Panasonic VIERA VT20 (TX-P50VT20E) 3D plazmatévé teszt

Képminőség

Ebben a részben alapvetően a 2D-s megjelenítésről lesz szó, a 3D-vel szerzett tapasztalatokat a következő oldalon foglaljuk össze.

A plazmatechnológia egyik legnagyobb előnye az LCD-vel szemben az, hogy a pixelek saját fényt bocsátanak ki, így gyakorlatilag tökéletesen egyenletes fényerőeloszlás érhető el minden plazmatévénél – a TX-P50VT20E sem kivétel.

Hasonlóan a PDP technológiai előnye, hogy a betekintési szög korlátlan, és mivel a VT20-as széria plusz előlapot sem használ, oldalról nemcsak jelentős fényerőcsökkenés és színtorzulás nem látható, de tükröződés sem. A Panasonic egyébként egy speciális szűrőt is használ a panel előtt, ami szemből is csökkenti a tükröződés mértékét. Nem tűnik jelentős dolognak, pedig az; nappal sokkal nézhetőbb lesz tőle a kép, mert a színek kevésbé fakulnak.

A mérések már megmutatták, hogy a VT20-as színhelyessége nem olyan jó, mint a G20-as széria esetében, és ez meglétszik a szürkeárnyalatok esetében is. A Panasonic 3D-s plazmája nemcsak a sötét árnyalatoknál bizonytalan, enyhe elszíneződés a fényerőtől függetlenül sok helyen felfedezhető. Ez csak erősíti azt a feltételezésünket, hogy az újfajta foszfor vezérlése nagyobb kihívás. Cserébe a phosphor trail kevésbé megfigyelhető, ami jó hír mindazoknak, akik erre a jelenségre érzékenyek.

A képminőség a fenti kisebb hibák ellenére is nagyon jónak mondható, használjunk bármilyen forrást. Az optimális beállítások persze eltérnek akkor, ha tévéadást illetve akkor, ha Blu-ray filmet nézünk, de a TX-P50VT20E minden esetben jól szerepelt. Ajánlott beállítások: Intelligent Frame Creation ki, az ennek helyén megjelenő 24p Smooth Film ki, szuperfelbontás ki (esetleg közép), 16:9 túlpásztázás ki, DVI bemenet beállítása teljes (vagy a forráshoz igazítva).

Az SD tartalom felskálázása jó minőségben történik, és ha a képélességet is jól belőjük (5-7-es szint közé), akkor minden tekintetben elégedettek lehetünk. Az Intelligent Frame Creation nekünk továbbra sem tetszik, ráadásul néha hibázik is a rendszer, főleg olyan esetekben, amikor nagy felület mozog nagyon gyorsan. Blu-ray filmeknél, ha a lejátszó 24p-ben adja ki a jelet, akkor a tévé automatikusan kadenciahelyes megjelenítésre kapcsol, az IFC neve pedig Smooth Film-re módosul, de hatása ugyanaz marad, ezért ekkor is jobban járunk nélküle. A legjobban természetesen a nagyfelbontású tartalmak mutatnak a TX-P50VT20E-n is – de szerencsére már minden HDTV-re igaz, hogy Blu-ray filmekkel, 720p-s illetve 1080p-s MKV fájlokkal tökéletes képet produkálnak. A VT20 elsősorban a kiváló feketéje miatt érdekes, aminek köszönhetően a plazmákra főleg a sötét árnyalatok megjelenítésekor használt dithering (ami szemcsés képet okoz) is csak minimális mértékben figyelhető meg.

Végül, ha valaki játszana a tévével, akkor annak eláruljuk, hogy az input lag nagyon alacsony, 17 ms körüli – feltéve, hogy a képjavítókat kikapcsoltuk.

Hangminőség

A relatív nagy káva előnye, hogy van benne hely. A VT20-asba 2.1-es hangrendszer került, amely ha tökéletes mélyhangok előállítására nem is képes, egy átlagos tévéhez képest sokkal szebb hangzást kapunk. Túlzott hangerővel viszont enyhe torzítás már jelentkezik.

Menürendszer, távirányító

Ami jól bevált, azon ne változtass, de ami nem teljesen tökéletes, azon sem. A VT20-as menürendszere gyakorlatilag egyezik a korábban nálunk járt G20-as plazma menüjével, persze az opciók között feltűnt azért egy új menüpont, ami a 3D-s beállításokat tartalmazza.

A Panasonic tévék, és így a TX-P50VT20E menürendszere is alapvetően szöveges, így könnyű benne a tájékozódás. Talán még nem említettük, de a VT20-as csúcskategóriás modell, így rengeteg paramétert lehet rajta állítani, például a gammát és a fehéregyensúlyt is. Azonban a haladó opciók alapesetben nem látszanak, ha ezeket is módosítani szeretnénk, akkor az ifsccc-t engedélyeznünk kell! A Panasonic tévék menürendszerével kapcsolatban korábban is kifogásoltuk egyes menüpontok elhelyezkedését, és a 3D-s lehetőségek megjelenésével még egy kritikával illetnénk a szoftvert: egyes lehetőségek csak 2D-ben, míg mások csak 3D-ben jelennek meg – olykor egymás helyén, ami felettébb zavaró lehet. (A 3D menüről bővebben a következő oldalon írunk.)

A menü működésével kapcsolatban apró hibákat fel lehet még hozni, például azt, hogy a képarány megváltoztatásakor az elektronika nem méretezi át azonnal a képet, csak akkor, ha leokézzuk a választást, de ezek a használhatóságot jelentősen nem befolyásolják.

A távirányító egy az egyben ugyanaz a modell, mint ami a G20-ashoz (meg a tavalyi tévékhez) jár, a Panasonicnál úgy gondolták, hogy külön 3D gombra nincs is szükség. Végül is igazuk van, mert a 3D tartalom felismerése automatikus, 2D-3D átalakítás pedig nincsen, így elvileg nem fordulhat elő olyan helyzet, hogy manuálisan kellene a 3D-t aktiválni. Ha mégis szükség lenne erre a funkcióra (mondjuk azért, mert többen néznénk 3D-s filmet, mint ahány szemüveg van otthon, és ezért inkább visszakapcsolnánk 2D-be), akkor a 3D almenüt a VIERA TOOLS gombbal előhívható gyorsmenüből érhetjük el.