki van kapcsolva: a zenelejátszót például a csatlakoztatott Bluetooth hangszóróval is elindíthatjuk, az okostelefonra telepíthető IoTV alkalmazással pedig a tévére (mint okosotthon központra) kapcsolódó otthoni smart kütyüket is vezérelhetjük.
Kinek jár?
Természetesen aki 2014-es vagy 2015-ös modellt vásárolt, az rögtön azt kérdezheti, hogy a webOS 3.0 frissítést megkapja-e; nos a válasz az, hogy igen is meg nem is. Az LG a webOS 3.0-t nem fogja kiadni, de hasonlóképpen ahhoz, ahogy a 2014-es modellek részesültek a 2015-ös újdonságokból, úgy a 2014-es és 2015-ös modellek is részesülni fognak a 2016-os webOS egyes újdonságaiból. Persze ezekre a tévékre webOS 1.X és webOS 2.X verziószámmal érkezik majd a frissítés.
