Panasonic VIERA VT20 (TX-P50VT20E) 3D plazmatévé teszt
3D – képminőség, szolgáltatások
Az előző oldalon említettük, hogy a fontosabb 3D-hez kapcsolódó funkciók külön menüpont alá kerültek. A ki-bekapcsolás mellett itt választható ki a 3D stream típusa (auto, side-by-side, top-bottom, eredeti). Ha a tévét Blu-ray lejátszóval kötjük össze, akkor mindenképpen az auto módot kell választani, de egyébként is, a másik három üzemmód csak „debug”, arra az esetre, ha az automatikus üzemmódválasztás valamiért nem működne. Egyébként az automatikus felismerést kell használnunk akkor is, ha 3D-s Blu-ray lejátszót és 3D-s set-top-boxot is kötünk a tévére, mert ezek szinte biztos, hogy nem ugyanolyan módon adják ki magukból a 3D-s streamet: a set-top-boxok a side-by-side vagy a top-bottom eljárást használják, ami az oszlopok vagy sorok számának felezésével, de HDMI 1.3-as interfészen keresztül teszi lehetővé a 3D-s anyagok továbbítását. A HDMI 1.4-es szabvány 3D kiterjesztése egyébként a 3D-s forrásoknál legalább egy továbbítási mód ismeretét írja elő, de a megjelenítőknek, így a VT20-asnak is az összes eljárást (frame-by-frame, side-by-side, top-bottom) ismernie kell.
A 3D menüben a szemüveg szinkronja javítható még, illetve van egy diagonál szűrő nevű beállítás is, ami s-b-s illetve t-b képalkotásnál az élsimítás funkciót látja el. A 24p 3D módban automatikusan aktív, ha Full HD felbontású anyagot használunk.
A Panasonic 3D rendszere természetesen aktív szemüveges rendszer, azaz a tévé 200 Hz-es képfrissítés mellett minden szemnek felváltva 100-100 képet küld másodpercentként, a szemüveg pedig felváltva kitakarja a „másik” szemet. A működési elvet az alábbi video kiválóan szemlélteti, a 3D megjelenítési módokról pedig bővebben ebben a cikkben írtunk.
Korábbi Samsung UE46C7000 tesztünkből kiderült, hogy az LCD technológiát alaposan próbára teszi a 3D. A plazma előnyben lehet, mert a rövid válaszidő miatt csak nagyon minimális crosstalk-ra lehet számítani, és ezt a gyakorlati tapasztalat is igazolta. Az nem lenne igaz, ha azt mondanánk, hogy egyáltalán nincs crosstalk, de mértéke egészen minimális, azt nyugodtan ki merjük jelenteni, hogy annak is nagyon keresnie kell, aki direkt erre figyel. Megpróbáltuk fényképpel is illusztrálni ezt:
Azonban amint az lenni szokott, a plazma technológiának nemcsak előnyei vannak az LCD-vel szemben, hanem hátrányai is. Az egyik az un. phosphor trail effekt (zöldes-sárgás árnyékok, amik leginkább akkor megfigyelhetők meg, ha pislogunk egyet vagy gyorsan elfordítjuk a fejünket), amely 3D-s szemüvegen keresztül sokkal jobban érzékelhető – lenne, ha a Panasonic nem talált volna rá megoldást. Amint korábban már említettük, a VT20-as plazmákba egy teljesen új fejlesztésű foszforréteg kerül, ami kb. 30%-kal csökkenti ezt az anomáliát, így szemüvegben sem rosszabb a helyzet, mint mondjuk egy G20-as tévével (nyilván szemüveg nélkül). Sőt, kedvező mellékhatásként a VT20-as esetében szinte teljesen eltűnik a phosphor trail akkor, ha 2D-s anyagokat nézünk.
A VT20-as a fényerő csökkenésével azonban nagyon megküzd, az elektronika 3D módban nem kompenzál. Ennek prózai oka az, hogy ugyanazt a fényességérzetet szemüveggel 50%-kal nagyobb fogyasztás mellett kapjuk meg. Ha este nézzük a tévét, akkor persze a kép tökéletesen élvezhető marad akkor is, ha nem növeljük meg kézzel a fényerőt.
A Panasonic a VT20-ashoz kettő 3D-s szemüveget mellékel, a TY-EW3D10 típusból. Nem tévedés, a Panasonic 3D-s szemüvege mind közül a legdizájnosabb. Teljesen mégsem lehetünk elégedettek, egyrészt azért, mert nem akkus, hanem elemes modellekről van szó, másrészt azért, mert úgy tűnik, hogy a szemüveg kisgyermekes környezetben könnyen eltörhet az orr környékén. A szemüveg energiatakarékos, ha nincs szinkronjel, akkor kikapcsol magától, illetve kézzel is aludni küldhetjük, mert van rajta kikapcsoló gomb. Az órásnál kb. 500 forintért kapható CR2032-es elemmel 120 órás készenléti időt ígér a Panasonic.
Ha felvesszük a szemüveget, akkor a kép enyhén zöldes lesz. Ez önmagában nem gond, az viszont már igen, hogy ezt korrigálni kényelmesen nem tudjuk, mert a VT20-as vezérlőszoftvere nem tárolja el a beállításokat külön a 3D-s üzemmódra. Nyilván áthidalható a dolog úgy, hogy csinálunk két optimális színprofilt, de az mindenképpen kényelmetlen, ha ezek között minden alkalommal váltani kell. A Samsung 3D-s tévéi ezt a helyzetet sokkal jobban kezelik.
A térérzet viszont tökéletes. Nyilván a Panasonic VT20-asával sem az IMAX élményt kapjuk, mert a történések itt sem törnek ki a vászonról, hanem helyette mélységet kapunk, azt viszont egyértelmű, hogy a 3D jobban „életre kel” egy plazmán, mint egy LCD-tévén. (A CES-en és az IFA-n szerzett tapasztalatok alapján szándékosan nem egyszerűsítettük le a helyzetet a Panasonic VT20-as sorozatára illetve a Samsung C7000-res LCD-ire, mert ugyanezt az eredményt kapjuk akkor is, ha Samsung plazmát és Samsung LCD-t hasonlítunk össze a 3D szempontjából.) A lényeg viszont az, hogy „szokásos” tesztfilmünk, a Monsters vs. Aliens esetében a legtöbb jelenetnél meggyőző volt a 3D, és a direkt 3D tesztelésre kitenyésztett videóknál is remek volt az összhatás. Fejfájást, egyéb rosszullétet ezúttal sem tapasztaltunk.
Kevés a tartalom
A Panasonic 3D-je kiváló, azonban ez elég keveset ér, ha nincsen a tévéhez megfelelő tartalom. Márpedig egyelőre egy kezünkön meg tudjuk számolni, hogy hány 3D-s Blu-ray filmet lehet megvenni. 2D-3D konverziót sajnos a Panasonic TX-P50VT20E nem kínál, amit a gyártó azzal indokol, hogy a felkonvertálással nem lehet tökéletes minőségű tartalmat előállítani, márpedig az nem lehet cél, hogy egy nem tökéletes 3D-s tartalommal elvegyék a felhasználók kedvét a vásárlástól. Ebben is van valami, ugyanakkor tartalom nélkül nehéz eladni a 3D-t, továbbá két évvel ezelőtt a Full HD-re való felkonvertálásnál senkit nem zavart, hogy a végeredmény nem lesz tökéletes. (Mellesleg a Samsung és a Sony tévék is tudnak normál tartalomból 3D-s anyagot csinálni.)
