Panasonic TX-P42G10E teszt

Képminőség II

Az első, amire kíváncsiak voltunk, hogy a 600 Hz-es vezérlés számít-e bármit. Röviden: igen. A képernyő alsó részén futó betűk esetében valamivel élesebbnek tűntek a határvonalak, a tesztjelenetekben pedig a háttér előtt gyorsan mozgó objektumok körvonala mellett megfigyelhető elmosódás mértéke csökkent. Azonban az előny messze nem olyan drámai egy 100 Hz-es tévével összevetve, mint egy 60 és egy 100 Hz-es tévét összehasonlítva.

A 600 Hz-es képfrissítés ellenére a plazmákra jellemző vibráció nem tűnt el, s soha nem is fog. Észrevenni viszont valószínűleg csak az érzékenyebbek fogják majd, és ők is csak akkor, ha 4:3-as képarányra kapcsolják a tévét – ilyenkor a szürke oldalsó csíkok vibrálnak valamennyire – vagy akkor, ha nagyobb szürke felület van a képen.

Az elektronika a Panasonic hagyományainak megfelelően továbbra sem agresszív, a tévé képe akár a legerősebb képélesítéssel is bőven nézhető. Blu-ray és DVD-k esetében azért érdemes 2-4-es érték közé belőni ezt az opciót. A tévében a VREAL Pro4 lapka végzi a képfeldolgozást, s bár a számítási teljesítménye elég akár a HD tartalom feldolgozásához is, a zajszűrő algoritmusa továbbra is felejthető. A legnagyobb probléma, hogy a zaj mellett értékes képrészletek is kárba vesznek (pl. arcvonások). A zajszűrést tehát ajánlott kikapcsolni, s ez vonatkozik a 3D-s szűrőre is. Utóbbi nem olyan rossz, de gyakorlatilag csak a logók/feliratok melletti területen érzékelhető a hatása.
A G10-es képe továbbra is jól példázza, hogy a plazmák képe tévéadásokkal és DVD-kkel sokkal szebb, mint bármelyik LCD-tévé képe, a 107 cm-es képátló dacára a látottakkal teljesen elégedettek voltunk. A színek torzulása normál adásokkal sem vészes (torzulás alatt itt most a felkonvertálás miatt érezhető fakulást értjük), de igazán jó eredményt a nagyfelbontású tartalmakkal kaptunk – de a színek még ekkor sem voltak túlszaturáltak.

A tévét számítógéppel összekötve választhatunk pixelpontos megjelenítést is, a betűk tűélesek. Viszont a beégés veszélye miatt a TX-P42G10E-t is legfeljebb egyszer-egyszer ajánlott ilyen célra használni.

Menürendszer

A generációváltás a menünek is jót tett. A két korábban nálunk járt Panasonic tévé kezelőfelületével több gondunk is akadt, ezeket az új verzióban kijavították. A fényerőt, és hasonló paramétereket most már számmal is jelzik, a képjellemzők között pedig megjelent a fehéregyensúly valamint a gamma is.

Színprofilból négy is van; tévézéshez a normál, mozi és dinamikus beállításokat használhatjuk, míg az AV bemenetekkel a játék üzemmód is kiválasztható. Ötletes kezdeményezés, hogy ez utóbbit kiválasztva kérhetünk egy órát a kép sarkába, amely mutatja, hogy mennyi idő telt el a játék mód kiválasztása óta – azaz tudni lehet, hogy nagyjából mióta játszunk. Ez főleg a beégés elkerülése érdekében fontos infó.

Hogy a gyártók mennyire rámentek az energiatakarékos vonalra, azt jól példázza a tévébe épített Intelligent Auto Standby funkciós is, amely nem a tévét küldi alvó módba, hanem a csatlakoztatott szórakoztatóelektronikai berendezéseket, ha éppen nem használjuk őket. (Ez a szolgáltatás persze csak azokkal az egységekkel működik, amelyeket a VIERA Linken keresztül is vezérelhetünk.)

A VIERA Link a távirányító átalakításának is köszönhetően eléggé nagy hangsúlyt kapott, amivel nincs is baj, de a navigációs gomb feletti három gigászi gomb kicsit zavaró lehet, ha nincs más Pana eszköz otthonunkban. A távirányító alapvető formája és a gombok elhelyezkedése viszont nem változott, ezzel továbbra is elégedettek voltunk.

Képnézegető

Memóriakártya behelyezésekor automatikusan felugrik egy menü, ahol kiválaszthatjuk, hogy képet vagy videót akarunk nézni. Képekhez a tévé automatikusan aláfestő zenét illeszt be – ezeket sajátra nem cserélhetjük le, legfeljebb kikapcsolhatjuk, ha a három melódiából egyik sem tetszene. A képnézegető legnagyobb hibáját szintén orvosolta a Panasonic: a képek közötti léptetés most már jobbra-balra gombokkal egyből megy, és érzésre gyorsabb lett az előnézeti képek legenerálása is. A fájlokat viszont érdemes leméretezni 1920×1080-as méretre, mert a 2-3 megás JPEG-ek betöltése továbbra is lassú. A képek szerkesztése nem lehetséges; egyedül az elforgatásra van mód, még nagyítani sem tudunk. (A tévé a képeket teljes képernyős módban mutatja.)

A G10-es széria a memóriakártyáról csak az AVCHD kódolású videókat látssza le, alapvetően csak azért került a tévébe, hogy a Panasonic videokamerákkal felvett HD videókat megnézhessük. Összességében nem sok tehát, amit kapunk.

Összegzés

A különféle tévégyártók a képminőséget tekintve lassan beérik egymást, a harc a hozzáadott értékek felé mozdul el. A TX-P42G10E kicsit szembe megy ezzel a trenddel, nem tud csatlakozni az Internetre, és memóriakártyáról is legfeljebb a házi videókat játssza le. Ennek ellenére nagyon jó a tévé, a képminőségével teljesen elégedettek voltunk. Az ára kicsit magas, aminek nem feltétlenül a Panasonic árképzése, hanem inkább a gyenge forint az oka.

A Panasonic TX-P42G10E-t, a Panasonictól kaptuk tesztelésre. Ajánlott végfelhasználói ára 350 000 forint.