LG DP1W médialejátszó teszt

Hardver

Az LG az asztali Blu-ray lejátszóiban is használt hardvert építette be a DP1W-be, amely elég sokoldalú: az MKV, DAT, MPG, AVI, VOB, TS, MOV, MP4, M2T, M2TS, WMV, ASF, FLV, IFO és MTS konténerekben az MPEG-1/2/4, DivX, XviD, H.264, WMV9, VC1, MJPEG és AVCHD kódolásokkal tud megbirkózni, hangformátumokból az MP3, OGG, WMA, APE, MPA, WAV, PCM, LPCM, ADPCM, AAC, FLAC, DTS és AC3 kódolásokat ismeri, képekből pedig a JPEG, BMP, GIF, TIF és a PNG fájlokat támogatja.

A felsorolt formátumok lejátszásával a készüléknek nincsen problémája, még a 90 Mbps-os illetve az L5.1 szintbeállítással tömörített H.264 videókat is akadozás nélkül tudta megjeleníteni, jó esélyünk van tehát arra, hogy bármilyen, az otthoni gyűjteményben megtalálható médiafájllal megbirkózzon. Beépített WLAN adaptere a 802.11n-es szabványt is ismeri, így az egyetlen problémánk a hálózati adapterrel volt, ami csak 10/100-as. Nem mintha ez nem lenne elég bármilyen médiafájl lejátszására, de ha ki akarjuk használni az USB-re kötött tárolók hálózati megosztását (ezzel tulajdonképpen egy egyszerű NAS-t kapunk), akkor a 100 Mbps kevés.

A jó teljesítmény és a műanyag ház ellenére a DP1W nem rendelkezik aktív hűtéssel, és mivel merevlemez sincs benne, működés közben teljesen néma. Szerencsére nem is melegszik komolyabban. Nem említettük még a DLNA-kompatibilitást – de ez egy ilyen készüléknél már nem különlegességnek, hanem alapkövetelménynek számít.

Üzembe helyzés

Bekapcsolás után első lépésben a nyelvet kell kiválasztanunk, majd a hálózati varázsló segítségével következhet a Wi-Fi vagy a vezetékes hálózathoz való csatlakozás.

Az előbbi esetben a készülék automatikusan megkeresi az elérhető hálózatokat, de lehetőségünk van kézzel is megadni az adatokat, például rejtett SSID esetén, vagy használhatjuk a WPS-t, amennyiben routerünk támogatja. A jelszó begépelése után egy kis képernyő mutatja, hogy létrejött a csatlakozás, és ha minden rendben, hamarosan a főmenüben találjuk magunkat.

A beállítások között igazi különlegességet nem találhatunk, de minden rendelkezésre áll ahhoz, hogy a képet és a hangot saját házimozink felszereltségének megfelelően állítsuk be. Változtatható a kimenet(ek) felbontása és képaránya, változtathatunk a fényerőn és kontraszton, valamint lehetőségünk van a digitális kimeneten az eredeti hangfolyamot vagy annak dekódolt sztereo változatát kiadni.

A hálózati beállításoknál megadhatjuk, hogy a készülék milyen néven szerepeljen a hálózaton, illetve ha szükséges, letilthatjuk a csatlakoztatott háttértárak megosztását. Mivel a készülék DivX VOD kompatibilis, ennek aktiválására is van lehetőségünk, illetve tudunk firmware-t frissíteni is (de csak USB portról, internetről nem). Mindezek mellett a teljes reset is megoldható.

Ami a kezelőfelületet illeti, ez nem túlságosan testreszabható, gyakorlatilag csak az ikonok, előnézeti képek méretét tudjuk megváltoztatni. Nincs megoldás még arra sem, hogy egy gyakran használt hálózati mappát, külön menüpontként, „kitegyünk” a kezdőképernyőre. Még szerencse, hogy legalább nem kell minden alkalommal újra bejelentkeznünk, ha a beállítások között bekapcsoljuk a Homelink Auto opciót.