LG 42LH5000 teszt

Az LG felsőkategóriás tévéi közül az egyik legjobb az LH5000-res széria, amelynek 42 colos példányát, a 42LH5000-ret kaptuk meg tesztelésre. Ha valakinek egy telefon is eszébe jutna erről az elnevezésről, az nem véletlen, a koreai gyártónak valóban van egy LH-5000 névre keresztelt mobilja is.

Külső

Az LH5000 szériát az LG igyekezett dizájnosra csinálni, véleményünk szerint sikerült is neki. Azonban úgy látszik, olyan tévét, amelyik nem fényes fekete kávát kap, szökőévben egyszer látunk már csak, tesztünk alanya, az 42LH5000 is ilyesfajta külsőt kapott. Ráadásul ennél a tévénél még a vaskos méretű (de könnyű) talp sem töri meg az összhangot (mint a PS8000-res plazmáknál), ennek fényezése pontosan illeszkedik a kávához.

Természetesen akad néhány dizájnelem is, a káva két oldalsó részén és alul egy vékony, félig áttetsző csík húzódik, valamint a dizájn aszimmetrikus is: a bekapcsolást jelző LED ívelt „háza” nem középre, hanem a káva jobb oldalára került. A LED a tévé bekapcsolt állapotában halvány kék fénnyel világít, ami este sem lesz zavaró. Az előlap feketeségét a csík mellett az LG logó, valamint távirányító érzékelője és a vele egy helyre került fényérzékelő töri csak meg. Utóbbi segítségével az elektronika a külső fényviszonyokhoz tudja állítani a tévé paramétereit.

A csomagolásból a káva és a talp ezúttal is külön kerül elő, de a tévé könnyű tömege miatt az összeszerelés a 42LH5000-nél sem nehéz. Ha a tévét falra szeretnénk szerelni, akkor a bölcsőt, ami eredetileg a talpat fogadná, egy műanyag fedéllel letakarhatjuk.

Az LG a tévét a felsőkategóriába pozícionálja, így nem szűkölködött a bemenetekkel. A tévére összesen 4 HDMI került (ebből egy oldalra), ezen kívül pedig hátul kapunk komponens, D-Sub, és 2 SCART bemenetet, oldalt pedig a (a HDMI mellett) a szokásos AV bemeneteket és fülhallgató kimenetet is. Hangkimenetből optikai is van, amely szintén a tévé hátoldalára került.

Belső

A 42LH5000-be 42 colos, teljes HD felbontású panel kerül, amelynek maximális fényereje 500 cd/m2, a kontrasztaránya pedig dinamikus értékkel 80000:1. Statikus adattal sajnos ebben az esetben nem tudunk szolgálni, és nagyon úgy néz ki, hogy ez a jövőben egyre inkább így lesz, mert nem az LG az egyetlen, amely e tekintetben titkolózik. Felhasználói szempontból nyilván nem túl jó, hogy ez az egyébként fontos paraméter egyre inkább eltűnik a specifikációkból, még szerencse, hogy a papíron feltüntetett eredmények helyett a műszeres mérések is jó (sőt, igazából jobb) alapot adnak a panelek összehasonlítására.

Az viszont biztos, hogy a panel válaszideje 5 ms (2 ms G2G váltásnál), amire a 200 Hz-es képfrissítés miatt szükség is van. És ezzel el is érkeztünk az elektronika legérdekesebb tulajdonságához; a 200 Hz-es képfrissítés a korábbinál is folyamatosabb mozgásmegjelenítést és az utánhúzás csökkentését ígéri. A konkurensek (Sony, Samsung) megoldásához hasonlóan itt sem a képkockák egyszerű megismétléséről van szó, az elektronika a meglévők közé újabbakat számol ki. A 42LH5000 emellett a 24p-t is támogatja, 5:5 pulldownt alkalmazva. (Eddig az európai tévék legfeljebb 4:4-es leképezést használtak, mert 100 Hz-es képfrissítésre voltak képesek.)

Tunerből a tévé kettőt is kapott (de ez lassan már teljesen általános lesz szerencsére): az analóg mellett a DVB-T adások vételére is van lehetőségünk, természetesen a tuner a hazai MPEG-4 kódolású HD felbontású adókkal is megbirkózik. Ehhez kapcsolódóan meg kell említenünk, hogy oldalt, ahol az AV csatlakozók is találhatók, egy CI kártyaolvasóhoz való foglalat is helyet kapott, így megfelelő hardverrel és dekóderkártyával a kódolt adókat (ATV, Hír TV) is nézhetjük.

Képminőség I

Amikor a tévét először beüzemeltük, és szemre megvizsgáltuk az alapbeállításokat, érezni lehetett, hogy az LG - szerencsére - inkább arra figyelt, hogy a tévé otthoni környezetben mutasson jó képet, nem pedig arra, hogy a boltban legyenek jók a színek. Ennek megfelelően a színek különösebb állítgatás nélkül sem rosszak, persze a minőségjavítókat azért az LG is bekapcsolta, de ezekről később.

A műszeres mérések sokkal többet mondanak a színhelyességről, ezért a kötelező bemelegedési idő után megvizsgáltuk az egyes színprofilokat. A tévé alapból sokféle színprofilt támogat, a Normál mellett Mozi, Játék, Élénk és Sport módokat is választhatunk illetve, ha a fényérzékelő képességeit maximálisan ki szeretnénk használni, akkor az Intelligens érzékelő profilt is megadhatjuk - ebben az üzemmódban a tévé nemcsak a fényerőt hangolja a külső megvilágításhoz, hanem a kép egyéb paramétereit is, többek között a fehéregyensúlyt is. Két további üzemmód is van, ezeket az LG a profiknak szánja, ezekkel több beállításhoz férünk hozzá.

Már szemre is a normális beállítások tűntek a legjobbnak, s ezt a műszeres mérések is igazolták; ezzel együtt ez a profil is az átlagosnál valamivel gyengébb, 5,8-as átlagos deltaE-t produkált. Az optimális beállításokat így ebből a profilból kiindulva határoztuk meg: háttérfény 48, kontraszt 91, fényerő 37, képélesség 77, színtelítettség 61, színhőmérséklet közepes, dinamikus kontraszt ki/alacsony, dinamikus szín ki/alacsony, zajcsökkentés ki, gamma közepes, fekete szint auto, TruMotion 200 Hz ki vagy ízlés szerint (erről később), OPC (fényerő automatikus állítása a környezethez) ízlés szerint.

Ezekkel a paraméterekkel a 7150 K-s színhőmérsékletet és 198 cd/m²-es fényerőt kaptunk, a fekete fényerőssége 0,13 cd/² volt, a kontrasztarány pedig 1559:1-hez. Ez utóbbi és a fekete közepes értéknek tekinthető és jól mutatja, hogy ezen a téren még lenne hová fejlődni.

Fenti beállításokkal a tévé fogyasztása 138 watt, míg készenléti állapotban 0,1 wattot mértünk.

A tévé betekintési szögei alapból nem rosszak, a színek egyáltalán nem torzulnak, azonban a fényerősség az átlagosnál gyorsabban csökken a szélek felé. Az viszont pozitívum, hogy a panel alig tükröződik, így összességében akkor sem lesz gondunk, ha a tévét az egész család szeretné körülülni.

A háttérvilágítás eloszlása a panel középső részén egyenletes, azonban a sarkokban és a két szélen jól látható, hogy gyengébb a fényerő. Érdekes módon középen is van egy gyengébb megvilágítású, kb. 1 cm-es fekete csík – ám ezek az anomáliák normál felhasználás esetén szinte biztos, hogy senkinek nem tűnnek majd fel. Cserébe nincs zavaró bevilágítás egyetlen ponton sem.