Mire figyeljünk notebook vásárlásakor?

Úgy gondoljuk, immár teljesen felesleges statisztikai adatokkal alátámasztani, hogy a számítógépes eladások nagy részét a notebook-eladások teszik ki. Elég csak szétnézni az ismerősök, rokonok között, és biztos találunk számtalan nagynénit, anyukát vagy testvért, aki most vett/kapott új számítógépet – ráadásul noteszgépet, pedig szinte biztos, hogy ő sosem fogja azt magával vinni sehova. Ám kevesebb helyet foglal el, egy darabból áll (azaz nem kell kábelekkel bajlódni), és összecsukva elfér egy fiókban is – ezek pedig olyan előnyök, amellyel egy asztali gép nem versenyezhet.

Noteszgépet választani azonban bonyolultabb és egyben felelősségteljesebb is, mint desktopot: egy notebook nehezen, vagy egyáltalán nem bővíthető, ráadásul drágább is, így alaposabban mérlegelnünk kell a szempontjainkat.

Súlyos döntések

Az első, amit el kell döntenünk, hogy miért veszünk hordozható számítógépet? Valóban mindig magunkkal akarjuk vinni, vagy csak azért, mert tetszik, hogy használaton kívül összehajtható?

Ha a hordozhatóság fontos szempont, akkor gondolkozzunk el azon, miként szeretnénk a gépet használni. Amennyiben csak internetezésre, levelezésre lesz szükségünk, de komolyabb munkákra nem, akkor bátran ajánlható az új netbookok (ASUS Eee PC, MSI Wind és társaik) valamelyike. Ezek a tipikusan 9-10 hüvelykes kijelzővel, Linux-szal, esetleg XP-vel szerelt gépek alig egy éves múltra tekinthetnek vissza. Kis méretük mellett még könnyűek is (900-1200 gramm átlagos tömegre számíthatunk), így hordozhatóságuk kiváló. Ha tehetjük, mindenképpen Intel Atom processzoros példányt válasszunk, a 953-as Celeron M-et használó változatok lassúak. Ha nem igazán sürgős a vásárlás, jobban járunk, ha várunk őszig: akkora érkezik meg ennek a kategóriának az összes szereplője, és ez valószínűleg az árakat is mérsékelni fogja a mostani 100-120 ezer forintról. A jelenleg piacon lévő modellek közül az MSI Wind és az ASUS EeePC 901 és EeePC 1000 tűnik a legjobbnak – figyelem, az utóbbiból Atom-ot és Celeron M-et használó változat is előfordul!

Bármilyen aranyosak is ezek a gépek, komolyabb munkára nem alkalmasak. Nem is elsősorban azért, mert teljesítményük alacsony (ha csak a Word-öt vagy csak az Excel-t használjuk, ezt nem nagyon fogjuk érezni), hanem azért, mert kicsi a kijelzőjük, nem igazán ergonómikus a billentyűzetük és elég korlátozottak a csatlakozási lehetőségeik is.

Ha a hordozhatóság mellett a munka is célunk, sajnos egészen más árfekvésben kell gondolkoznunk, és a valódi szubnoteszgépek között kell szétnéznünk. Ezek valamivel nagyobbak (11-12 hüvelykes kijelzővel rendelkeznek), de már „igazi” Core 2 Duo processzorral, rendes merevlemezzel és sokkal magasabb árral indulnak a versenyben. Tipikus, bár kicsit extrém képviselőjük a Toshiba Portégé R500, de ide tartozik a Dell Latitude D430-as sorozata, a HP 2510p vagy a Lenovo X61 is.

Az utóbbi időben külön kategóriává nőtték ki magukat, így itt röviden megemlítjük a szupervékony, 13,3”-es masinákat is. Ezek az Apple-féle MacBook Air, a Lenovo X300 és a HP VooDoo Envy. Mindhárom gép munkaeszköz és státusszimbólum is egyben – ennek megfelelő az árfekvésük is.

Asztali összeállítások

A legnagyobb csoportot alighanem azok a felhasználók alkotják, akik noteszgépüket egyáltalán nem, vagy csak ritkán szeretnék hordozni. Nekik készülnek a tipikusan 15,4 hüvelykes kijelzővel szerelt „mindenes” gépek, amelyek felszereltségtől függően a legolcsóbbaktól egészen a nagyon drága, vállalati gépekig terjedhetnek.

Végül, de nem utolsó sorban vannak olyanok is, akik szinte egyáltalán nem akarják a noteszgépet megmozdítani, cserébe viszont asztali gépekhez méltó teljesítményt várnak el. Az ő igényeiket az úgynevezett DTR, azaz asztaligép-helyettesítő kategória elégítheti ki. Itt a legújabb processzorok és videokártyák mellett RAID-tömbök és akár 18-20”-es kijelzők is megtalálhatóak – na meg a csillagászati összegeket mutató árcédulák is. Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy ha tényleg a sebesség a legfontosabb, még mindig csak egy asztali konfiguráció jelenthet megoldást: a legdrágább noteszgépek sem vehetik fel a versenyt egy fele annyiból összerakott desktoppal, ha 3D-s játékok vagy más, nagy számítási kapacitást igénylő feladatok kerülnek elő. Ezen a téren azonban legtöbbször lehetőségünk van az alkatrészek megválogatására.

Összetevők

Mint mindig, most is a processzorral kezdjük: egy mai notebookban általában Intel Core 2 Duo, Core Duo, Pentium Dual Core, Celeron M vagy ritkábban AMD Turion esetleg Sempron processzor dolgozik. A legjobb természetesen a Core 2 Duo, és az árak folyamatos csökkenése egyben azt is jelenti, hogy ha csak nem akarunk nagyon spórolni, válasszunk Core 2 Duo alapú gépet. A Celeron M-et csak a legolcsóbb, akár 100 ezer forint alatti gépekben tartjuk elfogadhatónak. Ami az Intel-AMD közötti versenyt illeti, flame-veszély ide, flame-veszély oda, jelenleg az Intel előnye a mobilprocik területén még nagyobb, mint az asztaliaknál, így gyakorlatilag nincs olyan ok, ami miatt az AMD-s változatot ajánlhatnánk. Azaz egy mégis akad: az AMD-féle integrált grafika. Az ATI lapkakészletes a notebook ezen a téren sokkal jobb az Intel-esnél (különösen a Mobility Radeon HD 3200), ám komoly játékra így sem ajánlható.

A memória esetében 1 GB-ot tartunk a minimálisan elfogadható szintnek – amennyiben ezt a későbbiekben olcsón szeretnénk bővíteni, kérdezzünk rá, hogy milyen kiépítésben kerül a gépbe. Ha ugyanis két 512-es modul formájában, akkor a következő bővítésnél ezeket előbb el kell adnunk, ez pedig nem kis feladat, és nem is kecsegtet nagy üzleti sikerrel. Vistával érkező gépnél nem árt, ha inkább rögtön 2 GB-al kérjük a gépet.

A merevlemezekről nincs igazán mit mondanunk – természetesen minél nagyobb, annál jobb, de mivel ez az az alkatrész, amelyet a legegyszerűbben tudunk a későbbiekben bővíteni, akkor sincs túl nagy baj, ha csak 80 GB-os példány került az általunk kinézett gépbe. Fontos, hogy a noteszgépekben az egyik legszűkebb keresztmetszet a merevlemez, így a nagyobb teljesítményű notebookokban egyre többször két HDD dolgozik, RAID 0-ban.

A kijelző méretéről már esett szó, hiszen alapvetően ez határozza meg a noteszgép méretét is – attól függően, hogy mire szeretnénk használni, kell majd kompromisszumot kötnünk a képátló tekintetében. A méret mellett azonban nagyon fontos tulajdonság, hogy fényes, vagy matt kijelző van gépünkön. Ha út közben is szeretnénk használni gépünket, igyekezzünk kerülni az előbbieket: bár szobában sokkal szebben néznek ki, ha bármi világos kerül a hátunk mögé (és utazás közben fog), szinte semmit sem fogunk látni a tükröződés miatt.

A grafikus kártyák esetén igazából egyetlen szempontot kell figyelembe vennünk: akarunk-e játszani a géppel? Ha igen, akkor kénytelenek leszünk egy drágább, külön GPU-val rendelkező gépet választani, amiben legalább GeForce 8600 vagy Mobility Radeon HD 2600 GPU dolgozik. Ha a legújabb játékokkal is szeretnénk játszani, akkor viszont GeForce 9800M-GT vagy Mobility Radeon HD 3670 amire szükségünk lesz – és sajnos kevés kivételtől eltekintve ezt később nem is tudjuk majd bővíteni. Már csak ezért sem érdemes játékgépnek notebookot vásárolni!

Csatlakozók

Ethernet és vezeték nélküli hálózati adapter ma már gyakorlatilag minden új noteszgépben van, ezért ezekre külön nem térnénk ki – természetesen egy 802.11n-es kártya jobb, mintha csak 802.11g-s került a gépünkbe, de igazából nincs a kettő között akkora különbség, hogy egyedül ezért ne vásároljunk meg egy egyébként megfelelő noteszgépet.

Sokkal fontosabb szempont lehet az USB csatlakozók száma – ezekből szubnoteszeknél 3, egyébként négy a minimum. Ha esetleg arra gondolnánk, hogy majd USB-hubbal növeljük a csatlakozók számát: ez csak akkor jó megoldás, ha nem akarjuk noteszgépünket túl sokat hordozni (hiába könnyű a gép, ha tízféle külső eszközt kell még mellépakolnunk ahhoz, hogy használható legyen).

Ha noteszünk alapvetően elsődleges gépünk lesz, és munkahelyünkön, illetve otthon is használjuk, érdemes egy olyan, általában KKV piacra tervezett modellt választani, amelyik alján van dokkolócsatlakozó. Így megoldható például az, hogy munkahelyünkön egy dokkolóval – így rendes monitorral, billentyűzettel és egérrel – használjuk, otthon pedig hagyományos notebookként.