LG 42SL9000 teszt

Külső

Az LCD-tévék között viszont valóban első az LG az egybe előlapos kialakítással. A gyártáshoz állítólag egy speciális, olvasztásos eljárást dolgoztak ki, az 50PS8000 után ezért jelent meg ennyire későn az első „keret nélküli” LCD-tévé. A keret nélküli kifejezést ezúttal is azért tettük idézőjelbe, mert keret nyilvánvalóan az SL9000 széria esetében is van, amint bekapcsoljuk a tévét, ez rögtön jól láthatóvá is válik. Azt viszont megoldotta az LG, hogy a káva és a panel színe kikapcsolt állapotban közel azonos, így kikapcsolva maga a keret valóban alig felfedezhető.

Bárhogy is csavarjuk a dolgot, azt azért el kell ismerni, hogy a 42SL9000 jól néz ki, amelyre még rátesz egy lapáttal, hogy az oldalsó LED-es megvilágításnak köszönhetően meglehetősen vékony is, a káva a legvastagabb pontján is mindössze 29 mm-es.

Ehhez egy relatív nagy talp párosul, amit egyébként nem muszáj használnunk, a tévét a falra is felszerelhetjük. Az LG a csatlakozók elhelyezésénél már nem gondolkodott annyira, mert a kábelek (a szokásosnak megfelelően) a panel síkjára merőlegesen állnak, túlságosan vékony fali konzolt nem használhatunk tehát. (Sokkal jobb lett volna, ha az LG elcseni az ötletet a Samsung UE46B8000XW-től. A másik koreai gyártó tévéje alapból 0,6 mm-rel vastagabb, ám ez a HDMI kábel csatlakoztatása után sem változik, szemben az LG 42SL9000-resével, ahol a kábel 30-40 mm-t még biztosan dob a vastagságon.) A tévé dizájnja a minden irányban néhány mm-t túlnyúló előlap, valamint a fényes fekete, de a káva alsó részén áttetszőbe hajló káva miatt is más picit, mint amit megszokhattunk.

A csatlakozók tekintetében az LG 42SL9000 nem a legjobban felszerelt modellek egyike, de főleg a régebbi hordozható eszközök csatlakoztatása jelenthet gondot, mert az analóg oldalsó blokk az, ami lemaradt a tévéről. HDMI-ből 4-et kapunk (3-at hátul, 1-et oldalt), emellett van komponens bemenet (xvYCC) és két SCART csatlakozó. Ha a tévét külső erősítővel kötnénk, össze, akkor csak az optikai audiokimenet jöhet szóba, és nincs fülhallgató kimenet sem (de ennek legalább van bluetootos alternatívája, erre később még visszatérünk). Oldalra a HDMI dugasz mellé egy USB port illetve a DVB-T tunerhez tartozó CI kártyafoglalat került még.

Belső

Az LG modellszámozása kissé megtévesztő lehet, az SL8000 és az SL9000 széria ugyanis csak annyiban rokon, hogy mindkettő a Borderless családba tartozik, de sem az elektronika, sem a panel, sem a háttérvilágítás nem egyezik. Nem mondhatjuk egyikre sem, hogy papíron jobb lenne a másiknál; az SL8000-res széria 200 Hz-es képmegjelenítésre képes, míg az SL9000-res széria, és így a 42SL9000 is LED-es háttérvilágítást, de csak 100 Hz-es elektronikát kapott.

Ezzel gyakorlatilag a két legfontosabb adatot el is mondtuk, de azért nézzük részletesen is, hogy mit tud az SL9000. A tévé panelje Full HD felbontású (1920×1080 pixeles), a háttérvilágítás pedig oldalsó LED-es, ami persze a vékony méretet figyelembe véve nem nagy meglepetés. Az elektronika 100 Hz-es képfrissítésre képes, valamint ismeri a 24p-t, azaz a tévé tehát nemcsak befogadni, hanem kadenciahelyesen megjeleníteni is képes a Blu-ray lemezeken tárolt tartalmakat. Az LG-től, mondhatni, megszokott módon 5:5 pulldown leképezést kapunk, tehát az elektronika nem próbálja meg kitalálni, mi történt az egyes képkockák között, egyszerűen megismétli a frame-eket. Mi ezt a megoldást pártoljuk, de nyilván vannak olyanok, akik az interpolációt látják (látnák) szívesebben.

A tévé Eco módban is használható, a beépített fényerősség-ellenőrző segítségével az elektronika a környezeti fényviszonyokhoz tudja igazítani a beállításokat, ezzel optimalizálva a 42SL9000 fogyasztását. A tévé analóg és digitális DVB-T tunert egyaránt tartalmaz, utóbbi a H.264 kódolású streamekhez is megfelelő, így a hazai DVB-T adásokkal is használható.

Képminőség I

A tévé alapbeállításai közepesnél valamivel jobbak. A normál profillal a színek enyhén túlszaturáltak és kékes árnyalatúak, a színhőmérséklet ennek megfelelően magas, 8862K, ami igencsak messze van az optimálisnak mondható 6500K-s értéktől. A deltaE nem annyira rossz, sőt, normál színprofillal 3 az értéke. A fényerő sem túlságosan magas, a 231 cd/m²-es érték csak 15%-kal magasabb az ajánlottnál. Színhelyesség szempontjából a játék mód a normál móddal egyezik, a természetes és sport módok viszont gyengébbek (nagyobb deltaE mellett nagyobb a túlszaturáltság mértéke is).

A 42SL9000 ugyan nem THX-es, viszont a mozi profilt kifejezetten jól összerakta az LG; 2,2-es gamma, 120 cd/m²-es fényerő, 6761K-s színhőmérséklet és 2,8-as deltaE érték jellemzi. Nem mellesleg ebben az üzemmódban kisebb a színtér is; e tekintetben meg kell jegyeznünk, hogy hibás az a feltételezés, amely szerint a nagyobb színtér jobb képet eredményez, ugyanis a nagyobb színtérrel rendszerint túlszaturált eredményt kapunk, ami még tévéadásoknál is zavaró lehet, nemhogy mozifilmeknél.

Kontraszt terén viszont nem túl meggyőző a tévé, amit nyugodtan az IPS panel számlájára írhatunk. Normál módban 231 cd/m²-es fényerő mellett 0,26 cd/m²-es feketét, 878:1-es kontrasztot mértünk, mozi módban ugyanezek a paraméterek a következők voltak: 121 cd/m² 0,14 cd/m² 864:1. A legjobb beállításokat az alapból a mozi profil paramétereit tartalmazó egyik saját (ifs) profilból kiindulva a következő helyen találtuk meg: háttérfény 54, kontraszt 91, fényerő 47, képélesség 50-70 között, színtelítettség 50, árnyalat -4. Ezzel a fényerő mértéke 150 cd/m² körüli, a háttérfény mértékét érdemes az aktuális fényviszonyoknak megfelelően hangolni. Ebben segítségünkre lesz a képvarázsló is, amely a menüből indítható el.

További ajánlott beállításaink a következők: színhőmérséklet közepes, gamma közepes, dinamikus kontraszt ki, dinamikus szín ki, zajcsökkentés ki, feketeszint ki, élkiemelés ki, színskála normál, 24p Blu-ray forrással be, egyébként ki, 100 Hz- tévével, DVD-vel igény szerint, Blu-ray filmekkel ki, opc igény szerint.

A tévé fogyasztása a fenti beállításokkal 130 watt, készenléti állapotban pedig 0,3 watt.