Milyen tévét vegyek 2010: LCD-tévé és plazmatévé vásárlási tanácsok
Már elérhető cikkünk 2011-es, aktualizált változata, érdemes inkább azt elolvasni: Milyen tévét vegyek 2011: LCD-tévé, LED-tévé és plazmatévé vásárlási tanácsok
Mi alapján válasszunk?
Ha eldöntöttük, hogy plazmatévét vagy LCD-tévét szeretnénk, még mindig nagyon az elején vagyunk a teljes döntési folyamatnak! Most logikusan az következne, hogy eldöntjük, nagyjából mekkora tévét szeretnénk venni. Vagy, hogy mennyit vagyunk hajlandók a tévére áldozni. Továbbmenni többféleképpen is lehet tehát, és az a helyzet, hogy optimális módszer nincsen, főleg azért, mert adott esetben 200 ezer forintból az egyik márka 32 colos csúcstévéje sem biztos, hogy kijön, míg más gyártó termékpalettájának alsóbb szegmenséből akár 46 colos tévét is vásárolhatunk ugyanennyiért. Mi egy harmadik utat javaslunk, főleg azért, mert ha eldöntöttük, hogy a plazmatévék, az LCD-tévék vagy a LED-es LCD-tévék felé húz a szívünk, akkor ezen belül hatalmas, képminőségbeli különbségek nem lesznek. Nem véletlen, hogy a gyártók is inkább az extra szolgáltatások felé tolták el a hangsúlyt, az árkülönbséget így inkább a tévék extra szolgáltatásai indokolják. A képméret (és az árkategória) kiválasztása előtt tehát az alábbi lista alapján azt érdemes belőni, hogy kinek-kinek melyik kategória lehet az érdekes.
Belépő szint
A belépő szinten akadnak még HD Ready tévék, de már ebben a szegmensben is sok a Full HD felbontású kijelző. Az LCD-k CCFL háttérvilágítást használnak és biztosan csak az 50/60 Hz-es képfrissítést támogatják, többnyire ismerik a 24p-t (néhány kivétel azért akad). Általában tartalmaznak digitális DVB-T tuner, de különösebb extrával már nem szerelték fel őket. A belépő szinten gyakran a menüből is hiányoznak beállítási lehetőségek, így a tökéletes beállítás lehetősége nem garantált. A belépő szintű plazmatévék 400 Hz-es panelfrissítést használnak.
• HD Ready vagy Full HD felbontás
• LCD: CCFL háttérfény
• 50/60 Hz-es képfrissítés
• Plazma: 400 Hz-es panelfrissítés
• Opcionális 24p és DVB-T tuner
• Kevés beállítási lehetőség
Középkategória
A középkategóriában már kötelező a Full HD panel. E mellé a 100 Hz-es képfrissítés jöhet be, mint legfontosabb extra, valamint sokszor előtérbe kerül a dizájn is. A plazmatévék a 100 Hz-es képalkotás mellett a középkategóriában már 600 Hz-es panelfrissítést használnak. Akár LCD akár plazma vonalon nézelődünk, a középkategóriás tévékbe médialejátszó is kerülhet – többnyire csökkentett funkcionalitással, ami leginkább a videolejátszó korlátozását jelenti. A DVB-T tuner kötelező, e mellé gyakran DVB-C tuner is társul. Több beállítási lehetőség kerül a menübe, és egyes tévéknél már automatikus fényerőbeállítási lehetőség is van.
• Full HD felbontás
• LCD: CCFL háttérfény
• 100 Hz-es képfrissítés
• Plazma: 600 Hz-es panelfrissítés
• 24p és DVB-T tuner
• opcionális DVB-C tuner és környezeti fényerősséget mérő szenzor
• Általában, de nem mindig teljes értékű menü
• USB, alaptudású médialejátszó
Felsőkategória
A felsőkategóriás LCD-k már 200 Hz-es képfrissítéssel működnek és teljes funkcionalitású médialejátszót kapnak. Megjelenik a LED-es háttérvilágítás és a hálózati funkciók (DLNA, internetes tartalmak, opcionális WiFi). A plazmatévék esetében a panel képfrissítése 600 Hz-es, de a gyártók általában alacsony fogyasztású és jobb kontrasztarányú panelt használnak. Egyes tévék a csatlakoztatott USB-s meghajtóval PVR funkcióra is képesek. A menü teljes funkcionalitású, és minden tévén van környezeti fényerősséget mérő szenzor. A színprofilok között találkozhatunk a THX profillal is.
• Full HD felbontás
• LCD: LED-es háttérfény (edge-lit)
• 100/200 Hz-es képfrissítés
• Plazma: 600 Hz-es panelfrissítés, újgenerációs panel
• 24p, DVB-T tuner, DVB-C tuner, környezeti fényerősséget mérő szenzor
• Teljes értékű menü
• USB, „teljes” értékű médialejátszó
• Hálózati funkciók (DLNA, Internetes tartalmak)
• Opcionális PVR
• Opcionális 3D megjelenítési képesség
• Opcionális THX színprofil
Cúcskategória
A csúcskategóriás LCD-k hátsó LED-es megvilágítást kapnak és local dimmingesek. A képfrissítési frekvencia akár 400 Hz-es is lehet. A plazmatévék esetében a gyártók a legújabb fejlesztésű panelt használják (600 Hz-es képfrissítéssel). Az extra szolgáltatások között megjelenik a 3D-s megjelenítési képesség, illetve a gyártók saját tervezésű extra megoldásai (pl. Philips Ambilight, WHDI, 21:9-es képarány, stb.) is.
• Full HD felbontás
• LCD: LED-es háttérfény (Full LED)
• LCD: Local dimming
• 100/200/400 Hz-es képfrissítés
• Plazma: 600 Hz-es panelfrissítés, újgenerációs panel
• 24p, DVB-T tuner, DVB-C tuner, környezeti fényerősséget mérő szenzor
• Teljes értékű menü
• USB, „teljes” értékű médialejátszó
• Hálózati funkciók (DLNA, Internetes tartalmak)
• Opcionális PVR
• Opcionális 3D megjelenítési képesség
• Opcionális THX színprofil
• Egyedi extrák
Ajánlott cikkek:
LCD-tévé alapok, kifejezések
LCD vs. plazma – a 3D szemszögéből
LCD: LED vs. CCFL
Hogyan működik a local dimming?
24p
Minden, amit a tévék képfrissítéséről tudni érdemes
100 Hz-es képfrissítés
DLNA
Fontos szolgáltatások
A sok képjavító közül a fenti listában csak azokat tűntettük fel, amelyeknek a gyakorlatban is van létjogosultsága, azokkal, amelyek a képet inkább rontják, mint javítják, nem foglalkoztunk. Lássuk, melyiknek mikor vesszük hasznát! A 24p azért jó, mert segítségével a Blu-ray filmeket tökéletes sebességgel nézhetjük vissza, pont úgy, mint ahogyan a moziban – a 24p-nek ugyanakkor tévézésnél vagy akkor, ha a tévét játékkonzollal kötjük össze, nem vesszük hasznát. A 100/200/400 Hz-es képfrissítés az LCD-tévéknél fontosabb, mert csökkenti az elmosódást, ugyanakkor mellékhatásai is vannak, mert a kép folyamatosabb lesz, és ez sok mindenkinek nem tetszik (a 100 Hz természetesen kikapcsolható ebben az esetben). A 100/200/400 Hz-es képfrissítés játéknál viszont biztosan káros, mert megnöveli az ipunt lagot. Plazmatévéknél esetében a 600 Hz-es panelfrissítés a vibrálást csökkenti, szerintünk hatékonyan – ugyanakkor el nem tűnteti, aki érzékeny rá, az továbbra is láthatja. A local dimming segítségével az LCD-k feketéje és kontrasztja jelentősen javítható, viszont mivel ez csúcskategóriás kiváltság, sokba kerül.
Legyünk zöldek?
Trendi manapság zöldnek lenni, és való igaz, hogy a tévégyártók sokat is tesznek azért, hogy a termékeik egyre kevesebb károsanyag-kibocsátás mellett készüljenek, valamint, hogy a tévék keveset fogyasszanak. Mind a plazmatévék, mint az LCD-k fogyasztása drasztikusan csökkent az elmúlt években – igazából azt mondhatjuk, hogy kategóriától függetlenül.
A középkategóriás tévékre gyakran, a felső- és csúcskategóriás tévékre pedig mindig kerül környezeti fényerőssége mérő szenzor. Ez hasznos, ha a tévét gyakran nézzük világosban és sötétben is, viszont ha ez nem jellemző, akkor teljesen felesleges használni. Egyre nagyobb divat az ECO funkció, ami a tévé fogyasztását még tovább csökkenti – ez azonban csak (szem)fényvesztés, mert általában csak arról van szó, hogy az ECO módot bekapcsolva a tévé lejjebb veszi a maximális fényerőt, azaz semmivel sem kapunk többet annál, mintha mi magunk csökkentenénk kézzel a fényerőt.
Extrák – kell ez nekünk?
A különféle extrák közül a legelterjedtebb a médialejátszó. Sajnos eddig egyetlen olyan tévé sem volt nálunk, amelyik minden formátumot jól kezelt; a tévékben a médialejátszó képnézegetésre és zenehallgatásra jó, filmnézésre azonban csak korlátozásokkal, ráadásul pont a nagyfelbontású „netes szabvánnyá” avanzsált MKV fájlokkal van a legtöbb gond. A médialejátszó miatt felesleges plusz pénzt kiadni, jobban járunk, ha egy különálló médialejátszót veszünk, vagy esetleg, a drágább utat választva, egy HTPC-t építünk. Ebből az is következik, hogy a DLNA-t sem tartjuk nélkülözhetetlennek.
Az internetes extrák jópofa dolgok, de egyelőre egyik tévén sem kapunk annyi extra tartalmat, hogy leesne az állunk. A legfontosabb extrák a YouTube és a Picasa (vagy FlickR) ezeket minden tévéhez megkapjuk – ezek nélkül azonban nagyon könnyű élni. Jövőre változhat a helyzet, mert sok olyan tévé kerülhet majd a boltokba, amelyek netes tudása alkalmazásokkal bővíthető. Jelenleg azonban nem ez a helyzet, így szerintünk ezért sem érdemes extra pénzt kiadni.
3D
A tartalom hiánya és a magas árak miatt egyelőre idehaza nem kérdés, hogy a 3D-s tévéket egyelőre nem igazán lehet kihasználni. Félreértés ne essék, nem a 3D ellen vagyunk, a térbeli megjelenítés nekünk nagyon is bejön. Csakhogy amíg nincs mit nézni 3D-ben, addig felesleges egy méregdrága 3D-s tévét venni – azzal együtt is, hogy a 3D-s tévék 2D-ben (is) kiválóak. Az árak olyan magasak hogy adott esetben még úgy is olcsóbban kijöhet a dolog, ha most csak 2D tévét veszünk, aztán 2-3 év múlva, ha már lesz elég 3D-s tartalom, akkor lecseréljük egy 3D-s tévére. Addig ráadásul még a technológia is nagyon sokat fejlődhet.
Mi az, amit felesleges nézni
A statikus kontrasztarányt egyetlen gyártó sem adja meg, a dinamikus adatokkal pedig sokra nem megyünk, ez legfeljebb gyártón belül alkalmas összehasonlításra. A válaszidő is egyre gyakrabban lemarad, de nem is baj, mert ezekkel az adatokkal ma már nem igazán érdemes foglalkozni. Az LCD-k esetében a kontrasztra utaló jel lehet, ha ki tudjuk deríteni, hogy egy adott tévében milyen paneltípus dolgozik – sajnos azonban ez sokszor lehetetlen feladat. Előfordulhat akár az is, hogy adott gyártó adott sorozatán belül különböző LCD-panellel készülnek a tévék. Egyedül a felső és a csúcskategória esetében mehetünk viszonylag biztosra; ha ebben a kategóriában gondolkodunk, akkor a Sony, a Sharp és a Philips tévéiben ASV, a Samsung tévékben S-PVA, az LG és a Panasonic tévéiben IPS panelt találunk – ezzel pedig a fekete és kontraszt tekintetében a rangsort is felállítottuk (az ASV a legjobb).
