A TFT monitorok ára olyan szintre csökkent, hogy a gyártóknak ki kell valamit találni, ha „normális” profitot szeretnének elérni. Az egyik jól bevált taktika a felturbózott dizájn. Többször bebizonyosodott már, hogy a vásárlók hajlandók többet fizetni azért, ami jól néz ki. Egy 24 colos kockamonitor és egy 22 colos dizájnmonitor közül, még, ha ugyanannyiba kerül is, sokan az utóbbit választják. Ebben bízik a Samsung is, ezért jelent meg a T sorozattal.
Külső
A SyncMaster T220 személyében ezúttal egy olyan monitort teszteltünk, amelynél már a kicsomagolás előtt tudtuk, hogy jól néz ki. Biztos húzás, ha egy olyan dizájn köszön vissza, amely korábban már bizonyított: a Samsung a tévéktől kölcsönözte a T sorozat külsejét. Igaz, a dizájn nem mai tervezésű, de ne feledjük, hogy a tévék és monitorok világa azért nem ugyanaz; a T220 a monitorok mezőnyében meglehetősen modernnek hat.
Végre, legalább nem egy unalmas, fényes fekete átlagdizájnnal van dolgunk, a T220 több szempontból is egyedi. A káva például mindenhol bordó színű. Igaz, ez csak a káva alsó részén látszik jól, ahol világosabb a festés, a monitor oldala és felső része annyira sötét, hogy az már majdnem fekete.
A káva széleinél egy vékony akrilréteg húzódik – ezt szintén ellőtte már a Samsung a tévékkel, de a T220-nál is nagyon jól néz ki. A felső és alsó rész nem egyenes vonalvezetésű, hanem enyhén ívelt. A káva felületét a gombok sem törik meg (az érintésérzékeny bekapcsoló gombon kívül valamennyi oldalra került), s a feliratok közül is csak a Samsung fényes - a típusszám és a „2ms/20000:1” épp, hogy csak látszik.
A talp külön kerül elő a csomagolásból, de az összeszerelés nem jelent gondot: egyetlen csavarral, szerszám nélkül rögzíthetjük a panelhez. Ez előre vetíti, hogy túl sok extrát a mozgékonyság területén nem várhatunk: amint az otthoni monitoroknál lenni szokott, ezúttal is csak a kijelző enyhe hátradöntésére van mód.
A csatlakozópanel D-Sub és DVI csatlakozót tartalmaz, és van egy takarófedél is, ami eltakarja a kábeleket.
Belső
A T220-ba teljesen sztenderd 22 colos panel került, 1680×1050 pixeles felbontással. A fényerő 300 cd/m², a statikus kontrasztarány 1000:1-hez, a válaszidő pedig 2 ms. A betekintési szög 170 fok horizontálisan és 160 vertikálisan. Ezek összességében átlagos adatok, kivéve a válaszidő, mert az csak az elsősorban játékra szánt TFT-knél ennyire alacsony. A gyakorlati tesztekből majd kiderül, hogy 2 ms-os érték mennyit ér, mert hiába alacsony a válaszidő, ha ez nem pontosan belőtt overdrive-val párosul, akkor a képminőség rovására is mehet.
A monitor színkezelése is a megszokott: az elektronika 18 bites vezérlést és 3 bites FRC-t használ, a panel pedig a hagyományos CCFL háttérvilágítással az NTSC színtér 72%-át fedi le.
A teszteket ezúttal is a gyári beállítások vizsgálatával kezdtük. A monitoron nincs normál színprofil, ezért jobb híján a felhasználói beállítást vettük alapul. E mellett text, internet, games, sport és movie üzemmódokba kapcsolhatunk, valamint van egy dinamikus kontraszt opció is. Mint utólag kiderült, a kívánatos beállításokhoz a text opció van a legközelebb, ezzel az opcióval majdhogynem tökéletes adatokat kaptunk – egyedül a kék szín dominanciája volt nagyobb a kelleténél.
A hardveres kalibrálással a helyzet sokat javult, de a deltaE értéke nem csökkent 1 alá, így tökéletes eredményről nem beszélhetünk. A kék egyensúlyát viszont sikeresen beállítottuk. Kalibrált állapotban 0,16 cd/m²-es feketét mértünk, ami 781:1-es kontrasztarányt eredményez (a fehér szín fényerőssége ekkor 125 cd/m² volt.)
Az optimális beállításokat a következő helyen találtuk meg: RGB: 48/40/48, fényerő/kontraszt: 39/75, MagicBright ki. A fenti paraméterek alkalmazásával egyébként a fogyasztás is javul, a méréseink alapján a kezdeti 45 Wattról 27-re csökkent a T220 energiaigénye.
