Samsung UE32D5500 LCD-tévé teszt

Képminőség

Fekete, kontrasztarány

Az LCD-tévék feketéje általában nem olyan mély, mint a plazmatévéké, bár az kétségtelen, hogy a gyártók e téren nagyon sokat fejlődtek. Főleg a Samsung és a Sharp, amelynek az UE32D5500 esetében is megvan a maga eredménye. 121 cd/m²-es fehér fényerő mellett 0,03 cd/m²-es feketetét mértünk, ami 3903:1-es kontrasztarányban felel meg. Kiváló adat, kár, hogy csak papíron. A mérést ugyanis általában a kijelző középső részén szoktuk elvégezni, és az UE32D5500 esetében is így tettünk először, így jöttek ki a fenti adatok. A LED-es tévéknél azonban már megszokhattuk, hogy a fényerőeloszlás nem egészen egyenletes, a tévé sarkaiban például a fekete és a fehér esetében is gyengébb értékeket lehet mérni, volt olyan terület, ahol 1000:1 alá mértünk.
Local dimming nincs, dinamikus kontraszt viszont van, ám ezt szerintünk nem érdemes használni, mert az elektronika eléggé lomhán igazítja a fényerőt a megjelenített tartalomhoz, ami filmnézés közben zavaró lehet.

Szürkeárnyalat

Az elektronikát a legjobban próbára tévő feladatok egyike a szürkeárnyalatos teszt, amelyen a D5500 nem teljesített túl jól. Nemcsak az árnyalatok egyenletességével voltak gondok, hanem azzal is, hogy sok helyen a szürke vöröses vagy zöldes árnyalatot kapott. Ez a teszt jól mutatja, hogy, bár a mérések alapján a tévé színhelyessége nem olyan rossz, azért a színreprodukció a tökéletestől messze van.

Fényerő, betekintési szögek

Ahogyan néhány sorral feljebb már említettük, a Samsung mérnökeinek ezúttal sem sikerült tökéletes diffúzort alkotniuk, a sarkokban egyértelműen látszik, hogy eltér a fényerő, a káva alsó és felső élein pedig jól megfigyelhető a LED-ek elhelyezkedéséből adódó bevilágítás is. A fekete esetében a bevilágítás főleg akkor okozhat gondot, ha 4:3-as vagy 2,35:1-es képarányú filmet nézünk.

Clouding a feketével és a kontrasztaránnnyal foglalkozó részben kifejtett dolog miatt értelemszerűen van (az ok-okozati összefüggés persze valójában éppen fordított), de normál használat közben azért szerencsére ez nem igazán látható.

A betekintési szög alapvetően jó, hiszen egy S-PVA panel ebből a szempontból mindig jól teljesített. Ugyanakkor az Ultra Clear panel miatt meg kell említenünk azt is, hogy világosban nagyon is romlik az oldalról nézett kép minősége, mert a szobában lévő tárgyak visszatükröződnek a tévében.

Képminőség – SD

32 colos méretben illik a normál felbontású tévéadásokat és a DVD lemezeket szépen megjeleníteni, és szerencsére a Samsung sem okoz csalódást e téren az UE32D5500-zal. Azt ugyanakkor vegyünk figyelembe, hogy ugyanaz a képjavító algoritmus nem feltétlenül ad kiváló eredményt 40-42 colos méretben is; a tévé jóságát ugyanis alapvetően befolyásolja, hogy mekkora képátlóra kerül ki a végeredmény. Az igazság az, hogy a gyártók fejlődtek már annyit az elmúlt években, hogy 32 colon ne lehessen nagy különbségeket tenni típus és típus között. Nem ragozzuk tovább a dolgot, az UE32D5500-nak SD tartalommal nincs rossz képe, főleg, ha még azt is figyelembe vesszük, hogy 32 col az a képátló, amit mindenki az optimális távolsághoz képest messzebbről fog nézni.

Képminőség – HD

HD felbontású anyagokkal a képminőség értelemszerűen remek; a szürkeárnyalatos teszt eredménye alapján – mint azt korábban már sokszor mondtuk – tehát nem szabad leírni egyetlen tévét sem. Az UE32D5500 is jól teljesít ha nem tesztábrákat, hanem valódi filmeket, sorozatokat jelenítünk meg rajta, ami részben persze annak is köszönhető, hogy a 32 colos méret nem elég arra, hogy (akár már az optimális nézési távolságból is) az esetleges képhibákat észrevegyük. Néhány árnyalat ugyan a sarkokban kimarad, de ez a végeredményt érdemben nem befolyásolja.

Mozgókép felbontás, Clear Motion Rate

A Samsung 100 Hz-es technológiájának elnevezése kissé csalóka, főleg akkor, ha a teljes termékpalettát nézzük, mert a Clear Motion Rate 100, 200, 400 és 800 Hz-es változatai eltérő megoldásokat használnak az elmosódás csökkentésére. 200 Hz feletti értéknél az elektronika köztes képkockák kiszámolására (is) képes, a D5500-as tévék azonban csak a 100 Hz-es verziót támogatják, ami valójában csak a scanning backlight alkalmazását jelenti a normál 50 Hz-es képfrissítési frekvencia mellett. Azaz a képkockák száma úgy kétszereződik meg, hogy az elektronika a LED-ek gyors ki és bekapcsolgatásával minden meglévő két képkocka közé egy feketét illeszt be.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Kisebb utánhúzást és jobb mozgókép felbontást; a méréseink szerint ez utóbbi adat 850 sor körül van, ami egy LCD-től egyáltalán nem rossz. És különösebb mellékhatások nélkül. Az viszont jól látszik, hogy a Samsung itt sem a tökéletességre törekedett, mert a LED-mozgásjavítás bekapcsolásával a fényerő kb. felére csökken, amit manuálisan kell kompenzálni (ezért is szerepel kétféle fényerő az előző oldalon az optimális beállításoknál).

PC/játékkonzol

Kis túlzással a 32 colos tévé felfogható úgy is, mint egy nagy monitor. Természetesen 1:1-es leképezés rendelkezésre áll, az pedig, hogy az elektronika nem tud mindenféle extra trükköket, megmutatkozik a relatív alacsony, 29 ms-os input lag értékben is. Ezt természetesen úgy értük el, hogy a LED-mozgásjavításon kívül minden képjavítót kikapcsoltunk.

Hangminőség

A Samsung a vékony kávába nem tudott igazán jó minőségű hangszórókat beépíteni – jelentkezzen, akinek ez meglepetést okoz. Ami papíron 2×10 watt, az a valóságban messze nem hangzik annyinak: mély hangokat a sztereo hangszórópár szinte egyáltalán nem tud előállítani, a teltség érzése pedig a közepes és magas tartományban is hiányzik. A hírek meghallgatásához ez bőven elég, de ha komolyabb mozizáson gondolkodunk, akkor a hang kérdését máshogyan kell megoldanunk.