LG 50PK950 teszt

Képminőség

A számok és a mérések az 50PK950-ről sem mondanak el mindent. A színkezelés például alapvetően jó, azonban a nagyon sötét színek zajosak – olyan, mintha az elektronika térbeli ditheringet használna egyes árnyalatok kikeveréséhez. Ez csak közelről látható, ha a tévét az optimális távolságról nézzük, akkor nem észrevehető. Plazmáról lévén szó, a tévét elsősorban sötét szobába ajánljuk, mint minden plazma esetében, ez az a környezet, ahol a tévé leginkább otthon érzi magát, a fekete mélysége és a színek élénksége csak ebben az esetben érvényesül megfelelően. Világos szobában az 50PK950 színei kissé fakónak tűnnek, és ezt semmilyen menübeállítással nem is lehet kompenzálni.

Az általános szemlélődés során a ditheringes jelenséget leszámítva semmi meglepőt nem tapasztaltunk, a tévé a megszokott plazmás hangulatot és jellemzőket nyújtja, és a képminőség nagyon közel van ahhoz, mint amit egy CRT-s tévétől megszoktunk. A kép (mint minden plazma esetén) nagyon enyhén vibrál, ám ezt csak a legérzékenyebbek vehetik észre.

Válaszidő a technológiából adódóan nincs, a fényerő eloszlása pedig (szintén a működési elvnek hála) teljesen egyenletes. A gradiensek az 50PK950 esetében nem tökéletesek, szokás szerint a szürke színnel teszteltünk, amely néhány helyen enyhén vörösesbe vagy zöldbe hajlott. Még valami: a 600 Hz-es képfrissítés velejárója, hogy ha fejünket gyorsan elmozdítjuk, akkor a kép kissé sárgás lesz – filmnézés közben persze ez nem jellemző mozdulat, de a teljességhez ez is hozzátartozik. (Viszont ez nem LG „betegség”, a 600 Hz-es Panasonic plazmáknál is megfigyelhető.)

Az egyáltalán nem meglepő, hogy normál tévéadással az 50PK950 képe kiváló, főleg, ha egy LCD-tévéhez hasonlítjuk, illetve feltételezve, hogy a megfelelő nézési távolságban ülünk. Sajnos ezt nehéz, sőt, egyenesen lehetetlen úgy belőni, hogy a HD felbontású tartalomhoz is optimális legyen egyszerre. Az analóg tévéadással egyébként elsősorban az a probléma, hogy a kábelszolgáltatók digitálisan kapják a csatornákat, és ebben a tömörítési zajok 50 colon már igencsak meglátszanak, így végső soron a képminőség attól is függ, hogy az éppen nézett adó milyen jó minőségben sugároz. Maga a felkonvertálás jó minőségű, a színek csak árnyaltnyit fakulnak, és a logók környéke is többé-kevésbé rendben van. A helyzet akkor kritikus csak, ha a logó mögött a háttérben nagy kontrasztváltással járó képmozgás van. A képernyő alján futó feliratok megjelenítése is kiváló; elmosódás gyakorlatilag nincs, és a vékony betűk semmilyen háttér előtt nem színeződnek el (ez egyébként a jó deinterlace szűrőre utal). Nem tökéletes viszont azoknak a jeleneteknek a megjelenítése, amikor a kamera pásztáz, ilyenkor a kameramozgás egy-egy pillanatra megakadni látszik. Ami viszont nagyon jó, az a képélesítés; tévézéshez egészen magas értékeket is beállíthatunk, még 80-90-es tartományban sem túl agresszív a beavatkozás. DVD-vel nagyrészt a fenti megállapítások érvényesek, a különbség annyi, hogy a jel gyengeségéből eredő hibákra nem kell számítanunk.

Blu-ray lemezekkel jó színeket, tökéletes képet, és ha az optimális beállításokat használjuk, akkor nagy részletgazdagságot kapunk. A kép nem borotvaéles (de nem is elmosott); összességéven nem éreztük, hogy ez baj lenne, sőt, az összhatás sokkal inkább emlékeztet a mozik képi világára. Természetesen nem a THX profilt használtuk, mert az optimális beállításokkal jobb képet kaphatunk, ráadásul a beállítási lehetőségek is szélesebb körűek.

Számítógéppel összekapcsolva a tévét már nem ilyen jó a helyzet, igaz, a plazmákat eleve csak akkor ajánljuk PC-vel összekötni, ha csak filmeket nézünk vele. Elég sokat kellett játszadoznunk, mire megtaláltuk a tökéletesen éles beállítást; 1:1-es leképezést választottunk természetesen, emellett a vízszintes élességet 60-ra, a függőleges élességet 54-re állítottuk. Szinte tökéletes volt a kép, de csak szinte, mert a nagy kontrasztú helyeken, elsősorban a fehér háttéren fekete betűk széleinél az elektronika egyfajta mesterséges zajt pakolt a képre, amely alig látható módon, de azért jelen volt.

Menürendszer

A menü az LG felsőkategóriás tévéiből már ismert funkcióválasztékot adja, kezelhetőségére így éppen azokat a megállapításokat tehetjük, mint például az 50PS8000 vagy éppen a 40SL9000 esetében: átlátható, jól használható, de egyes menüpontok elég mélyre kerültek!

A vezérléshez két távirányítót is kapunk. A nagyobbiknál a D-pad nekünk nem igazán tetszett, mert kicsi az útja, valamint a felette és alatta elhelyezett három-három gombbal kicsit zsúfolt is a helyzet. A második távirányító kevesebb funkciót nyújt, viszont mivel nem túl kicsi, leginkább vésztartaléknak jó. Igazából nem jöttünk rá, hogy mi lehetett vele a célja az LG-nek.

Extrák

Az 50PK950-be az LG gyakorlatilag mindent belepakolt, amije csak van, így a tévé extrákban nem szűkölködik. A koreai gyártó egyik első olyan modellje például, amely internetes widgeteket is kapott, valamint Wireless HD kapcsolatra is képes.

Sajnos Magyarországon csak három widget érhető el egyelőre: időjárás, YouTube és Picasa. Az LG-nek a BD370-nel és a BD390-nel már van tapasztalata e téren, így a megvalósítással nincs gond, ugyanakkor az is igaz, hogy az LG NetCast semmi extrát nem nyújt a konkurensekhez képest.

A tévé legnagyobb aduja a videolejátszó lehetne, ám ez üzletpolitikai megfontolásokból távolról sem teljes funkciós; az LG nyilván azt szeretné ezzel elérni, hogy a felhasználók Blu-ray lejátszót is vegyenek. A támogatott formátumok listája szép hosszú (konténerek: DAT, MPG, TS, VOB, MP4, DIVX, AVI, RM, MKV, video: MPEG-1/2/4, H.264, RM, DivX 3/4/5/6, XviD, audio: AC3, MP3, AAC, HEAAC, LCMP, feliratok: SSA, SRT, SUB, ASS, PSB) azonban a DTS hang és z 5.1-es profilú H.264 videók támogatása nagyon hiányzik. Pedig még DLNA is van, amivel mindenféle beállítgatás nélkül elérhetjük a (Windows 7-es) PC-ken lévő tartalmakat.

A képnézegető és a zenelejátszó alaptudású, de arra tökéletesen alkalmas, hogy alkalmanként megmutassuk a rokonoknak a családi fotókat, illetve arra, hogy egy-egy zeneszámot meghallgassunk.

A további extrák közül érdekes a Bluetooth adapter, amit fül vagy fejhallgató csatlakoztatására használhatunk, a Wireless HD képesség, a tévébe integrált kézikönyv, a firmware frissítés lehetősége illetve a beépített játékok, bár közülük 6 éves kor fölött csak a Sudoku ajánlható.

Összegzés

Az LG 50PK950 HD és SD felbontású adásokhoz is kiváló, az optimális beállításokkal nagyon jó képet ad, igaz az elektronikának vannak apró furcsaságai és a THX profil sem a legjobban sikerült. Extrák terén a tévé a legjobban felszerelt modellek egyike, a DTS hangsávok támogatása viszont roppant módon hiányzik. Meg egy árcédula: az LG csak májusban tervezi piacra dobni a tévét, hazai ára így egyelőre nem ismert. Ha azt vesszük alapul, hogy az 50PS8000 bevezetésekor csupán 400 ezer forintba került, úgy saccoljuk, hogy ennél az 50PL950 sem lesz drágább. Ennyi pénzt pedig biztosan megér.

Az LG 50PK950-et az LG-től kaptuk tesztelésre. A tévé ajánlott végfelhasználói ára egyelőre nem ismert, hazai bevezetése a második negyedév végén várható.