LG Flatron W2252TE

Képminőség II

A mérések után a szubjektív tesztek következtek, elsőként a panel megvilágításának egyenlegességét vizsgáltuk. Az LG monitora e szempontból teljesen átlagos eredményeket mondhat magáénak; a sarkokban minimálisan csökken a fényesség, és a megvilágítás erőssége lentről felfelé is csökken valamelyest. Ez azonban – mint a legtöbb esetben – normál használat közben, szabad szemmel csak a legritkább esetben látható.

Megvizsgáltuk a betekintési szögeket is, amelyek TN+Film paneles monitorhoz „méltón” alakultak: oldalról nézve viszonylag szabadon mozoghatunk, ám felfelé és lefelé már kis mértékű elmozdulás is negatív hatással van a kontrasztarányra.
A panel 2 ms-os válaszideje jobb az átlagosnál, s a gyorsítás nem jár mellékhatásokkal.

Más típusoknál előfordulhat, hogy szellemkép vagy fehér nyom marad a gyorsan mozgó objektumok után, lásd a Benq V2400W illetve az ASUS LS221H tesztünket.
A monitor 18 bites színkézést használ, az FRC-t viszont kifogástalanul oldja meg az elektronika, így ennek negatív hatásait gyakorlatilag lehetetlen észlelni. Ráadásul az FRC 3-bites, így a mointor mind a 16,7 millió színt ki tudja „keverni”.

Menürendszer

A monitor bekapcsoló gombja jobbra, az előlapra került, a kezelőszervek pedig bal oldalt, a káva alsó részén kaptak helyet.

A monitorgyártók nagyon ritkán szoktak a menürendszeren változtatni, az LG esetében viszont mostanában történt váltás, és egy ideje már új köntösben jelenik meg a kezelőfelület. Bár az új verziót kicsit szokni kell, véleményünk szerint pozitív a változás, mert a korábbinál sokkal több funkció érhető el közvetlenül. Az alapvető navigációra négy gomb szolgál (a szokásos leosztásban, azaz két gomb van a szintek közötti választásra és kettő a menüpontok közötti ugrásra). Külön gombot kapott a FUN (erről bővebben később esik szó) és a fényerő, s alapállapotban a menükezelő három gombja is gyorsgombként funkcionál. Az elsővel az f-ENGINE opcióit érhetjük el, a másodikkal forrást választhatunk, míg a harmadikat analóg forrásnál automatikus beállításra használhatjuk.

Az f-ENGINE az LG saját megoldása a színprofilokra, s a többi gyártó megoldásával szemben annyi előnye mindenképpen van, hogy amíg jóvá nem hagyjuk az új beállítást, csak a képernyő bal fele változik meg, így könnyebbben eldönthető, hogy az adott képhez a jelenlegi, vagy a kiválasztantó színprofil lleszkedik-e jobban. A választható színprofilok: normál, sRGB, mozi és internet.

Egyebek

A FUN az új dizájnnal került a monitorok menüjébe. Tulajdonképpen egy egyszerű gyorsmenüről van szó, amely négy hasznos fukció elérését teszi kényelmessé. Menjünk sorban! A Nagyítóval értelemszerűen a képet nagyíthatjuk, ha analóg forrást használunk. A második opció a leghasznosabb (kár, hogy nem ez került az első helyre), ezzel 16:10-es és 4:3-as képarányányok között válthatunk. A harmadik menüponttal három képekffektust kapcsolhatjunk be, a ff megjelenítést, a szépiát vagy a blurt – utóbbi minimális mértékben elmossa a képet és megváltoztatja a kontrasztját is. Végezetül a negyedik lehetőség a gombok nyomkodását, valamint a kijelző ki- illetve bekapcsolásást kísérő hangok engedélyezését vagy tiltását teszi lehetővé.
És végezetül a fő értékről, a fogyasztásról: optimális beállítással a kijelző csupán 19 Wattot fogyaszt – ez nagyjából fele egy átlagos 22 colos monitor energiafelvételének. Egyetlen TFT esetén ez nyilván még éves szinten sem jelent nagy megtakarítást, de vállalati környezetben (sok monitor, napi 8-10 óra üzemidő) azért jól mérhető változást eredményez.

Összegzés

Ha a színhelyességet vesszük alapul, a monitor a TN paneles kijelzők között is csak átlagos, lévén, hogy profi eszközzel sem lehet tökéletesen bekalibrálni. Cserébe a kijelző gyors, és ráadásul a 2 ms-os válaszidőt az elektronika mellékhatásoktól mentesen produkálja.

Értékelés:

Az LG Flatron W2252TE-t az LG-től kaptuk tesztelésre. A monitor ajánlott bruttó végfelhasználói ára 49 900 forint.