LG 42LH5000 teszt

Képminőség II

Az LG tévék elektronikája a tévéadások feldolgozása szempontjából régóta a jobbak között van, ám időközben a konkurencia sem tétlenkedett, így mára egyre több olyan LCD-tévé kerül a piacra, amely ha nem is tökéletes, de bőven elfogadható képet ad. Az 42LH5000 is ilyen, ezért leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogy a 200 Hz-es képfrissítés tud-e tovább javítani a képen.

A tévéadások esetében nyilván fontosabb ez, hiszen itt a felskálázás miatt eleve elmosottabb képet kapunk. Azt már a 200 Hz-es képfrissítés bekapcsolása előtt látni lehetett, hogy a szokásos „extrém” helyzetek kifognak az elektronikán, beleértve a tévélogó+gyorsan változó háttér kombót vagy a nagy kontrasztú gyorsan mozgó objektumok széleit is. A színekkel viszont nagyon meg voltunk elégedve, a felskálázás negatív hatásait sikerült szinte tökéletesen kompenzálni, ami mind a bőrszínre, mind az élénkebb árnyalatokra vonatkozik. Ez a megállapításunk csak a normál színprofilra és a mozi üzemmódra igaz! A zajszűrés hatása ennél a tévénél sem tetszett, ezért ezt a funkciót ajánlott kikapcsolni, viszont az ilyenkor is aktív „alap” zajszűrés nagyon jó munkát végez.

A 200 Hz-es képfrissítés a menüből kapcsolható ki-be, és kétféle üzemmódban is használható. Az egyik Alacsony, a másik Magas névre hallgat – közöttük sem szemmel, sem a fényképezővel készített képek alapján nem fedeztünk fel számottevő különbséget, csupán annyit, hogy Alacsony beállítással a széleknél valamivel jobb élességet kaptunk. A ki- és bekapcsolt állapotok között azonban nagyon is látható az eltérés, a mozgások sokkal folyamatosabbak, esetenként már-már azt is mondhatjuk, hogy túlságosan is folyamatosak. Viszont főleg akkor, ha a mozgás az egész képre kiterjedő, vagy nagyon gyors, a folyamatosság meg-megakad néhány képkocka erejéig.

A részletgazdagság is csökken valamelyest, ami főleg a nagyobb, viszonylag homogén felületek esetében figyelhető meg. (Ez a 100 Hz-es képfrissítés esetében is így van, és nem a válaszidő okozza, hanem az, hogy a plusz képek kiszámolásakor az elektronikának találgatnia kell.) Mindezek miatt összességében a 42LH5000-nél nem mondhatjuk ki egyértelműen, hogy pozitív a 200 Hz hatása, mi inkább a kikapcsolása mellett döntenénk - persze ez egyénfüggő is. Az egész megoldást nem éreztük annyira kiforrottnak, mint a korábban tesztelt Samsung UE46B8000 esetében – persze ne feledjük, hogy a két tévé között árban hatalmas a különbség.

A képminőségről DVD-vel és normál felbontású digitális tévéadásokkal éppen ugyanezeket mondhatjuk el, míg a 42LH5000-ret nagyfelbontású jelforrásra kötve (legyen az Blu-ray lejátszó vagy számítógép) ezúttal is tökéletes képet kapunk. Az élességen nyilván hangolni kell valamit, és a 24p-t is (amit az LG Valósághű mozinak hív) bekapcsolni, ha van értelme. Szerencsére az elektronika csak alig nyúl bele a képbe, így nincs túlélesítés, jók a színek és többé kevésbé a részletek is megvannak - a gyenge fekete miatt a sötétebb tónusok azért itt is hajlamosak egymásba hajlani.

Összességében a képminőséggel a tévé árát is figyelembe véve meg voltunk elégedve, s a menüben található opciókkal azt is biztosra vehetjük, hogy mindenki megtalálja a neki tetsző paramétereket.

Menürendszer, távirányító

Az LH5000-res széria menüje gyakorlatilag egyezik a PS8000-resével, így véleményünk nem változott: nemcsak a felépítése, hanem a reakcióideje és a kezelhetősége is kifogástalan.

Azt viszont továbbra is fenntartjuk, hogy amennyiben minden paramétert állítani szeretnénk, akkor elég sokat kell „kattintgatni”, hogy mindenhová eljussunk. Plusz pont, hogy az LG menüje egy varázslót is tartalmaz, amivel pillanatok alatt a szoba aktuális fényviszonyaihoz hangolhatjuk a fényerőt, a kontrasztot, a színtelítettséget, a képélességet, stb. Ezt persze nem kell minden alkalommal alvégezni; ha egyszer megcsináltuk, az automatikus fényérzékelő (feltéve, hogy bekapcsoltuk) gondoskodik arról, hogy a háttérvilágítás erőssége mindig igazodjék a nappali vagy éppen éjszakai fényekhez.

A PS8000-nél megismert forgótárcsás megoldás is visszaköszön, de emellett a két legfontosabb paraméterhez, a képarány kiválasztásához és a színprofil változtatásához saját gombot is kapunk. A menü intelligens, a beállításokat és a színprofilokat minden egyes bemenethez külön tárolja el, és azt is jelöli, ha valamelyik gyári profil beállításait megváltoztattuk.

A távirányító szintén egyezik a PS8000 esetében nálunk járt típussal, másodszor találkozva vele továbbra is elégedettek voltunk mind felépítésével mind használhatóságával.

Médialejátszó

Az LG megmutatta már azt is, hogyan tud jó és hogyan tud kevésbé jó médiakezelőt építeni Blu-ray lejátszóba vagy tévébe. A 42LH5000-be sajnos a butább verzió került, amely a 1080p-s videók esetében elég válogatós (értsd, a 4.1-es profilúnál „magasabb” videókat nem szereti).

Egyébként nem a profillal van a gond, hanem a kitömörítéshez szükséges memóriával, legalábbis erre utal, hogy a 720p-s 5.1-es videókat szó nélkül megnyitotta az elektronika. Nincs továbbá DTS támogatás, ezen kívül pedig a WMV, M2T/MTS/M2TS fájlokat (ilyen konténerbe kerülnek pl. a videokamerával készített AVCHD-k.) sem tudtuk megnyitni. Plusz pont viszont, hogy NTFS fájlrendszerű meghajtókat is használhatunk.

A hivatalos dokumentáció alapján a tévé ezekkel a formátumokkal és konténerekkel boldogul:
• Konténerek: DAT, MPG, MPEG, TS, TRP, TP, VOB, MP4, MKV, AVI, DIVX
• Video: DivX/XviD, MPEG-1/2/4, H.264/AVC
• Audio: AC3, AAC, HEAAC, MP3, PCM
• Feliratok: SMI, SRT, SUB, ASS, SSA, TXT, PSB

A filmnézegetővel kapcsolatban további negatívum, hogy az USB használatakor a képbeállításokhoz nem férünk hozzá: csak a képméret (eredeti vagy teljes méret választható), a feliratsávot, a hangsávot és a színprofilt változtathatjuk, semmi mást. Ez már csak azért is sajnálatos, mert a kezelőfelület nagyon jól használható lenne. (Gyakorlatilag egy olyan felületet kapunk, amely minden extra dizájn nélkül teszi lehetővé a fájlstruktúrában való mozgást, de éppen ezért nagyon könnyű benne mindent megtalálni.)

Zenéből csak az MP3 fájlokat tudjuk lejátszani (és ezek közül is néha megakadtak a magas bitrátával tömörítettek), az egyedüli plusz pedig az, hogy az egy mappában lévőkből néhány gombnyomással lejátszási listát készíthetünk. Ami a képeket illeti, szintén csak egyféle formátumot támogat a 42LH5000, a JPEG-fájlokat.

Ezek kezelése elég gyors, a szoftver még a 6K×4K méretű tesztképeinket is 2 másodperc alatt megnyitotta. Elforgatási lehetőség és diavetítés van, viszont nagyítás nincs: a tévé az 1920×1080 pixelnél kisebb képeket 1:1-ben jeleníti meg, a nagyobbakat pedig átszámolja úgy, hogy éppen kiférjenek. A kép- és zenelejátszás össze is köthető, azaz a képeinket aláfestő zene mellett is megnézhetjük.

Összegzés

A tévével összességében elégedettek voltunk, de nem teljesen - a 200 Hz-es képjavítással vannak fenntartásaink. Ezzel együtt az a véleményünk, hogy a tévé megéri az árát, így érdemes számolni a 42LH5000-rel. Viszont, arra ne számítsunk, hogy USB-ről minden filmet le tudunk majd játszani, e szempontból sajnos ez a tévé sem tökéletes.

A tévé adatlapja itt található.

Az LG 42LH5000-ret az LG-től kaptuk tesztelésre. A tévé ajánlott végfelhasználói ára 289 000 forint.