LG 42LE8500 LED LCD tévé teszt

Képminőség

A betekintési szögek sötétben egészen kiválók, gyakorlatilag nincsen színtorzulás. Azonban ha világos van, akkor az extra előlap eléggé be tud zavarni, és a tükröződések miatt könnyen azt érezhetjük, hogy a fényerő csökken, a színek pedig fakulnak – pedig valójában ez nem így van.

A hátsó LED-eknek köszönhetően a háttérvilágítás majdnem annyira egyenletes, mint egy plazmatévé esetében. Tulajdonképpen csak a sarkokban gyengébb egy minimális mértékben a fényerő. Szintén ennek köszönhető, hogy oldalt, alul vagy felül illetve a sarkokban nincsen zavaró bevilágítás - de bekapcsolt local dimminggel clouding igen, erről később.

A színek pontosságáról az előző oldalon már írtunk, de természetesen azt is megvizsgáltuk, hogy a szürkeárnyalatok mennyire pontosak: az LG tévéje nagyon jól teljesített, majdnem tökéletesen egyenletes árnyalatokat képes megjeleníteni, különösebb elszíneződés nélkül.

Tévéadásokkal és más normál felbontású tartalmakkal a tévének alapvetően nincs rossz képe, de a felskálázást nem érezzük olyan jónak, mint a tavalyi SL szériánál. A körvonalak helyenként túl lágyak, amit ha képélesítéssel szeretnénk kompenzálni, akkor a kép más részein a túlélesítés jelei figyelhetők meg. Persze ha elég messze ülünk a tévétől, akkor ezeket a hibákat nem fogjuk látni – így leginkább azon múlik a dolog, hogy a távolságot illetően az SD vagy a HD adásokra optimalizálunk-e. A felskálázás hasonló a digitálisan érkező SD tartalomnál illetve a DVD lemezről lejátszott filmeknél is – nyilván csak akkor, ha a tévé nem eleve felméretezve kapja a jelet, mert ebben az esetben a képminőséget az határozza meg, hogy a forrás mennyire jó minőségben dolgozik. A tévéadásokhoz tartozik az is, hogy sajnos a tuner érzékenysége nem a legjobb, legalábbis ugyanott, ahol az LG tévéjével a MinDigTV adások vétele néha akadozott, más modellekkel ilyen problémát nem tapasztaltunk.

A HD tartalom minősége viszont kiváló, amit szerencsére minden újabb tévéről elmondhatunk már - a jó kép feltétele igazából csak annyi, hogy megtaláljuk az optimális beállításokat. Ha ezek megvannak, akkor a 42LE8500 részletgazdag, színeiben a tökéleteshez közeli képet ad. Azt vegyük figyelembe, hogy a digitális HDTV adásoknál sok múlik azon is, hogy milyen minőségben érkezik a tartalom. HDMI bemenetet használva a további ajánlott beállítások: dinamikus kontraszt ki, zajcsökkentés ki, digitális zajcsökkentés ki, fekete szint magas (vagy a forrás szerint), valósághű mozi Blu-ray filmekel be, egyébként ki, színskála normál, élkiemelő ki. Az egyetlen gondunk az IPS panel (local dimming nélkül) jónak nem mondható feketéjével lehet, ami miatt a tévé kontrasztaránya is csak átlagos.

Korábban a 42SL9000-nél azt írtuk, hogy a 100 Hz-es képalkotás nem teszi mesterkéltté a képet. Nos, ez a 42LE8500-ra sajnos nem igaz, pedig a képalkotás alapvetően továbbra is 100 Hz-es amit backlight scanning (a háttérvilágítás gyors villogása) egészít ki, ez a TruMotion 200 Hz. Továbbá, ha a TruMotiont bekapcsoljuk, akkor a nagy homogén felületek már a lassú mozgásnál is könnyen elmosódnak. Egyetlen helyzetben javít látványosan a képen a TruMotion, ez pedig a gyorsan mozgó feliratok, de ilyesmit ritkán nézünk.

Az LG azért megteszi a magáét, mert a TruMotion paraméterezhető, és akár egyedileg is megadható a folyamatosságnövelés illetve az elmosódáscsökkentés mértéke, 1-10-ig terjedő skálán. Lehet kísérletezni, de szerintünk a kikapcsoltnál jobb eredmény nem érhető el.

A válaszidő papíron 5 ms körüli, és a tévé tartja is ezt, normál körülmények között elmosódásra nem igazán kell számítanunk. Ráadásul az elektronika elég jó ahhoz, hogy sem a nagy kontrasztú gyorsan mozgó helyek előtt, sem azok mögött ne legyen az egyébként sokszor jelentkező sárgás illetve rózsaszínes elszíneződés.

Számítógéppel illetve játékkonzollal összekötve a tévét az 1:1-es megjelenítés lehetősége adott, de ahogyan korábban említettük, nem az eredeti, hanem a levágás nélkül opciót kell kiválasztanunk!

A képélességet ebben az esetben 40-50 körüli értékre érdemes belőni, és ne felejtsük el a fekete szint értékét is magasra átállítani! Az input lag szintén nem túl vészes, de azért még az érezhető tartományban van: alapból 50-60 ms közötti, ami a játék mód kiválasztásakor 20-30 ms-ra csökken, ez fps játékoknál 1-2 képkocka késést jelent, amivel már együtt lehet élni.

Hangminőség

A tévé sztereoban szólaltatja meg a hangot, a hangszórók a káva alsó részébe kerültek és lefelé sugároznak. A méretbeli korlátok miatt egetverő basszusra nem számíthatunk (sőt, igazából mély hangok egyáltalán nincsenek), cserébe 40-50-es hangerőértékig közepes és magas tartományban viszonylag tiszta hangot kapunk, jelentős torzítás nélkül. Az viszont egyértelmű, hogy sem komolyabb filmekhez, sem a beépített zenelejátszó használatához nem elegendő a két apróság – már egy 40-50 ezer forintos kompakt szettel is nagyságrendekkel jobb hangzást érhetünk el.

Menürendszer, távirányító

A 42LE8500 menürendszere nem tér el jelentősen a tavalyi csúcsmodellek menürendszerétől, csupán apró, kozmetikai változások történtek. Ezek egyike például az, hogy a főmenü menüpontjainak most már nincsen fix háttere, helyette részben átlátszó felületet kapunk. Mivel az LE8500-as széria a termékpaletta tetején helyezkedik el, opciókból nincsen hiány. A szokásos képjellemzők mellett beállítható külön a vízszintes és függőleges élesség, a bőrszín, kapcsolható a local dimming (amit helyi sötétítésre fordítottak le az LG-nél), a TrueMotion 200 Hz, állítható továbbá a gamma, a feketeszint, a fehéregyensúly, és van természetesen 24p is (valósághű mozi néven). A menü ráadásul lehetővé teszi azt is, hogy a jól eltalált beállításokat minden bemenetre átmásoljuk (alapból a tévé minden színprofil beállítását az adott bemenethez párosítja). A 42LE8500 menüje tartalmazza továbbá azt a beállításvarázslót is, amivel kalibráló műszer nélkül is relatív jó fényerő, kontraszt és képélesség állítható be.

A menü felépítése logikus, de azt továbbra is problémának tartjuk, hogy egyes lehetőségeket csak hosszas kattintgatás után érhetünk el. A gyakori funkciók egy gyorsmenübe kerültek, ami a távirányító Q.Menu gombjával érhető el. Itt a színprofilok mellett választható a képarány, illetve állítható néhány hangjellemző, az elalváskapcsoló valamint itt van mód a csatlakoztatott USB-s eszközök kezelésére is.

A távirányító alapvetően kézre áll, de az iránygombokkal egybeépített funkciópanelt kicsit szokni kell; nekünk nem tetszett, hogy az itt lévő gombok túl kemények és szerintünk rövid a lenyomás útja is. Gyorsgombot sok mindenhez kapunk, a menübe való belépés nélkül ezek a paraméterek állíthatók: bemenet, színprofil, energiatakarékosság, kedvenc adók, képarány, NetCast, EPG és néhány, a DVD-k lejátszáshoz kapcsolódó funkció (pl. feliratok.).