LG 42SL9000 teszt

Képminőség II

A szubjektív teszteket ezúttal is a betekintési szög illetve a megvilágítás egyenletességének vizsgálatával kezdtük. A betekintési szögek IPS paneltől elvárható módon jók azonban az is jól megfigyelhető, hogy a sötétebb árnyalatok oldalról kivilágosodnak.

A háttérvilágítás egyenletessége LED-es tévéhez mérten nem túl jó, a barnateszt jól kimutatja, hogy a kép foltos, és ami még nagyobb „gond”, hogy ugyanez a fehér képen is látszik. A gond szót azért tettük idézőjelbe, mert a gyakorlatban szinte soha nem lesz olyan kép a tévén, ahol ezek a foltok feltűnnének, de a teljességhez úgy gondoljuk, ez is hozzátartozik.

Analóg tévéadásokkal a kép ezúttal nem annyira jó, mint amit az LG tévéktől megszoktunk. Az átméretezéssel és a színekkel alapvetően nem volt bajunk, sőt, a felkonvertálás kb. olyan jó, mint külső lejátszóval, viszont a zajszűrés még kikapcsolt állapotban is eléggé belenyúl a képbe, ami főleg az emberek arcánál csökkenti valamelyes a részletgazdagságot. Nyilván SD adástól eleve nem vártunk tökéletesen éles képet, de érzésünk szerint a végeredmény lágyabb is volt valamivel a kelleténél. (Képélesítéssel ez kompenzálható, mindenki eldöntheti, hogy melyik verzió tetszik jobban.) DVD filmekkel és digitális tévéadásokkal a kisebb „alapzaj” miatt egy fokkal jobb a helyzet, de nagyvonalakban hasonló karakterű a kapott kép. Ami a 100 Hz-es képalkotást illeti, az SL9000 már eleve alacsony válaszidővel dolgozik, így utánhúzás alig tapasztalható, ám ez a kevés, ami van, 100 Hz-es képfrissítésnél sem tűnik el. A mozgások viszont folyamatosabbak lesznek. Ennél a szériánál a mozgások folyamatossága egyébként nem lesz mesterien tökéletes, így a 100 Hz-es képalkotás bekapcsolásával sem lesz mesterkélt a kép. A képminőség SD tartalom esetén összességében így sem rossz, de nem is jobb az átlagosnál.

HD-vel - mondhatni, szokás szerint - teljesen jó képet kapunk, a részletek pixelről pixelre látszanak. Mindezt a mozi profillal párosítva sötétben kiváló képet kapunk, de nem tökéleteset, a túl világos fekete és az ezzel járó, átlagosnál gyengébb kontrasztarány miatt. A 24p jól működik, de ez a számítási kapacitást és extra képkockák kiszámolását nem igénylő 5:5-ös leképezés miatt nem meglepő.

Amennyiben a tévét számítógéppel kötjük össze, a HDMI 1-es csatoló használatát ajánlja az LG, így alapból nincs overscan és a képélesítést is minimalizálja az elektronika. A képről igazából nincs mit mondanunk, amellett, hogy a pixelek élesek (tehát az 1:1-es leképezés tökéletesen működik), minden más paramétert gyakorlatilag a PC, nem pedig a tévé elektronikája határoz meg. A 42SL9000 játékra ezzel együtt sem ajánlható jó szívvel, mert az input lag még játék üzemmódban is eléggé feltűnő.

Habár a tévében van Eco mód is, ennek használatát nem javasoljuk, mert szerintünk túlságosan lecsökkenti a fényerőt, ami már ronthatja az élvezeti szintet is.

Menürendszer, távirányító

A 42SL9000 menürendszere nem tér el az LH5000-res széria vagy akár a PS8000-res széria menürendszerétől így az ott leírtakat csak ismételni tudjuk. A menü logikus felépítésű, részletes és gyors is, azaz minden adott ahhoz, hogy a kezelhetőséggel elégedettek legyünk.

Egyedül a szintek számát csökkentetnénk, ugyanis az igaz, hogy a képpel kapcsolatban bármit beállíthatunk, de ehhez az is kell, hogy a menürendszerben elég mélyre ássunk le. A képvarázsló természetesen az SL9000 széria menüjében is megtalálható.

A korábbi modelleknél megismert forgótárcsás gyorsmenü is visszaköszön, de emellett a két legfontosabb paraméterhez, a képarány kiválasztásához és a színprofil változtatásához saját gombot is kapunk. A menü intelligens, a beállításokat és a színprofilokat minden egyes bemenethez külön tárolja el, és azt is jelöli, ha valamelyik gyári profil beállításait megváltoztattuk.

Extrák

A csatlakozók felsorolásánál említettük, hogy nincs külön fülhallgató kimenet, de van helyette bluetoothos alternatíva. A tévéhez bármilyen BT-s fülhallgatót csatlakoztathatunk, csupán néhány másodperc alatt (az első alkalommal a párosítás miatt kicsit tovább tart a dolog). Csak fülhallgatót csatlakoztathatunk, viszont a kapcsolat létrejöttekor a hangszórók némítása automatikus.

A médialejátszóról ezúttal csak minimálisan szólunk, mert éppen ugyanaz az egység került a tévébe, mint ami a korábban nálunk járt 42LH5000-ben is volt. Az adattárolót USB porton csatlakoztathatjuk, és a rendszer az NTFS fájlrendszert is támogatja. A 1080p-s MKV fájlokat a tévé képes ugyan lejátszani, de csak akkor, ha azok legfeljebb 4.1-es profillal készültek, DTS dekóder nincs.

A támogatott formátumok listája a következő:
• Konténerek: DAT, MPG, MPEG, TS, TRP, TP, VOB, MP4, MKV, AVI, DIVX
• Video: DivX/XviD, MPEG-1/2/4, H.264/AVC
• Audio: AC3, AAC, HEAAC, MP3, PCM
• Feliratok: SMI, SRT, SUB, ASS, SSA, TXT, PSB

A zenefájlok és képek kezelése is maradt a „régi”; zenéből csak az MP3 fájlokat lehet lejátszani, a képeknél pedig a JPEG-eket, és az egyedüli extra az elforgatás lehetősége.

Összegzés

Aki az egyik legdizájnosabb tévét szeretné megvásárolni, annak az LG 42SL9000 mindenképpen ajánlható. A tévé a szolgáltatások terén is rendben van. Összességében a képminősége sem rossz, de főleg HD tartalommal; tévéadásokkal láttunk már nála jobb képet adó típusokat is.

A tévé adatlapja itt található.

Az LG 42SL9000-ret az LG-től kaptuk tesztelésre. A tévé ajánlott végfelhasználói ára 399 000 forint.