Egy új sorozatot indítunk, amelyben egyszerű kérdésekre adunk gyors válaszokat. Elsősorban olyan problémákkal szeretnénk foglalkozni, amelyek megoldása pár kattintás, de csak azoknak, akik tudják, hogy merrefelé érdemes keresgélni; úgyhogy most megmutatjuk.
Az első témánk a fekete szint helyes beállítása, amely nemcsak a tévéknél, hanem a HDMI bemenettel rendelkező monitoroknál is gondot okozhat. Nagyon sok cikkben leírtuk már, hogy az optimális beállítás az alkalmazott forrástól függ; lévén, hogy kettő (vagy az automatikus felismeréssel három) opció közül kell választani, a dolog nem is tűnik olyan bonyolultnak. Mielőtt azonban továbbmennénk, pár mondatban érdemes megnézni, hogy mit szabályoz egyáltalán a fekete szint beállítás. A számítógépes megjelenítők az RGB formátumot használják, vagyis a képet vörös, zöld és kék komponensekre bontva jelenítik meg. Az információk továbbítása színenként nyolc biten történik (az egyszerűség kedvéért a kivételektől most tekintsünk el), ami azt jelenti, hogy színenként 256 árnyalat megkülönböztetésére van lehetőség. A filmeknél ugyanakkor, az adattárolási igény csökkentése érdekében, más elv szerint tárolják (-ták) az információkat: az YCbCr igyekszik az emberi szem korlátait is figyelembe venni (kihasználni) , elsősorban azt, hogy látásunk sokkal érzékenyebb az árnyalatokra mintsem magukra a színekre. Tulajdonképpen az RGB jel újracsomagolásáról van szó, amelynek során a fekete és fehér árnyalatok egy részét szándékosan eldobják (nem minden esetben, de most megint tekintsünk el a kivételektől): amíg az RGB jel esetén az árnyalatok „értéke” 0-255 közötti értéket vehet el, addig az YCbCr jel csak a 16-235-ös tartományt fedi le.
Logikus tehát, hogy a tévén csak akkor lesz a kép megfelelő, ha a tévé fekete szint beállítása és a forrás passzolnak egymáshoz. A Blu-ray lejátszók alapesetben (limitált) YCbCr jelet küldenek ki, így a Magas (High) érték a megfelelő, számunkra azonban most nem ez az érdekes, hanem az, hogy mi történik akkor, ha a tévét számítógépre kötjük. Ilyenkor már nem ennyire egyszerű a helyzet, mivel a kimeneti formátum változtatható, ráadásul a HDMI kimenet bevetésekor a driver értékelheti úgy, hogy a kábel másik oldalán egy tévé van, amelyhez RGB beállítás helyett YCbCr jel passzol inkább.
AMD GPU esetében a kimeneti formátumot a Catalyst Control Centerben, a My Digital Flat-Panels/Pixel Format útvonalon találjuk meg; válasszuk ki az RGB 4:4:4 Pixel Format PC Standard (Full RGB) lehetőséget, a tévén pedig Magas fekete szintet állítsunk be. (Ezzel egyenértékű lehet az YCbCr 4:4:4 Pixel Format lehetőség, amennyiben a tévé támogatja ezt a típusú jelet.)
NVIDIA videokártyánál először is telepíteni kell legalább a 347.09-es illesztő programot. Ha ez megvan, akkor a Display/Change Resolution menüben az Output colour format értékét állítsuk RGB-re, az Output dynamic range pedig legyen Full. Alternatívaként természetesen működhet az is, hogy a fekete szint beállítást Alacsonyra módosítjuk a tévénél, és ehhez állítjuk be a számítógép videokártyáját (limitált RGB vagy YCbCr 4:2:2) is, de Full RGB jellel valamivel nagyobb részletességet kapunk.
Oké, de hogyan ellenőrizzek?
Aki nem biztos a dolgában, az egy nagyon egyszerű teszt segítségével eldöntheti, hogy megfelelő beállításokat használ-e vagy sem. Az alábbi tesztábrát kell teljes képernyős nézetben megjeleníteni (letöltés ide kattintva). Amennyiben a tévé és a számítógép beállításai összhangban vannak, úgy tizenhat darab oszlop fog látszani.
Ha a tévé Full RGB jelet ad ki, a tévé viszont limitált RGB jelet vár, akkor az alábbi kép fogad majd: azt kell figyelni, hogy nemcsak az első, hanem a második oszlop is teljesen fehér, és nemcsak a tizenhatodik, hanem a tizenötödik oszlop is teljesen fekete. Ebben az esetben a tévén kell módosítani a fekete szint beállítást Magas-ra.
Azt, hogy a számítógép Full RGB vagy limitált jelet ad-e ki, azt sem nagy ördöngösség megmondani: ha a tévén mindkét fekete szint beállításnál látszik mind a tizenhat oszlop, akkor a jel limitált, ha nem, akkor pedig Full RGB. Ebben az esetben a tévén az Alacsony beállítás a megfelelő; ennél azonban jobb, ha inkább a Magas opciót, a számítógépnél pedig a Full RGB jelet választjuk ki.
Búcsúzóul „rendes” anyagon is megmutatjuk, milyen eredményt ad az, ha a beállítások nincsenek összhangban; jól látszik, hogy bár a fekete szint beállítás apróságnak tűnik, ha nem figyelünk rá, a kép csapnivaló lesz.
