Acer AL2216wb teszt
Manapság a monitorgyártók termékpalettáján gyorsan váltják egymást az eszközök. Nem ritka, hogy egy-egy gyártó évente akár 30 típust is piacra dob, az viszont kifejezetten ritka, hogy egy típus több, mint egy év után még mindig kapható a piacon. Mostani tesztünk alanya, az Acer AL2216wb, éppen e ritkaságok táborát erősíti.
Külső
A monitorról annyit tehát már tudunk, hogy nem egy mai darab, több mint egy éves konstrukció. Részben ennek tudható be a mai szemmel gyenge dizájn, de persze az is sokat számít, hogy az AL2216wb eleve value monitornak készült. A spórolás egyik legbiztosabb módja ugyanis a kissé elhanyagolt külső, valamint a szolgáltatások (többnyire teljes) hiánya.
A monitor külseje kissé retro hangulatot kelt (a képek mindennél többet elmondanak), kinézete alapján valószínűleg senki nem fog beleszeretni. Véleményünk szerint néhány egyszerű változtatás is sokat dobott volna a formavilágon, ha például a gombok nem egy kiugró részre, hanem a kávára kerültek volna, sokkal jobb lenne az összhatás.
A monitor és a talp szétszerelve érkezik, utóbbit egy határozott mozdulattal, csavarozás nélkül a helyére pattintatjuk. Ezzel alapvetően nincs is gond, de a teszt végén alig tudtuk maradandó sérülés nélkül eltávolítani a talpat – bár ez nyilván senkinek sem lesz elsődleges szempont vásárláskor. Az egyszerűség elve a talp kialakításában is maximálisan érvényesül, a váz egyedül a panel megdöntését teszi lehetővé. A hátoldalon tápcsatlakozót, valamint egyetlen analóg bemenetet találunk – erre ma már nyugodtan mondhatjuk, hogy kevés. HDMI-t és HDCP-t ebben a kategóriában nyilván nem várunk el, de a DVI azért hiányzik. Beépítése nem sokkal emelte volna az árat, viszont sokkal kényelmesebb lenne vele a monitor használata.
Kétségtelen ugyanakkor, hogy a netbookok zömére és számos notebookra is csak D-Sub kimenet kerül, ha az AL2216wb-t például ilyen géphez vesszük, a DVI-nak amúgy sem vennénk hasznát.
Belső
Az AL2216wb normál képaránnyal és felbontással rendelkezik: 16:10-es panelje 1680×1050 pixeles részletességet nyújt. A fényerő a gyári adatok szerint 300 cd/m², a kontrasztarány 700:1-hez, a válaszidő pedig 5 ms. Ezek eddig nem is olyan rossz adatok, azonban a színkezelés 18 bit + 2 bit FRC, s ez bizony szinte minden versenytársánál gyengébb. Korábbi, a monitorok színképzésével foglalkozó írásunkból tudhatjuk, hogy a 2 bites FRC-t leginkább a sötét árnyalatok sínylik meg, ezért arra számítottunk (és ez később be is igazolódott), hogy a kontrasztarány gyengébb lesz az átlagosnál. A monitor még virtuálisan is csak 16,2 millió szín megjelenítésére képes.
A tesztelést a gyári beállítások vizsgálatával kezdtük. Valamennyi színprofil esetében jól látható, hogy a feketék túlságosan is világosak, viszont a színek annyira nem katasztrofálisak – legalábbis láttunk már drágább monitortól is rosszabb eredményeket.
Az pedig külön figyelemre méltó, hogy a színhőmérséklet és a gamma mind a négy színprofillal majdhogynem tökéletes volt.
A kalibráció utáni helyzet sokkal jobb képet fest, a várakozásoknak megfelelően azonban a szürkeárnyalatok továbbra sem voltak elég sötétek.
Az optimális beállításokat a következő helyen találtuk meg: fényerő 19, kontrasztarány 69, színhőmérséklet: meleg. Ezekkel a beállításokkal 2,2-es gammát, 6656 K-s színhőmérsékletet, 126 cd/m²-es fényerőt és 1,6-os deltaE-t kaptunk. Ez utóbbi az eddig nálunk járt monitorok között a leggyengébb eredmény, de azt hozzá kell tennünk, hogy 2-es deltaE érték alatt a megjelenített és a „helyes” szín közötti eltérés alig észrevehető, tehát a monitor nem teljesített rosszul.
A fekete szín fényerőssége 0,19 cd/m² volt, ami 663:1-es kontrasztaránynak felel meg.
