Red Bull MOBILE RBM2 mobiltelefon teszt

A Red Bull MOBILE a Telenor „almárkája” – nevét természetesen az energiaitalokat gyártó cégtől kapta, amely külföldön már több éve szerepel, mint virtuális mobilszolgáltató. Nálunk a helyzet valamivel egyszerűbb, idehaza gyakorlatilag csak egy márkanévről van szó, a felhasználók a Telenor hálózatán és a Telenorral kötött szerződés után telefonálhatnak, viszont speciális tarifacsomagokat és készülékeket használhatnak. A telefonok egyike az az RBM2, amelyet a Huawei gyárt, eredetileg U8230 néven. A készülék Android operációs rendszert használ, 3,5”-os érintőképernyője van és egy valódi okostelefon – viszont Red Bull Netshopjában tarifacsomagtól függően már 19 vagy 33 ezer forintért elérhető. Rögtön felmerül a kérdés: vajon érdemes-e ennyi pénzért ezt a készüléket választanunk, vagy esetleg csalódni fogunk? Ha röviden akarunk válaszolni, akkor az RBM2 nagyon megéri az árát – feltéve, hogy hajlandóak vagyunk három kompromisszumot kötni.

Külső

Annak ellenére, hogy csak 3,5”-os kijelzőt kapott, az RBM2 nem tartozik a kisebb készülékek közé, sőt, valamivel még a HTC Desire-nél is nagyobb: 116×62×14 mm-es, tömege viszont ugyanakkora, 133 gramm. A kisebb kijelzőt jelen esetben a vastagabb keretek ellensúlyozzák, amelyek a sokféle, nem feltétlenül igényes műanyaggal kombinálva olcsóvá teszik a mobil összhatását, mint amit a hasonló gyártmányoktól megszoktunk.

A bevezetőben említett első kompromisszumot rögtön az előlap fő „alkatrészével”, a 3,5”-es és 320×480 pixeles kijelzővel kell megkötnünk. Nem a felbontással van probléma (ez végül is a standard felbontás az Android platform esetében, és sokkal jobb, mint például a QVGA Wildfire), hanem maga az LCD panel tűnik gyenge kontrasztúnak. Szerencsére a maximális fényerővel nincs probléma, így napfényben is jól olvasható a tartalma, viszont ebben az esetben sokat fogyaszt, a külső fényviszonyokat érzékelő szenzor hiányában pedig nekünk kell manuálisan állítgatni a fényerőt.

A kijelző feletti vastag sávon a márkajelzés felett a videohívás 640×480 pixeles felbontású kameráját, illetve a hangszórót találjuk – alul pedig a kötelező négy gombot, illetve egy apró hanyattegeret. A négy gomb itt nem a szokásos funkciókat látja el: a bal szélső a hívásnaplóhoz visz, a következő az aktuális képernyőhöz vagy programhoz tartozó menüt hívja elő, az utána következő gombok pedig a „vissza” és a főképernyőhöz való visszatérés funkcióját kapták (utóbbi egyébként testre szabható, hogy mit is csináljon). A hanyattegér funkciójának megfelelően működik, és természetesen be is nyomható. A gombok maguk egyébként úgy néznek ki, mintha érintésérzékenyek lennének, de nem azok – rendesen be kell nyomni őket, ami a kialakítás miatt nem mindig kényelmes, hiszen egyetlen lemezt kell nyomogatnunk.

A hangerőállításra szolgáló billentyű a jobb, a ki-/bekapcsolást és képernyőlezárást is végző gomb pedig a bal oldal felső részére került. Ha bal kezünkbe fogjuk a telefont, az utóbbi pont a hüvelykujjunknál, az előbbi pedig a mutatóujjunknál lesz. A gombok színben illeszkednek a telefont körbefutó, selyemfényű ezüst keretbe, ezt pedig egy fényes ezüst színű keret viszi tovább a képernyő irányába.

A jobb oldal alsó részére került a dedikált expozíciós gomb (amelynek funkcióját egyébként a hanyattegér benyomásával helyettesíthetjük), a bal oldal alsó részén pedig a microSD kártya foglalatát találjuk – ez természetesen a telefon kikapcsolása nélkül is cserélhető.

A telefon alsó része a mikrofon nyílását leszámítva teljesen üres, a tetején viszont egy kihajtható műanyag fedél mögött lapul a szabványos microUSB és a szabványos, de jóval kevésbé elfogadott 2,5 mm-es audio port. A hangkimenet jelenti a második nagy(obb) kompromisszumot, hiszen a mellékeltnél nagyságrendekkel jobb hangminőségű fülhallgatónkat nem fogjuk tudni használni a telefonnal csak akkor, ha igénybe vesszük a (szintén tartozék) átalakítót. Ennek használata viszont plusz macera, arról nem is beszélve, hogy könnyű elhagyni, megtörni, stb. Szerintünk kicsit érthetetlen az is, hogy miért kellett egy ilyen olcsó műanyag fedéllel eltakarni ezt a két csatlakozót – tény, hogy a telefont „áramvonalasítja”, de kinyitva, zsebünkben, könnyen leszakadhat.

A hátára fordítva az RBM2-őt, a márkanév birtokosának köszönhető, igényes grafikát vehetjük szemügyre, valamint egy ezüstszínű betétben előbukkan a gyártó neve és a 3,2 Mpixeles kamera objektívje is. Alul három csík mögött a külső hangszóró rejtőzik, ha pedig a fedelet eltávolítjuk, láthatjuk az 1500 mAh-ás akkumulátort, amivel, ha nem sokat piszkáljuk, akár többnapos készenléti időre is számíthatunk.