Ha van tévé, amiről azt lehetett gondolni, hogy gyökeresen átalakíthatja a tévézés jövőjét, akkor az a Philips Cinema 21:9 volt. Egy tévé, amely végre fekete csíkok nélkül képes megmutatni a 2,39:1 képarányú filmeket – biztosra vettük, hogy néhány hónapon belül a konkurensek is előállnak majd valami hasonlóval. Tévedtünk. Nem tudni miért, a mai napig a Philips az egyetlen, aki ilyen képarányú tévét készített.
Külső
Gyorsan a cikk elején szeretnénk leszögezni, hogy a Cinema 21:9 nem egy mai darab, az első példányokat több mint egy éve szállította le a Philips. Ennek ellenére, főleg különlegessége miatt, mégis érdemes vele foglalkozni.
Természetesen a tévé „kora” a dizájnon is meglátszik, a hivatalos nevén Philips 56PFL9954-en illetett megjelenítő külseje alapján a kevésbé modern készülékek közé tartozik, valahogy úgy, mint ahogyan a Panasonic tévéi is a „múltban ragadtak” – persze szigorúan csak a külső alapján. A Cinema 21:9 ennek ellenére hihetetlenül impozáns látványt nyújt, köszönhetően a filmekhez illeszkedő, rendhagyó, 21:9-es képarányának. Tesztünk alanya egy olyan tévé, amivel lehet villogni, és amely a tekinteteket garantáltan magára vonzza.
Teszi mindezt annak ellenére, hogy a káva elég vaskos, a tévé pedig elég vastag. Előbbi az Ambilight miatt igazából szükséges is, de a tévé vastagsága már nem annyira szerencsés, mert így sokkal nehezebb lesz a falon elhelyezni. El lehet persze, de állvánnyal együtt kb. 20 cm-re távolodik majd el a panel síkja a falétól.
A tévét egy, a lekerekített káva mellett húzódó vékony csík foglalja keretbe, amely kialakításának köszönhetően néhány milliméternyire van a kávától – jól néz ki ez a megoldás, de nem praktikus, mert a résben lerakódott port szinte lehetetlen kitakarítani. Az előlap fényes fekete, és feliratok nem igazán „díszítik” csupán a márkajelzés és a Cinema 21:9 felirat került fel rá. Jobb oldalt a távirányító érékelője, a környezeti fényerősséget mérő szenzor és a tévé kikapcsolt állapotában vörösen világító kikapcsolást jelző LED található.
Alul, egy vékony ezüstcsíkkal elválasztva, találjuk a hangszórókat – legalábbis közülük kettőt, ugyanis a tévére hátra nagyobb hangszórók is kerülhettek (ez a nagy méret egyik előnye), olyanok, amelyekről méretük láttán hihető, hogy mélyebb hangok visszaadására is tűrhető minőségben képesek.
A talp a tévéhez méltó módon elég robusztus darab, de a nagy méretre szükség is van, hogy megtartsa a közel 38 kg-os tévét. A lehetőségekhez mérten azonban kecses kialakítású is egyben a talp, a tévét tartó nyak szintén, az ívelt formáknak köszönhetően. A talp a szélén egy vékony áttetsző csík is végigfut.
A Cinema 21:9 hátlapja érdekesebb, mint a tévék hátlapja általában, mert nemcsak a csatlakozókat, hanem az Ambilight Spectra 3 LED-jeit is itt találjuk; ezek a széleken illetve felül helyezkednek el, egy vékony csíkban. A csatlakozókínálat tökéletes, hátul 4 HDMI 1.3a, D-Sub, 2 SCART, és komponens videobemenetek állnak rendelkezésre. A négy HDMI-hez összesen egy, valamint az analóg bemenetekhez is összesen egy sztereo hangbemenet tartozik. Audio kimenetből szintén van sztereo RCA (analóg) valamint digitális S/PDIF kimenet, az optikai csatlakozó azonban hiányzik. Oldalt a szokásos AV csatlakozók mellé fülhallgató kimenet, USB és HDMI dugaszok kerültek, valamint a DVB-T tunerhez a CI foglalat is rendelkezésre áll.
Belső
A Cinema 21:9 a különleges képarányából adódóan nemcsak kívül, hanem belül is több érdekességet rejt. Az 56 colos panelt érdekes módon nem az LG Display, hanem a Sharp gyártja, amely így ASV technológiájú (ez egy VA variáns). Ez a képminőség szempontjából mindenképpen jobb választás, mert az LCD-k között elvileg az ASV-nek a legjobb a feketéje és a statikus kontrasztaránya.
Ahogyan korábban már említettük, a panel képaránya 21:9 (kb. 2,39:1-hez), amihez a Full HD felbontásnál nagyobb, 2560×1080 pixeles felbontás párosul. Ilyet semmilyen jelforrás nem tud kiadni magából (a PC-k is legfeljebb trükközéssel); a Philips mérnökei ezért úgy oldották meg az tévé elektronikáját, hogy az az 1920×1080 pixeles jelet fogadja (mint bármilyen más HDTV) és ezt számolja át illetve vágja meg alul-felül, beállítástól függően. A Full HD felbontásból egyébként 804 pixel magasságú a „hasznos” rész. A kompatibilitás így tökéletes, igaz, a megoldás azzal a hátránnyal jár, hogy a Full HD felbontású filmek sem pixelpontosan jelennek meg – a képminőséget azonban ez igazából nem befolyásolja.
A tévé CCFL háttérvilágítást használ, a panel fényereje pedig 500 cd/m². Ennél érdekesebb, hogy a válaszidő a specifikáció szerint mindössze 1 ms, ami nemcsak a Cinema 21:9 megjelenésekor volt a leggyorsabb a tévék között, hanem a mai napig is az, még a 3D-s tévék sem ennyire gyorsak. A tévé képjavítókból is jól felszerelt, a Philips mindent beépített, amije csak van. Élen a Pixel Perfect HD Engine-nel, ami a gyártó állítása szerint másodpercenként akár 500 millió képpont feldolgozására is képes, így teljesítménye bőven elég ahhoz, hogy igény esetén a Full HD tartalomba is belenyúljon. Azonban csodák nincsenek, ahogyan látni fogjuk a Cinema 21:9 esetében is jobb a legtöbb ilyen extrát kikapcsolva tartani. A Philips tévéje 200 Hz-es képfrissítésre is képes, valamint a 24p-t is támogatja.
A Cinema 21:9 összesen hatféle színprofilt nyújt, ezek mindegyike testre szabható, de relatív kevés a beállítási lehetőség, legalábbis ahhoz képest mindenképpen, amit egy ilyen kategóriájú tévétől elvárnánk. Ami első látásra hiányozhat, az a gamma és a részletes fehéregyensúly (valamint nem találunk a menüben olyan beállítást sem, ami a HDMI feketeszintet szabályozná.) A tévé alapbeállításai nem túl jók, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a külső fényerősséget érzékelő szenzor aktív; nappal például az elektronika a kontrasztot és a fényerőt is eléggé „feltolja”, amivel mind az átlagosnál sötétebb, mint az átlagosnál világosabb területen csökken a részletgazdagság, a gamma pedig színprofiltól függően 1,8 illetve 2,5 között alakul. Az első dolgunk tehát az volt, hogy fénymérőt kikapcsoltuk, és így tettünk a dinamikus kontraszttal is, ami már minimális erősségen is hasonló mellékhatást eredményezett.
A helyzet így sem lett sokkal jobb, és mivel a tévén kevés a beállítási lehetőség, így a tökéleteshez még csak közeli eredményt sem sikerült elérnünk. A helyzet az, hogy vagy a fényerőt emeljük meg nagyon, vagy a sötétebb helyeken le kell mondanunk a részletességről. A középutat választva mi végül 56-os fényerő és 79-es kontraszt mellett állapodtunk meg, így 2,4-es gammát, 220 cd/m²-es fényerőt, és az átlagosnál gyengébb, 5,7-es átlagos deltaE-t kaptunk. A kontraszt sem lett túl jó, 0,15 cd/m²-es fekete mellett 1427:1-es értéket mértünk. A Cinema 21:9-et sajnos ennél jobban nem lehet beállítani (kivéve, ha PC-vel kötjük össze, és kalibráljuk, mint egy monitort). És ami még bosszantó, a színprofilokat nem lehet megváltoztatni, ha bármelyik paramétert elállítjuk, akkor azonnal az egyéni színprofilban találjuk magunkat – ezt a spórolós megoldást monitoroknál szokás alkalmazni. A további ajánlott beállításaink: minden képjavító ki, színhőmérséklet meleg, képélesség 2-5, tartalomtól függően.
Ha valaki energiatakarékos tévét szeretne, annak a Cinema 21:9 nem jó választás; alapbeállításokkal, normál színprofillal 270 wattot mértünk, ami rettenetesen sok. Az optimális beállításokkal 189 wattot, míg készenléti állapotban 0,2 wattot mértünk.
