Panasonic Viera TX-37LZD85F

A Panasonic LCD-tévé termékpalettája meglehetősen szűk, elsősorban annak köszönhetően, hogy a Japán gyártó a plazma technológia elkötelezett híveként elég későn csatlakozott ehhez a piachoz. A meglévő modellek viszont tökéletesen tükrözik a piaci igényeket, a tévék zöme ugyanis 32 illetve 37 colos képátlóval bír, s éppen ez a méretosztály az, amelyik a legnépszerűbb, e kettőben talál gazdára az eladott LCD tévék több, mint háromnegyede. A TX-37LZD85F a felsőkategória képviselője, a Panasonic berkein belül nála csak egyetlen jobb modell van, ám az sem paneljét, vagy a képfeldolgozó elektronikáját tekintve nyújt többet, hanem van néhány extra szolgáltatása, például PIP.

Külső

A megjelenésben nehéz újat alkotni – illetve talán nem is lenne az, de sokan nem is próbálkoznak, nehogy az átlagból túlságosan kilógó dizájn elriassza a felhasználókat. A Panasonic mérnökei minden bizonnyal hasonlóan gondolkodtak, s ennek eredményeképpen született meg tesztünk alanya a TX-37LZD85F. A káva fényes fekete színű, meglehetősen vastag. Ennek ellenére a hangszórók nem fértek bele; a sztereo hangfalpár egy alsó kis „dobozba” került. A hangszórók doboza alul ívelt formát kapott, ami egy kis vidámságot kölcsönöz a tévének.

A talp szintén nagyméretű, körben ezüstcsík díszíti, csakúgy, mint a tévé kávájának felső, valamint a hangszórók borításának alsó részét. A talp kiépítéséből adódóan a tévé nem forgatható, cserébe viszont a kettő teljesen külön választható, arra az esetre, ha a tévét a falra szeretnénk erősíteni. A káva hátsó részén ráadásul kétféle előkészítés is van a fali konzolok számára. Jobb oldalt csatlakozópanelt, egy SDHC olvasót és kezelőszerveket találunk, utóbbi jó szolgálatot tehet, ha a tévét gyorsan szeretnénk ki- vagy bekapcsolni, és nincs kéznél a távirányító.

Belső

A tévébe az IPS Alpha panelje került. A céget a Hitachi alapította, és 2006 óta gyárt IPS paneleket. A TX-37LZD85F-be a Full HD-s 37 colos változat került, amely papíron impozáns jellemzőkkel bír. Azt viszont tudni kell, hogy a fekete szín megjelenítése és emiatt a jó kontrasztarány hagyományosan nem az erőssége az ilyesfajta paneleknek – a mérésekből rögtön kiderül, az IPS Alpha tudott-e javítani ezen a két tulajdonságon.
A tévé panelje Full HD felbontású (1920×1080 pixeles), fényereje 500 cd/m² statikus kontrasztaránya pedig 900:1-hez. Ha a dinamikus színprofilt választjuk ki, utóbbi 10 000:1-re nő, persze ízlés kérdése, hogy az így kapott megjelenítés kinek mennyire jön be. A kijelző válaszideje 8 ms (6 ms szürkeárnyalatos váltás esetén), a betekintési szög pedig mindkét irányból 178 fokos.
A Panasonic tévéje megkapta a HD-Ready 1080p logót, amely a Full HD felbontás mellett azt is jelzi, hogy a HDMI bemeneten pixelpontos megjelenítés is választható, illetve, hogy a tévé a 24p jel fogadására is alkalmas. Bár a logó önmagában nem garantálja, hogy a tévé a 24 Hz-es anyagot „helyesen” is jeleníti meg, emiatt sem kell aggódnunk, a tévé valóban 24p-s: a 100Hz motion picture pro2-vel kombinálva megfelelő sebességgel jeleníti meg a képet.

A tévé audio fronton nem túl erős, csak sztereo hangszórópár került bele, ennyi pénzért talán már elvárható lenne egy komolyabb hangrendszer is – igaz, ha valaki minőségi hangélményre vágyik, az úgysem a tévé hangszóróit használja majd. Bár a tévébe került DVB-T tuner is, ez csak az MPEG-2-es adások vételére alkalmas. A Panasonic dicséretére legyen mondva, ha a menüben Magyarországot választjuk ki, akkor a DVB-T-hez kapcsolódó beállítások meg sem jelennek, ez legalább nem megtévesztő.

Képminőség I

A tévé gyári beállításai közepesek. A fényerő a szokásoknak megfelelően túlságosan nagy volt, a színhőmérséklet beállításai viszont megfelelőek voltak és a normál színprofil volt az alapértelmezett beállítás. Sajnos a színhelyesség ezzel együtt is csak közepes. Természetesen, ha a TX-37LZD85F-et számítógépre kötjük, a szokásos eljárással bekalibrálható.
A gyári beállításokkal a fehér fényerő 401 cd/m2, a fekete színé pedig 0,35 cd/m2; a kontrasztarány így 1133:1-hez. Mondanunk sem kell, ez távolról sem az optimális eset. Sajnos a tévé menürendszere a fényerő és a kontrasztarány állításához nem túl jól használható, főleg reprodukálni nehéz a beállításokat, mert a menüben a csuszkákhoz nem tartozik mérőszám. Ezen kívül az is gond, hogy a fényerő csak minimális mértékben tolja el a fekete fényerősségét (minimális fényerővel és maximális kontrasztaránnyal 267 cd/m2 a fényerő), így csak a kontrasztarány kárárra tudunk ennél lejjebb menni. Zavaró az is, hogy a képélességnél sem egyértelmű, hogy melyik a 0 állás – a teszt során egyébként kiderült, hogy középen található.

Az ajánlott beállításokat jobb híján a minimum értékhez képest adjuk meg: fényerő 33, kontraszt 31, színtelitettség 36, képélesség 4 sima tévézéshez és 3, ha HDMI bemenetet használunk, színhőmérséklet normál vagy meleg, színkezelés ki, zajcsökkentés (ez P-NR néven fut) ki. Sajnos ezekkel a beállításokkal a kontrasztarány csökken: 256 cd/m² fényerő mellett 576:1-es arányt mértünk. A fenti beállításokkal a deltaE értéke 3,17 lett.

A túlpásztázás és 24p opciók nem a képjellemzők, hanem a beállítások közé került, ha BD lejátszót használunk, és/vagy a tévét számítógéppel kötjük össze, ne feledkezzünk meg ezek beállításáról sem: a túlpásztázást kapcsoljuk ki, a 24p-t pedig, ha kompatibilis BD-lejátszónk van, aktiváljuk.
Az IPS panel működési elvéből adódóan jó betekintési szöget ad mindkét irányban, ez a Panasonic tévéje esetén is így van. Korábban a panelek gyengéje volt, hogy a sötét részek oldalról lilás árnyalatot kaptak, a Hitachinak ezt viszont sikerült kiküszöbölnie.

Képminőség II

A Panasonic Vreal Pro 3 névre keresztelte harmadik generációs képjavító áramkörét, amely akár ahhoz is elegendő számítási kapacitást nyújt, hogy a teljes HD felbontású képbe belenyúljon. Full HD esetén ennek nyilván nem sok értelme van, a tévéadásoknál és DVD lemezeknél viszont hasznát vehetjük! Főleg úgy, hogy a tévé négyféle színprofilját szabadon beállíthatjuk. Ráadásul a tévé nemcsak azt jegyzi meg, hogy egy-egy bemenethez milyen színprofilt választunk ki, hanem az adott kombináció részletes beállításait is eltárolja. Azaz a normál profilt használhatjuk tévéhez lápélesítéssel, HDMI bemenethez meg anélkül. Ez jól is jön, mert a távirányítón nincs közvetlen gomb a színprofil változtatásához.
De térjünk vissza a Vreal Pro 3 chiphez! A lapka átméretezése kiváló, a zajszűrés viszont már kevésbé hatékony. Magas és közepes beállítást semmiképp se használjunk, mert fontos részletek vesznek kárba. A minimális szinttel már érdemes próbálkozni, de összességében a legjobb eredmény akkor kapjuk, ha ezt a zajszűrést teljesen kikapcsoljuk. Ez egyébként nem Panasonic jellemző, szinte az összes tévéről elmondhatjuk ugyanezt.

DVD lejátszóval és nagyfelbontású műsorokkal a tévé képe kifogástalan (átméretezés, képélesség és képzaj szempontjából), ahogyan a számítógépes összeköttetés esetén sincs okunk panaszra. A 24p algoritmusa azonban nem választható, a megszoksz vagy megszöksz tipikus esete. A kép összességében mégsem az igazi, az IPS panel túlságosan világos feketéje miatt. Ha a tévét főleg nappal, vagy lámpa fénye mellett használjuk, ez még nem is jelent akkor gondot, de sötétben sajnos nem az igazi a tévé - ha rendszeresen este nézünk tévét, ez zavaró lehet. És sajnos az is látszik, hogy a gyenge fekete magával rántja a kontrasztarányt: a részletesség csökken, főleg a sötétebb képrészleteknél.