Huawei Ascend P6 okostelefon teszt

Hardver

Kiderült, hogy az Ascend Mate biztosan nem azért nagy, mert a hardver nem fér volna bele egy kisebb készülékházba: a P6-osban gyakorlatilag egy az egyben ugyanaz a vas teljesít szolgálatot, mint a vállalat első phabletjében. Ez egészen pontosan egy négymagos, 1,5 GHz-es K3V2-es processzort jelent (Cortex-A9-es magokkal), Vivante GC4000-es GPU-t, 2 GB RAM-os és 8 GB-os belső tárhelyet. Utóbbiból alapesetben 5,6 GB van szabadon, de természetesen van lehetőség az utólagos bővítésre, ha a kapacitás kevésnek bizonyulna. Bár a K3V2 négymagos, sebesség terén azért nem annyira ütős, mint a Qualcomm vagy a Samsung hasonló termékei, a chip inkább a nagy nevű riválisok kétmagos chipjeihez mérhető teljesítményt tud felmutatni. Persze ez sem kevés, azt pedig mindenképpen értékelhetjük, hogy a Huawei, bár nyilván presztízsből ragaszkodik a saját rendszerchiphez, azért olyan megoldást szállít, ami abszolút megállja a helyét.

Az Ascend P6 kijelzője 4,7 colos, felbontása pedig 720×1280 pixel, amely 312 PPI-s részletességnek felel meg. Ez nem rossz adat, persze elmarad a Full HD felbontású mobilokétól, de ettől még az elmondható, hogy a részletességgel az égvilágon semmi gond nincsen, a betűk rajzolata kiváló, a képek, videók és játékok pedig nagyon szépen jelennek meg a telefonon. A Huawei a panelt Gorilla Glass üveg mögé bújtatta, így elvileg nem is karcolódik. Nagy pozitívum, hogy a gyártó nem elégedett meg egy egyszerű TFT-vel, hanem IPS+ technológiájú LCD-t alkalmaz, így a színek valósághűek, a betekintési szög pedig minden irányban remek.

Az egyetlen hátrány az, hogy a háttérvilágítás nem túl acélos, ezért kültéren nem annyira jó a kijelző láthatósága, mint a versenytársaké. Ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a vékony burkolat alá nem fér volna be olyan fényforrás, amely sokkal nagyobb fényt ad – vagy, ha mégis, akkor pedig az akkumulátornak nem maradt volna elég hely, ami az üzemidőt befolyásolta volna hátrányosan. A kijelzővel kapcsolatban egy érdekességet meg kell említenünk, mégpedig azt, hogy nemcsak a fényessége állítható, hanem a fehéregyensúly is – ez nem túl gyakori a telefonoknál. A panel átkapcsolható szuperérzékeny üzemmódba is, így a hívásokat kesztyűben is fel tudjuk venni.

A Huawei Ascend P6 a kapcsolódási lehetőségek terén nem túl erős, ami leginkább abban mutatkozik meg, hogy nem tartalmaz LTE-modemet. Ugyanakkor sajnos a HSPA adapter sem túl acélos, mert csak 21,6/5,76 Mbps-os sebességre képes – pedig a hasonló hardverrel szerelt Ascend Mate (amely ráadásul korábbi modell) a HSPA+ hálózatokat is tudja használni. A Bluetooth 3.0 szabványú, a WiFi adapter segítségével pedig n-es hálózatokhoz tudunk kapcsolódni. Kapunk mindezeken felül A-GPS-t és FM-rádiót is, az NFC adapter azonban érthetetlen módon ebből a telefonból is kimaradt. A közelségérzékelő mellett a készülékház giroszenzort, gyorsulásmérőt, digitális iránytűt és hőmérőt is rejt. Az USB MHL módban nem képes működni, viszont megfelelő adapterrel hostként (OTG) igen.