Samsung UE46C7000 3D tévé teszt
3D – elmélet és gyakorlat
A tévé igazi nagy durranása a 3D, Magyarországon ez a típus az első a kereskedelmi forgalomba került modellek közül, amely képes térbeli megjelenítésre. Habár a CES-en már végigjártuk a nagyok 3D megoldásait, sok kérdés maradt, amire csak a részletes és alapos tesztek adhatnak választ. Az UE46C7000WW-t a Samsung BD-C6900-as Blu-ray lejátszójával próbáltuk ki, valamint a Monsters vs. Aliens 3D változatával. Bár ez a film animációs, a gyakorlati tapasztalatok alapján a térérzet nem is jobb és nem is rosszabb, mint egy „normál” film esetén.
A Samsung UE46C7000 aktív shutteres szemüveggel együtt ad térhatású képet. Hogyan működik a 3D? cikkünkben részletesen írtunk erről a 3D-s megoldásról is, így most csak röviden annyit, hogy a tévé felváltva jeleníti meg a bal és a jobb szem számára készített képet, míg a szemüveg a másik szemet „kitakarja”.
A két szem eltérő információkat kap, agyunk pedig ezek alapján ki tudja számolni az objektumok egymáshoz viszonyított térbeli helyzetét.
A Samsung a tévéhez egy szemüveget ad ajándékba, ha több kell, akkor azt nekünk kell megvásárolni, darabonként 25 ezer forintért. Egy négytagú család esetében a három extra szemüveg így 75 ezer forinttal megdobja a vételárat. A szemüveg akkus, tölteni microUSB-ről lehet, akár PC, akár a tévé segítségével is. Egyetlen töltés kb. 30 órányi használathoz, tehát 15-20 filmhez elég. A szemüveg dizájnja szerintünk nem rossz, de utcára azért nem mennénk ki vele. Fontos szempont volt a tervezésnél, hogy beférjen mögé egy normális szemüveg is, így természetesen a szemüvegesek sem maradnak ki a 3D-ből.
A 3D üzembe helyezése pofonegyszerű volt, a Blu-ray lejátszó és a tévé csatlakoztatása után csak el kellett indítani a filmet, és felvenni a szemüveget. A tévé alapból úgy van beállítva, hogy 3D tartalom esetén automatikusan 3D módba váltson, ha ezt nem tenné meg, akkor pedig a távirányító 3D gombját használhatjuk. (A tévé két Full HD-s, 24 fps-es streamet kap a lejátszótól.) A szemüvegen is van egy bekapcsoló gomb, ezt szintén meg kell nyomnunk, de más dolgunk tényleg nincs! A szemüveg csak akkor működik, ha a szinkronjelet is veszi, így tökéletesen energiatakarékos. A tévé értelemszerűen nem ad szinkronjelet akkor, ha 2D tartalmat teszünk ki rá, így az sem fordulhat elő, hogy a szemüveg lemerül.
A térérzet egyértelműen jelen van, nem is rossz, azonban az, hogy mennyire jó, az sok tényező függvénye. Az egyik nyilván az alapanyag, helyesebben az adott jelenet; az már a tesztfilm alatt is gyorsan kiderült, hogy egyes képsorok esetében sokkal jobb a 3D hatás. Az élményt befolyásolja a képméret is, nyilván annál jobb, minél jobban kitölti a látóterünket a tévé. Végül elég sok múlik a tévé beállításain is; a mélységérzetet 3D tartalom esetében ugyan nem állíthatjuk, de érdekes módon a Motion Plus eléggé beleszólt a dolgokba. Kikapcsolt állapotában egy hajszálnyit darabos volt a kép, de a térérzet remek volt, bekapcsolva viszont csak a Tiszta beállítással volt élvezhető, mert egyébként a folytonosság már természetellenes volt (annak ellenére, hogy sima tévéadásnál, 2D-ben, szemüveg nélkül ezzel a jelenséggel nem volt egyértelműen problémánk). A filmet természetesen teljesen végignéztük, egy huzamban, hogy kiderüljön, okoz-e bármilyen szédülést, rosszullétet, stb. Bár egy „mérésből” nyilván nem lehet általánosítani, remélhetőleg azért jelent az valamint, hogy az égvilágon semmilyen mellékhatást nem érzékeltünk. Ez egyébként talán annak is köszönhető, hogy a 3D picit gyengébb volt annál, mint amit a CES-en mutatott demó alapján vártunk; a Samsung valószínűleg azért vett vissza kicsit, hogy tényleg senkinek ne okozzon problémát egy-egy film végignézése 3D-ben. A szemüveg szemenként 200× vált (vagy ha úgy jobban tetszik, akkor 100 nyitás-zárás ciklust hajt végre), így a vibráció nem érzékelhető, még annyira sem, mint egy plazmatévé képének a vibrálása. A szemüveges rendszerek további negatívumaként szokták felhozni, hogy a kép sötétebb. Nyilván az, de egy olyan tévénél, amelyik akár 450 cd/m² fényerőre is képes, az optimális beállítással viszont csak valahol 120 és 200 cd/m²-es tartományban működik, ez nem okozhat gondot. Főleg akkor, ha az elektronika kompenzál, mint ahogyan történik ez a Samsung UE46C7000 esetében is; a fényerő 10%-kal nő, ha 3D módba váltunk. És az sem zavaró szerintünk, hogy a kép enyhe zöldes árnyalatot kap az LCD-ken keresztül nézve.
Azzal együtt, hogy a 3D tipikusan a nézd meg magad kategória, elmondhatjuk, hogy a Samsung 3D-s tévéje képes az IMAX mozikhoz hasonló képet produkálni, amivel maximálisan elégedettek lehetünk, mert igazi IMAX 3D élményt a Panasonic 152 colos plazmáján és a Sharp 35 millás tévéjén kívül aligha fog bármelyik tévé is nyújtani.
A shutteres szemüveggel működő 3D LCD-tévék esetében a legnagyobb gondot az áthallás jelenti, és ez a jelenség az UR46C7000WW-t sem kerülte el. A crosstalk viszont nem annyira vészes, és bár egyértelműen látható a nagyobb kontrasztú helyeken, zavarónak ezt sem nem mondanánk. A tesztképeken jól látszik, hogy miről is van szó; a bal szem nagyon halványan, de látja a jobb szem képét, és fordítva.
A tévé nyújtotta 3D élménnyel 3D tartalom esetén elégedettek voltunk, azt majd meglátjuk, hogy a konkurencia miként viszonyul minőségben a Samsung üdvöskéihez (reményeink szerint az elkövetkezendő hetekben az összes márka 3D tévéjét leteszteljük). A gond csak az, hogy egyelőre nagyon kevés a 3D tartalom, és kérdéses, hogy ez a helyzet - főleg Magyarországon - a közeljövőben változik-e. Filmből idén jó, ha 10 címet kiadnak, arról pedig nem tudunk, hogy bármelyik műsorszolgáltató tervezné 3D-s csatorna felvételét a kínálatba. PC-vel egyelőre szintén hiába kötjük össze a tévéket, mivel 120 Hz-es jelet nem képes fogadni az elektronika, legfeljebb filmnézésre használhatjuk őket – az ehhez szükséges PowerDVD 10 Ultra 3D egyébként 95 dollárba kerül.
2D-3D konverzió
És éppen ez az, mármint a tartalom hiánya, amire a Samsung építheti a stratégiáját, a tévéje ugyanis képes a 2D anyagokból is 3D-s tartalmat konvertálni. Míg korábban a jó SD-HD konverzió volt egy lehetséges stratégiai előny, most a 2D-3D konverzió lesz az, ráadásul úgy tudjuk, hogy a versenytársak közül sem az LG, sem a Panasonic, sem a Sony nem épít hasonlót be a tévéibe, a CES-en a Samsung mellett csak a Toshiba legdrágább tévéje, a Cell TV volt képes erre, ráadásul nem is túl meggyőző eredménnyel.
A 2D-3D konverzió majdnem mindig bekapcsolható, akár tévéadásoknál, akár számítógépes játékoknál, akár a tévébe épített médialejátszó használatakor aktiválható, YouTube videóknál viszont nem. Az eljárás nagyon ötletes és viszonylag hatékony, valóban kelt ugyanis térérzetet. Az elektronika alapvetően két dolog alapján számítja ki a tárgyak térbeli helyzetét, a helyi kontrasztból illetve a mozgási sebességből. Abból kiindulva, hogy ami lassabban mozog, az többnyire hátrébb van, illetve ami éles, az van a fókuszban, elég jól megbecsülhető a két kép, persze a dologban a hatalmas bukta lehetősége is benne van.
A 2D-3D átalakítás nagyfelbontású tartalmak esetében viszont esetenként tényleg kiváló képet ad (nyilván itt sokkal jobb a kontrasztból származó infó), az alábbi, a Casino Royalból származó képen a daru térbeli megjelenítése például kiváló, a háttérben ugyanakkor minden egy síkba került.
A South Park viszont nem kedvenc, itt hibák is becsúsztak és a mélységérzet is alacsony volt. Habár a Samsung igyekszik minél tökéletesebb 3D képet kiszámolni, azért csodát nem várhatunk el, a végeredmény az esetek túlnyomó részében olyan, mintha több sík felület lenne egymáshoz képest térben elmozdítva. A legjobban az arcoknál figyelhető meg, hogy mennyivel „térbelibb” egy eredeti 3D-s anyag. A megjelenés, bár valóban térbeli, nem annyira profi tehát, mint egy direkt 3D-ben rögzített film esetében. A mélységérzet a menüben állítható 1-10 között, szerintünk a legjobb eredményt 3-5 közötti beállítással kapjuk.
A 2D-3D konverzióval előállított képet viszont fárasztóbbnak éreztük, minden bizonnyal azért, mert agyunknak kevesebb információból kell a térbeli képet előállítani.
Csak érdekességképpen, mint a HDMI 1.4 szabványnak megfelelő megjelenítő, az UE46C7000 nemcsak a Frame Packing csomagolást támogatja (ez jelenti azt, hogy a képkockák felváltva jelennek meg egymás után), hanem a Side-by-Side illetve a Top-and-Bottom eljárást is, bár 3D-s Blu-ray lejátszóval ezekre alig lesz szükségünk. Főleg akkor, ha a tévé automatán vált 3D-re, mert így az alkalmas megjelenési módot is segítség nélkül kiválasztja.
