Samsung P2370 teszt

Képminőség

A műszeres mérések sok mindent elmondanak egy monitorról, azonban még így is rengeteg olyan paraméter marad, amit jobbára csak szemmel lehet ellenőrizni. Az egyik ilyen például a fényerő eloszlásának egyenletessége, amelyet ezúttal is a feketeképernyős „bevilágítós” illetve a homogenitást jobban megmutató világos képekkel teszteltünk. A bevilágítás a fekete kép esetében ezúttal is jól megfigyelhető volt, de a valóságban sokkal kevésbé volt zavaró, mint a fényképen: a képet a jobb láthatóság kedvéért ezúttal is nagy záridővel készítettük. Persze, ha sötétben 2,35:1-es képarányú filmet nézünk, akkor azért látható lesz. A szokásos TN-es jelenség, a fényerő csökkenése a monitor felső része felé, valamint a kontraszt csökkenés a szélek felé a P2370-nél is megfigyelhető – megintcsak nem annyira súlyos mértékben, hogy az a hétköznapi használat során zavaró lenne.

A PixPerAnnal illetve az EIZO tesztprogramjával tesztelve a válaszidőt ezúttal a szokásosnál érdekesebb képeket mutathatunk, a válaszidőre vonatkozó beállítások ugyanis valóban befolyásolják az utánhúzás mértékét. Három beállítás közül választhatunk: Normal/Still/Movie. Az elnevezések azonban kicsit félrevezetők, mert az alapállapotot a Normal mód jelenti, és Still illetve Movie módokban is csökken az utánhúzás mértéke. Az éles kontrasztú, gyors mozgásokat tartalmazó kép esetén szemmel is jól látható, hogy amennyiben Still vagy Movie módba kapcsolunk, eltűnik az addig tapasztalt enyhe utánhúzás. E két üzemmód közül nekünk a Movie beállítással tetszett jobban a kép, Still (és egyébként Normal) beállítással ugyanis a nagyon éles kontrasztú helyeken a sötét árnyalatok nagyon enyhén lilás árnyalatúak lettek. Movie módban enyhe ghosting is tapasztalható.

Továbbra is a vezérlésnél maradva, a TFT-k nagy részét a szürkeárnyalatos teszt szokta kellemetlenül érinteni, és ebben a tesztben igazából a Samsung monitora sem remekelt: a színátmenet nem volt tökéletesen egyenletes. Ezzel az adattal inkább a vezérlés minőségéről alkothatunk képet, egy normál fotó nézegetésekor, internetezésnél vagy játékoknál, filmnézésnél nem jelent hátrányt, azonban a színérzékeny alkalmazásokhoz (CAD/CAM, DTP, 3D) ez a kijelző már ezért sem ajánlható.

A monitor filmnézésre se nem rosszabb, se nem jobb, mint egy átlagos megjelenítő, bár kétségtelen előnye, hogy a 16:9-es képarány miatt a szélesvásznú filmek esetében sem alul, sem felül nincsen fekete csík. Az overdrive minden esetre a képminőséget nem befolyásolja károsan (Normál vagy Still módban). A sötétebb jeleneteknél a TN panel gyenge feketéje miatt a részletesség gyengébb, mint akár egy LCD-tévé esetében is. Végül, csak a teljesség kedvéért ellenőriztük a dinamikus kontrasztarány működését is, de használatát ezúttal sem tudjuk ajánlatni: az elektronika elég lomhán követi a képernyőn történő változásokat ahhoz, hogy a filmekben gyakori jelenetváltásoknál zavaró legyen. Ez alkalommal is csak azt mondhatjuk, ezt a lehetőséget az első adandó alkalommal kapcsoljuk ki.

Menürendszer

A menürendszert a gyártók nem sűrűn szokták változtatni, ezért ritka pillanatnak lehettünk tanúi: a bő két hónapja nálunk vendégeskedő SyncMaster 2494HM és mostani tesztalanyunk nem ugyanazt a menüt használja. Mivel a Samsung korábbi verziója véleményünk szerint nagyon logikusan felépített struktúrában tartalmazta az egyes menüpontokat, ezért tartottunk tőle, hogy az új menü ront az összképen. Ez szerencsére nem történt meg.

Apróbb változtatások azért vannak, így az élességállítás a fényerő és a kontraszt alá került, a főmenüket pedig nemcsak ikonon, hanem feliratok is jelzik. Plusz opció is van, habár a válaszidő beállítására és a LED-ek viselkedésére szolgáló opciók inkább modell-, semmint menüspecifikusak. Az extra opciók között a korábban már említett válaszidőre vonatkozó paraméter mellett a képarányválasztó menü (Auto/Wide) és a színprofilok érdemelnek figyelmet (Custom/Game/Internet/Text/Sport/Movie/Dynamic contrast).

Amint arról már esett szó, normál gombok helyett érintőpanelt kapunk; ezeknek a kezelőszerveknek az érzékenysége lehet problémás, ám a P2370 esetében ilyesfajta gonddal nem szembesültünk. Gombból összesen hat van, ezek sorrendben: MENU, LE/Színprofil, FEL/Fényerő, OK/Input, AUTO, BEKAPCS. A Színprofil gomb funkciója egyébként nem rögzített, ennek funkciója a korábbi Samsung monitorokhoz hasonlóan változtatható (MagicBright, MagicColor, Color Effect, Image Size opciókra.) Emellett a fényerő beállításához is közvetlen gombot kapunk, illetve a bemenetválasztás is egygombos, bár erre az egyetlen bemenet miatt valószínűleg nem sűrűn lesz szükségünk.

További apró változtatás, hogy a menü alapesetben nem a panel közepén, hanem a gombok felett jelenik meg, így sokkal könnyebb használni: nem kell a fejünket oda-vissza mozgatni a gombok illetve a menü között.

Összegzés

A P2370 személyében a Samsung olyan monitort alkotott, amely a belsőt tekintve felveszi a versenyt a konkurencia legtöbb modelljével, de valójában, ha a VA alapú monitorokat nem számítjuk, ma már szinte minden TFT hozza ezt a szintet. A Samsung annyi pluszt tud készülékeihez hozzátenni, hogy a monitor kialakítása igényes, a menüből pedig nem hiányoznak a fontosabb opciók. A kérdés csak az, megéri-e ezért prémium árat fizetni.

A Samsung SyncMaster P2370-et a Samsungtól kaptuk tesztelésre, ára kb. 72 000 forint.