Popcorn Hour NMT A-200 médialejátszó teszt

Üzembe helyezés

A lejátszó üzembe helyezése nem különösebben bonyolult: csak helyet kell találni neki a polcon, csatlakoztatni a (optimális esetben) HDMI és optikai digitális kábeleket, bedugni a külső tápegységet és megvárni az első bootolás körülbelül fél perces folyamatát. A készülék videokimenete az egyszerű PAL/NTSC jelektől a 60 Hz-es 1080p-ig mindent tud (van 24p is), a képarányt 4:3, 16:9 és 16:10 között választhatjuk, a képek dinamikatartományát pedig 0-255 illetve 16-235 között. A többi beállítás között választhatunk például magyar nyelvű kezelőfelületet (illetve beállíthatjuk, hogy alapértelmezésben milyen nyelvvel induljanak a filmek). A hálózat esetében használhatjuk a DHCP-t, de megadhatjuk manuálisan az IP-címet, átjárót és más jellemzőket. Ugyanitt lesz lehetőségünk megadni azokat a hálózati megosztásokat, amelyek majd megjelennek a források között a főmenüben. Az NMT menüpont alatt a lejátszó extra szolgáltatásait kapcsolhatjuk ki- és be, a legutolsó menüpont pedig a firmware és az alapprogramok frissítésére nyújt lehetőséget.

Bár már régóta ígérik, a Flash-alapú profi kezelői felület még nem készült el – a YouTube-on azonban elérhető ennek az előnézete. Amíg erre várunk, addig maradnunk kell az A-110-éhez hasonló, mérsékelt átdolgozáson átesett kezelőfelületnél, amely hat darab, felirat nélküli ikonból áll. Az egyes ikonok feladata persze kinézetükből kitalálható, és ha kiválasztjuk az egyiket, a lefelé mutató nyíllal megtekinthetjük az almenü tartalmát is. A viszonylag puritán kinézetet egyébként az Felhasználói fórumon található tippek segítségével alaposan testre szabhatjuk, és akár profi, DVD-borítókkal és automatikusan frissülő IMDB-információkkal ellátott filmtárat is készíthetünk.

Az ikonok a beállítás menün kívül a kiválasztható műsorforrásokat takarják: az USB-s memóriát, a belső merevlemezt, az USB-s optikai meghajtót, a hálózati megosztásokat és az Internetet. Az utóbbit kivéve mindegyik esetében már egy egyszerű, listás menüt kapunk, amiben teljesen logikusan mozoghatunk az egyes könyvtárak között. A készülék csak az általa lejátszható tartalmat mutatja meg, ezeket azonban másolhatjuk, átmozgathatjuk, törölhetjük és átnevezhetjük. Ha szükséges, új könyvtárakat, illetve lejátszási listákat is létrehozhatunk.

A hálózati böngésző a mi rendszerünknél jól működött, a jelszóval nem védett tartalmakat mind elérte, míg a több esetben a „normál” megosztásoknál annak rendje-módja szerint kérte a felhasználónevet és a jelszót, a Windows 7-es gépekre azonban nem tudott belépni (ha viszont ezeknek a belépési adatait a Beállítások menüben megadtuk, az ezeken megosztott tartalmat is elértük). A böngésző egyébként lehetővé teszi, hogy a megtalált megosztást elmentsük, így később az a főmenü hálózati menüpontjából közvetlenül elérhető.

Használat

A készülék elsődleges feladata valószínűleg a filmek lejátszása lesz – erre pedig kiválóan alkalmas. MKV fájlokból mindent lejátszott, még a 125 Mbps sávszélességet igénylő speciális változatokat is (a neten ekkora bitrátájú állományt ritkán találunk). A hangsávok, feliratok között az elődhöz hasonló menükben válthatunk, ezekben a feliratoknál méretet, késleltetést és pozíciót is állíthatunk. Az ékezetes karakterek megjelenítése természetesen tökéletes működik.

A lejátszott kép méretét egyszázalékos lépésekben módosíthatjuk, de a szokásos teljes képernyős, képernyőhöz igazított, kivágás és átméretezés nélküli megjelenítést is választhatjuk. A filmben többféle módon kereshetünk: van gyorstekerés (2×-16×), ugrás a teljes időtartam 0-90%-ához (10-es lépésekben) illetve ugrás megadott óra:perc:másodperchez. A félbehagyott filmeket újra elindítva a lejátszó ott folytatja, ahol abbahagytuk, de jelzi, hogy a 0 gomb megnyomásával visszaugorhatunk a mű elejére.

Zenelejátszóként az elődnél már látott funkciókkal találkozhatunk: a készülék képes megjeleníteni az ID3 mezők információit és az albumborítót, választhatunk egy és az összes szám ismétlése, illetve véletlenszerű lejátszás között. A lejátszás megkezdése előtt létrehozhatunk listákat is, de menet közben ezen már nem változtatatunk (azaz nincs dinamikus lista). Zenelejátszásra egyébként nemcsak magában, de diavetítés közben is lehetőség van, ez utóbbi esetében pedig beállíthatjuk az áttűnési effekteket és az egyes képes „megmutatási idejét”.

A webes szolgáltatások között az A-110-ben már megismert oldalak találhatóak, amelyeket tetszésünk szerint bővíthetünk újabbakkal. Vannak itt netes rádióadók és ezek gyűjteményei (például Shoutcast), a SayaTV nevű netes videoszolgáltatás (a YouTube a Popcorn Hour lejátszókról hivatalosan egyelőre nem érhető el, de forgalmazó tájékoztatása szerint a hamarosan érkező új firmware-rel használhatjuk majd). Innen férhetünk hozzá az MSP nevű online közösség által előállított tartalomhoz is, valamint a torrent-kliens kezelőfelületét is itt találjuk. Ez utóbbi a Transmission-kliensen alapul, és az alapfunkciókon kívül nem sokat nyújt. Az rengeteg szolgáltatáscsomag között újdonság az App Center, amely egyelőre csak három programot tartalmaz (időjárásjelentés a WeatherBug, illetve fénykép/filmmegosztást a PhotoBucket és a PicoChannel jóvoltából), de ezek egész jópofák.

Összegzés

Elődje a megjelenésekor a legjobb készülékek egyike volt a piacon – az A-200-nak azonban már sokkal erősebb mezőnyben kell helyt állnia. Ennek ellenére immár tudásához képest kedvező ára miatt megérdemli a kiváló minősítést, a maximális pontszámot azonban a most még kezdetleges kezelőfelület és a hallható ventilátor miatt nem kaphatja meg.

Értékelés:

A Popcorn Hour NMT A-200-at a Lejátszó.hu-tól kaptuk tesztelésre, ára merevlemez nélkül 49 750 forint.