Toshiba NB100
Az ASUS és az MSI sikerét látva a „klasszikus” noteszgépgyártók sem dughatták homokba a fejüket, kénytelenek voltak ők is elkészíteni saját netbookjukat. Ezek azonban nem mindig sikerültek igazán jól, talán éppen azért, mert ezek a cégek igyekeztek valami különlegeset alkotni. Jó példa erre a HP MiniNote 2133, amely gyönyörű kivitele dacára gyakorlatilag használhatatlan volt a harmatgyenge VIA processzor miatt (szerencsére az új HP masinák már más CPU-val érkeznek), és ez még kínosabbá tette a versenytársakéhoz képest jóval magasabb árat. A Toshiba elég későn szállt be a netbook-versenybe, és szemmel láthatóan elsősorban a kedvező árra törekedett. Ez nem feltétlenül gond, bár az ember éppen a Toshibától elvárna pár különlegesebb megoldást, az NB100 gyakorlatilag a klasszikus XP-s netbook-kategóriát képviseli: Atom processzor, 1 GB memóra, 120 GB-os merevlemez és XP Home.
Külső
Túl sok pontot nem nyer az NB100 a dizájn versenyben: a kedvező ár elérésének érdekében a Toshiba elég olcsó anyagokat választott. A fekete-ezüst kombináció, a szögletes vonalak elég konzervatív külsőt kölcsönöz a gépnek, a hátul kilógó akkumulátor viszont kifejezetten rosszul áll neki: olyan érzésünk van, mintha utángyártott alkatrész került volna gépünkbe. Nem azt mondjuk, hogy az NB100 gagyi – egyszerűen csak többre számítottunk a Toshibától olyan gépek után, mint a Portégé R200-R500-R600 széria.
Egy netbooknál a legnagyobb problémát általában a billentyűzet jelenti, hiszen a kis méretek miatt itt kell a legnagyobb kompromisszumot kötni. A Toshibánál ezt viszonylag jól sikerült megoldani, és bár ez szubjektív vélemény, de nekünk egész jól sikerült a gépelési tesztet végrehajtanunk az NB100-on. Nem voltunk ennyire elégedettek a tapipaddal, ez lehetne talán egy kicsit nagyobb, az igazi baj azonban a gombokkal van. A mérnökök arra ugyan gondoltak, hogy a gyakrabban használt bal gomb hosszabb legyen (bár elsőre ez is kicsit zavaró, ha egyszer már hozzászoktunk az egyforma méretekhez), ám a gombok vékonyak és mélyen ülnek – vastagabb ujjakkal gyakorlatilag erőlködni kell azért, hogy lenyomhassuk őket. Jópofa megoldás viszont, hogy a státuszlámpák a tapipad alsó élére kerültek, így eléggé szem előtt vannak. A klasszikus netbook-recept így szól: végy egy N270-es, 1,6 GHz-es Atom processzort, kombináld 945-ös lapkakészlettel, 1 GB memóriával és 120-160 GB-os merevlemezzel. Ezt tette a Toshiba is, kijelzőből pedig a 8,9”-es méretet választotta, 1024x600 pixeles felbontással. Operációs rendszerként választhatunk Windows XP Home és Toshiba-féle Ubuntu Linux között, mi az előbbivel próbáltuk ki a gépet, amelyen az alapprogramon kívül kapunk Google programokat, McAffe biztonsági csomagot és még a Toshiba által „brandelt” WinDVD-t is, ami elég furcsa egy optikai meghajtóval nem rendelkező gépnél. A gép teljesítményétől természetesen nem fogunk hanyattesni – nagyjából azt tudja, amit minden hasonló kiépítésű netbook. Ezért aki a maximális sebességre vágyik, még mindig kénytelen lesz az ASUS és az MSI közül választani, azok ugyanis képesek túlhajtani az Atom procit – a többieknél be kell érnünk az 1,6 GHz-es frekvenciával. Persze netbookokról beszélünk, amelyeket elsősorban netezésre, esetleg minimális szövegszerkesztésre és táblázatkezelésre használunk, erre pedig az NB100 tökéletesen megfelel, és ha nem ragaszkodunk a HD felbontáshoz, még filmek lejátszása közben sem fog akadozni. A készülék kijelzője TruBrite, így jó minőségű, színei élénkek, viszont tükröződésre is hajlamos. Felső élébe egy webkamera került. A négycellás akku ellenére az NB100 üzemideje csak közepes, nagyjából 3-3,5 órás használatot sikerült elérnünk WiFi-től függően – ha videolejátszóként használjuk, akkor is körülbelül ennyi időre számíthatunk feltöltés nélkül. Szerencsére a Toshiba mérnökei komolyan vették azt, hogy egy önmagában álló netbook nem sokat ér – 3 USB, 802.11b/g Wifi, Bluetooth, Ethernet, VGA-kimenet, audio-csatlakozók: minden a helyén van. A tervezésnél ráadásul arra is figyeltek, hogy a csatlakozók a megfelelő helyeken legyenek: az Ethernet és a D-Sub például a gép hátoldalára, a hangcsatlakozók pedig az elejére kerültek, oda, ahol a legkényelmesebb használni őket. Az USB csatlakozók különleges funkciója, hogy a gép kikapcsolt állapotában is feszültség alatt vannak, tehát segítségükkel az USB-ről tölthető eszközöket feltölthetjük akkor is, ha nem dolgozunk a géppel. Szeretjük a netbookokat, és különösen az ünnepek előtt valószínűleg forgalmuk is megnő, ám a Toshiba NB100-on erősen érződik, hogy a cég csak azért készítette, mert másnak is volt már ilyen terméke – fontosságáról igazából nem voltak meggyőződve. Az NB100 ugyan megfelel az átlagos elvárásoknak, és alighanem a megbízhatóságával sem lesz problémánk, ám a Toshibától többet vártunk volna, és ebben a kategóriában jobb és olcsóbb modelleket is találhatunk. A Toshiba NB100-at a Toshiba magyarországi képviseletétől kaptuk tesztelésre. A kipróbált modell a boltokban 120 000 forint körüli áron kapható. Értékelés:
![]()
Hardver
Csatlakozók
Összegzés


