Sony Ericsson XPERIA X10 Mini Pro mobiltelefon teszt

Az XPERIA X10 Mini Pro a Sony Ericsson idén februárban bejelentett androidos vonalába tartozik. Legközelebbi rokona az X10 Mini, ettől a telefontól az alulról kicsúsztatható QWERTY billentyűzetben különbözik – és mint látni fogjuk, ez önmagában elég ahhoz, hogy egy alapvetően kényelmetlenül használható készüléket egészen jó telefonná varázsoljon. Az új frissítésnek köszönhetően ráadásul az X10 Mini Pro immár nem az 1.6-os Androidot használja, hanem a 2.1-es verziót – ugyan ez sem a legújabb, de legalább már nem egyértelműen a Sony Ericssoné a kétes dicsőséget jelentő, „a legelmaradottabb Android verziót használó nagy gyártó” cím.

Külső

A képek kevésbé tudják visszaadni, de az X10 Mini Pro valóban mini: a ma elterjedt nagy és lapos okostelefonok után kifejezetten nagy meglepetést tud okozni egy ilyen kicsi, de zömök készülék. A telefon csukott állapotban 88×51×17 mm-es, tömege pedig 120 gramm. Összeszerelése példás, a felhasznált anyagok is jók, annak ellenére, hogy a telefon alapvetően műanyagból készült (és természetesen az oldalán végigfutó krómszínű csík is az).

Az előlap alsó része és az ehhez kapcsolódó rugós nyitó-záró mechanizmus viszont fémből készült, ez a rész kifejezetten masszív, strapabíró hatást kelt, a készülék billentyűzete nyitásakor és zárásakor is határozottan pattan a helyére. A két rész között csak minimális „játékot” éreztünk, és valószínűleg ez a tartós használat során sem fog jelentősen romlani.

A fényes fekete és króm összeállítás az ujjlenyomatok rögzítésének melegágya - a hátlap viszont matt, enyhén gumis hatást keltő anyagból készült, aminek előnye, hogy nem csúszik, így még kesztyűben is jól megfogható a telefon. Az már más kérdés, hogy a mindössze 2,55”-os kapacitív érintőképernyő csak a legvékonyabb cérnakesztyűben kezelhető biztonsággal. A kijelző felbontása 320×240 pixel, sajnos az Android világában ez az alsó kategóriás készülékek felbontása, és, amint látni fogjuk, ez több problémát is okoz. A leginkább persze az zavaró, hogy a kijelző részletessége korlátozza a Marketről elérhető programok számát, valamint nagy gond az is, hogy az apróbb kezelőszervek szinte felismerhetetlenek, a kis képátlóval kombinálva pedig nehezen is megnyomhatók.

A kijelző egyébként az amúgy nem különösebben hatalmas előlapot sem tölti ki teljesen: az oldalsó keretek is viszonylag vaskosak, lent és fent szintén bőven marad hely másnak. Felül például a márkajelzés felett a hangszórót, tőle jobbra pedig a kétszínű (zöld és narancs) visszajelző LED-et találjuk. Balra, szinte láthatatlanul, a közelségérzékelőt helyezték el.

A kijelző alatti részen egy csíkban három gombot találunk. A gombok közül a bal oldalival az aktuális menüt hívhatjuk elő, a középsővel a kezdőképernyőre jutunk, míg a jobb oldali egy egyszerű visszalépő billentyű. Külön a keresést elindító gombot viszont nem kapunk, a kereséshez alapból egy widget szolgál az egyik kezdőképernyőn. A középső gomb hosszú lenyomásával az Androidnál megszokott feladatkezelő bukkan elő.

A telefon jobb oldalán lent a kamera dedikált exponáló gombját helyezték el (ezt enyhén benyomva a villámgyors autofókuszt aktiválhatjuk), felül pedig a hangerőállítót. Felülre került a ki- és bekapcsolást, illetve a képernyő lezárását végző billentyű, illetve a 3,5 mm-es fülhallgató-aljzat. Ez utóbbinak speciális „kiegészítése” is van, de a gyárilag mellékelt headset ezt nem használja ki.

A telefon alján a csukló- vagy nyakpánt rögzítésére szolgáló szemet és a mikrofont találjuk, a bal oldalon pedig, gyakorlatilag a billentyűzet oldalán, a töltésre és adatátvitelre szolgáló microUSB portot.

Megfordítva a telefont, a már említett matt műanyagból készült hátlapot láthatjuk, középen a cégnévvel és logóval, fent pedig az 5 Mpixeles kameramodul és a hozzá tartozó LED-es segédfény lapul. A lenti három csík mögött a meglepően hangos külső hangszóró található. Maga a hátlap teljes egészében eltávolítható, ekkor férünk hozzá az 930 mAh-ás akkuhoz és a SIM kártyához.

A microSD kártya nyílása a microUSB porttól jobbra, a fedél alatt található – a kártya maga szerencsére az akku kivétele nélkül is cserélhető. Bár az akku kapacitása kicsinek tűnhet, az üzemidő az okostelefonok kategóriájában egész jó: két napot szinte biztos kibír a készülék, átlagos használattal pedig akár három napig is kihúzhatjuk egyetlen töltéssel.

Ami az X10 Mini Pro különlegességét, a QWERTY billentyűzetet illeti, ez igazán kiválóan sikeredett; apró mérete ellenére nagyon jól használható, a gombok kényelmesek, és sokkal gyorsabban lehet vele üzenetet írni, mint bármelyik nagyképernyős virtuális versenytársával. A fontosabb karaktereket ráadásul külön menü előhívása nélkül is elérhetjük – kivéve sajnos az ékezetes betűket, amelyekhez csak a megszokott kerülők segítségével jutunk el.